szerző:
Lengyel Miklós

Gyors gazdasági növekedést ígért a választások utáni első beszédében Erdogan elnök, aki vitathatatlanul nagy politikai sikert aratott. Elvégre joggal hivatkozott arra, hogy uralkodásának 15 éve alatt Törökország modern állam lett. 880 milliárd dolláros éves GDP-vel nagyhatalom a térségben, és polgárainak minden korábbinál magasabb életszínvonalat képes biztosítani. A GDP ugyanis évente átlagosan 6%-kal nőtt. Eddig.

Erdogan azt szeretné, ha ez továbbra is folytatódna. Ezt el is mondta a New York-i Bloomberg üzleti hírügynökségnek a választási kampány idején. A török államfő rá is szólt a Nemzeti Bankra, ne emelje, hanem csökkentse a kamatlábat. A Nemzeti Bank nem jókedvében emelt, hanem azért, hogy mentse a török lírát, mely elveszítette értékének több mint 20%-át az év eleje óta. A fizetési mérleg deficitje egyre nagyobb: áprilisban – éves szintre átszámítva elérte az 57 milliárd dollárt. Egy évvel korábban ez még csak 34 milliárd volt.

Honnan lesz így pénz a gyors növekedésre? Az őrült nagyberuházásokra?

Maga Erdogan nevezte őrültnek azokat a terveket, melyek egyek között újabb Boszporusz-hidat jelentenének Isztambulban, valamint annak a csatornának a megépítését, mely alternatívája lehetne az Európát Ázsiától elválasztó Boszporusznak. Minderre már a szultánok is készültek, de csendben megbuktak anélkül, hogy bármilyen építkezés is elindult volna. Ki fogja pénzelni ezeket a szultáni terveket?

A hazai tőke aligha, hiszen 18%-os a kamatláb. Erdogan elnök ugyan azt mondta a Bloombergnek, hogy nagyobb szerepet akar játszani a pénzügyek irányításában, mint eddig, de kénytelen volt belátni, hogy a nemzetközi pénzpiacokkal szemben véges a hatalma. Politikai győzelme után viszont elfordulhat Európától és Amerikától, hogy Keleten keresse az új kapcsolatokat és szponzorokat. Néhány emirátussal – például Katarral kiváló a kapcsolata.

Miközben Szaúd-Arábia fenyegeti Katar emírjét, Törökország védelmezi őt – feltehetően nem ingyen. Oroszországgal és Iránnal is egyre jobb a kapcsolat: a három hadsereg vezérkari főnökei rendszeresen egyeztetnek egymással. De hát pénz az nem nagyon jöhet sem Oroszországból, sem pedig Iránból. Ott van viszont Kína. A sanghaji együttműködés éves találkozója kapcsán Erdogan meglebegtette az opció: ha nem akarnak befogadni Nyugaton (értsd az Európai Unióba), akkor majd jelentkezünk Keleten. A kínaiak már nagyon is jelen vannak Oroszországban, Iránban és Görögországban. Törökország eddig kivárt, mert Washingtonból diszkréten figyelmeztették: rossz néven vennének egy gyors kínai nyomulást a stratégiai fekvésű Törökországban. Csakhogy azóta megtörtént az állítólagos puccskísérlet, mellyel Erdogan nyíltan Washingtont vádolta meg. A hadsereg vezetéséből eltávolította az Amerikához lojális tábornokokat, akik közül sokan börtönbe kerültek.

Kína és Törökország ezek után egymásra találhatnak. Annak ellenére, hogy Erdