szerző:
HVG
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Több mint bruttó százezer forinttal kevesebbet keres egy Aldi-pénztárosnál egy egyetemet végzett, PhD-vel rendelkező kezdő közalkalmazott.

Egyetemet végezni, utána pár évig kutatni és PhD-t írni, majd az egyetemi doktori végzettség birtokában a nemzeti levéltárban, a nemzeti múzeumban vagy a nemzeti könyvtárban keresni állást – ezt csak a nagyon elhivatottak vagy a havi keresetre rá nem szorulók engedhetik meg maguknak. A sokéves küszködésért és tanulásért ugyanis pontosan ugyanannyi kezdő fizetést, bruttó 180 500 forintot kaphatnak, mint azok, akik alapfokú iskolai végzettséget igénylő, de szakképesítéshez kötött munkakörben helyezkednek el. A jelenlegi szabályozás szerint ugyanannyit keres például a közalkalmazotti bértábla B1 fokozatába sorolt dolgozó – akinek ehhez elegendő egy középfokú végzettségnek elismert 8 általános utáni szakmai végzettség –, mint az a J1 fokozat szerint fizetett kezdő munkavállaló, akinek már tudományos fokozata, PhD-je is van.

Bár a költségvetési szférában a múlt év első 11 hónapjában 314 800 forint volt a – közfoglalkoztatottak nélküli – átlagkereset, a közalkalmazotti bértábla alapján ezt gyakorlatilag senkinek sem volt lehetősége elérni. A közszféra átlagát azok húzták fel, akiknek a bérét a szakmai életpályamodell-szabályok szerint számfejtik: ilyenek például a kormánytisztviselők. Ezzel szemben a bértábla alapján fizetett költségvetési dolgozók valamennyien a szféra átlagfizetése alatt keresnek: azok is, akik egy vagy több egyetemi végzettséggel tudományos munkát végeznek közalkalmazottként.

A közalkalmazottak nemrég 20 méteres tekercspetícióval igyekeztek felhívni a figyelmet tarthatatlan helyzetükre
©

Egy anyagi háttér nélküli, egyetemet végzett kezdő munkavállalónak tehát valóban reális alternatíva az Aldi-pénztárosoknak tett, sokat emlegetett 300 ezer forintos bruttó bérajánlat, hiszen az messze veri bármelyik országos közgyűjtemény ajánlatát. A közalkalmazottak közül egyébként kevesen érik el életük végéig is a bruttó 300 ezer forintot, a különféle, például vezetői pótlékok nélkül ezt csak a 60 év körüli, tudományos munkát végző, egyetemi doktorátussal rendelkezők mondhatják el magukról. „Sima” egyetemi végzettséggel közgyűjteményben dolgozó közalkalmazott nem kaphat ma még a nyugdíjba lépés előtt sem ekkora (bruttó 300 ezer forintos) fizetést.

Mindez azért történik, mert a kormány nem hajlandó változtatni a közalkalmazotti bértábla 2008 óta változatlan illetményalapján. A tábla ugyanis tíz fizetési osztályon alapul, s mindegyik a szolgálatban eltöltött idő szerinti, 17 fizetési fokozatból áll. Mindegyik fizetési osztálynak megállapították az illetményalapját, ez a legalacsonyabb A1-ben 69 ezer, a legmagasabb J1-ben pedig 154 500 forint, s ezt fizetési fokozatonként különféle szorzókkal látták el. Ám míg a minimálbért és a garantált bérminimumot azóta évente emelték a kormányok, ezekhez az illetményalapokhoz nem nyúltak. Hivatalosan tehát ezek a dolgozók még a bérminimumot sem kereshetnék meg, de hogy ez a szégyen ne essen meg, törvényben szabályozták, hogy aki a bérminimum alatt keresne, annak a fizetését eddig a szintig ki kell egészíteni.

Ez a bérkiegészítés felborítja azonban a rendszer belső logikáját, azt eredményezve, hogy az alapfokú végzettségű kezdők nemcsak a legfelső fizetési osztályba tartozó kezdőkhöz hasonló fizetést kapnak, de ez szülte azt az anomáliát is, hogy a fizetési osztályok felében a kezdőknek ugyanannyi bér jár, mint a nyugdíj előtt állóknak. Így az életkor szerinti, a közalkalmazotti törvényben egyébként előírt differenciálást sem tudják megtenni a munkáltatók.

A kormány a fizetések rendezése helyett inkább azt az utat választotta, hogy egyes szakmákat kivett a közalkalmazotti törvény fizetésekről szóló paragrafusainak hatálya alól, s életpályamodell keretében emelte a fizetéseket. Így lett a pedagógusoknak és az egészségügyben dolgozóknak is magasabb a keresetük, mint ami a közalkalmazotti bértábla alapján járna nekik. De a felsőoktatási és a kutatási szféra is ki tudta húzni magát a közalkalmazotti bértábla hatálya alól, igaz, egy tanársegéd bruttó 221 ezer, vagy egy adjunktus 277 ezer forintos fizetése még így is messze elmarad nemcsak az Aldi-pénztárosok, de még a költségvetési szféra átlagfizetésétől is. Hogy e szakmák dolgozói magasabb fizetést kapnak például a közgyűjteményi dolgozóknál, az annak is köszönhető, hogy aránylag jó az érdekérvényesítő képességük. A felsőoktatási és az akadémiai közeg mindig is „közelebb volt a tűzhöz”, a tanár- vagy egészségügyi sztrájktól pedig minden kormány tart, míg a könyvtárosok vagy levéltárosok sztrájkja enyhén szólva sem ütné át az ingerküszöböt. Így marad a petíciózás: hétfőn például egy húszméteres tekercsen adta át a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete a béremelés ügyében gyűjtött aláírásokat az erőforrás-minisztérium kulturális államtitkárságának.

A kormány a közgyűjteményeknél bértábla rendezése helyett tavaly kulturális bérpótlékot vezetett be, ezt azonban nem hajlandó beépíteni a fizetésbe. Az idei választási évre a pótlék garantált, ám hogy ez így marad-e jövőre is, az a kormány kénye-kedvétől függ.

Az írás eredetileg a HVG 2018/4. számában jelent meg.