szerző:
Balla Györgyi

Rendkívüli testületi ülésen döntenek a XX. kerületi képviselők arról, hogy Lakatos Roland és családja maradhat-e abban a szükséglakásban, amelyet azután kapott, hogy a középső gyerek, a 4 éves Viktor agyhártyagyulladást kapott, és amputálni kellett a végtagjait.

Az MSZP pesterzsébeti képviselői először elutasították a lakhatási kérelmet, majd közleményben tudatták, meggondolták magukat. Az újabb önkormányzati verdikt előtt jártunk a Lakatos családnál. 

Kukucs! – kiáltja egy vékony cérnahang a szobából. Mire belépek az ajtón, feltűnik egy arc is, rajta aprócska mosoly. Ő Lakatos Viktor, aki szüleivel és két testvérével él egy pesterzsébeti szükséglakásban. Egyelőre. Július 31-ig szól a bérleti szerződésük, és hiába kérték a hosszabbítást, az önkormányzat kétszer is elutasította azt. Legutóbb pénteken szavazott a XX. kerületi képviselő-testület, és meglepő módon a baloldali képviselők voksoltak a kilakoltatás mellett.

©

A családot először az ATV Heti Napló című műsorában mutatták be. Az édesapa, Lakatos Roland itt beszélt arról, hogy kisfia egy évvel ezelőtt, májusban agyhártyagyulladást, majd vérmérgezést kapott, amputálni kellett mindkét lábát és kilenc ujját a kezén. Ekkor kérte és kapta meg az Erdő utcai lakást, az önkormányzat 1 éves, határozott idejű bérleti szerződéssel kötött vele.

Egyik pillanatról a másikra fordult fel az életünk

 – meséli a hvg.hu-nak. „Viktorka hirtelen lett rosszul, egy reggel arra keltünk, hogy a testét foltok borították, magas láza volt, nem tudta a fejét tartani. Tudtam, hogy nagyon nagy a baj” – mondja könnybe lábadt szemekkel, máig nehéz róla beszélnie.

A kisfiút a Heim Pál Kórházban kétszer kellett újra éleszteni, az orvosok azt mondták, csak pár órája maradt. „Viktorkának nagyon nagy akaratereje van” – magyarázza az apa, hogy 3 hónappal később mégis hazavihették gyermeküket a kórházból.

Se pénz, se lakás?

Akkorra rendbe tették a szükséglakást, bevezették az áramot, kifestették a szobákat, vízórát, új bútorokat vettek. És egy évre előre kifizették a bérleti díjat, a közös költséget. Tartozásuk azóta sincs. Ennek ellenére fedél nélkül maradhatnak.

©

„Keresem a szavakat” – hajtja le a fejét a férfi, számtalan lakáskiadót felhívott már, hiába, a gyerekek és roma származásuk miatt nem járt sikerrel, pedig ő akár három havi kauciót is hajlandó lenne kifizetni, csak legyen hová menni. A család segíteni nem tud: egy része Budapesten lakik, szűkösen, a többiek az ország legelhagyatottabb részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Marad az önkormányzat. 

Ott azonban azt tanácsolták nekik, hogy pályázzanak egy másik lakásra. Csakhogy azt őszig nem lehet, innen viszont legkésőbb augusztus 1-jén menniük kell. „Hova vigyem a gyerekeket?” – kérdezte az apa a polgármesteri hivatalban, mire a polgármester állítása szerint úgy felelt, hogy átmenetileg állami gondozásba veszik őket.

A képviselő-testületnek az sem tetszik, hogy Lakatos Roland alkalmi munkákból tartja el a családját, csak hétvégen tud dolgozni.

„Nagyon szívesen cserélek olyan emberrel is, akinek tíz gyereke van, ha ő cserél velem egy napra” – fakad ki. „Oldja meg az én problémámat, én megoldom az övét, garantálom, hogy nekem lesz könnyebb.”

Viktor óvodás, édesapja viszi minden reggel egy speciális intézménybe, a Korong utcába. „Eltolom az 51-es villamos megállójáig, elmegyünk a Könyves Kálmán körútig, ott átszállunk az 1-es villamosra, az Ajtósi Dürer sornál megint leveszem a kerekesszéket, miközben viszem a járókeretet és a műlábakat is. Hajnalban indulunk, 8 után érünk az oviba” – meséli. Délután ugyanígy: az édesapa 2-kor indul, hogy uzsonna után el tudja hozni a fiát az óvodából. Kora estére érnek haza.

„Én még olyan munkahelyet nem találtam, ahol délelőtt fél 10-től délután 2-ig alkalmaztak volna. Ha valaki talál ilyet, szóljon” – vág vissza azoknak, akik kifogásolják, hogy miért nem dolgozik.  

Viktort emellett az Ilka utcába is rendszeresen vinni kell rehabilitációra. Itt azt tanulja, hogyan kell használni a nehéz, fából készült műlábakat, amelyeket ráadásul már ki is nőtt egy év alatt. Rendeltek újakat, külföldről. Magyarországon ugyanis senki sem gyárt gyerekeknek olyan művégtagot, amelyet hajlítani is lehet.

A kisfiút ráadásul hamarosan újra műteni is kell: a műbőr, amelyet a kezére és a lábára kapott, nem nyúlik, a csontja viszont nő.

©

Előttük nincs akadály

Szülei szerint sokat fejlődött, mióta óvodába jár: mozgékony, életvidám, „előtte nincs akadály”. Lassan két hónapja, hogy a 4. születésnapját ünnepelték, elektromos autót kapott. Büszkén mutatja is a zenélő-villogó járművet, már egyedül ül bele, kezével ügyesen tekeri a kormányt, nyomja a gombot, ha kell előre megy, ha kell hátra.  

„Nem könnyű, úgy tűnhet, hogy erősek vagyunk, valójában belülről össze vagyunk törve. De a gyerekek miatt muszáj tartani magunkat” – mondja az édesapa, akinek rosszul esett, hogy az önkormányzati képviselők azzal utasították el a kérelmét, hogy ha a hosszabbítást most megszavaznák, akkor egy olyan kaput nyitnának meg, amelyen aztán jó néhányan kopogtatnának még. Hiába javasolta a kerület független polgármestere, Szabados Ákos, hogy módosítsák a szóban forgó önkormányzati rendeletet.

Állítólag a szomszédok is panaszkodtak a családra, hogy hangosak. Az édesanya erre úgy reagált, „három gyereknek nem mondhatom, hogy menjetek be a szobába és üljetek le a sarokba”.  

©

Fordulat

Az MSZP pesterzsébeti képviselői, látva az ATV riportját és olvasva a hvg.hu publicisztikáját, meggondolták magukat: közleményt adtak ki, ebben azt írták, részt vesznek a rendkívüli önkormányzati ülésen, és szavazatukkal támogatják a Lakatos család lakhatásának meghosszabbítását. Hozzátették: bíznak benne, hogy a szülők ezek után odafigyelnek az önkormányzat által felajánlott lakhatási lehetőségek igénybe vételére, és biztosítják a szomszédok számára is az otthon nyugalmához való jogot, azaz betartják a normális együttélési szabályokat. A rendkívüli testületi ülést szerdán, délután 2 órától tartják.

A családfő csendben bízik, hogy jóra fordul minden. Azt mondja, kisebb lakásba nem mehetnek, a rehabilitációs központban írásba adták, „Viktorkának kell a tér, hogy a járókerettel tudjon mozogni, és az is fontos, hogy akadálytalanul kijusson az udvarra”.

Legalább annyira várják a testület döntését, mint az új, speciális műlábakat, amelyeknek darabja félmillió forint. A családfőnek egyelőre elképzelése sincs, hogy miből fizeti majd ki. De kifizeti, állítja, és hozzáteszi,

„Viktorkának olyan lesz a lába, mint a testvéreinek. Sőt, annál is jobb! Sétálni fogunk, meg focizni, ugye, fiam?”

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!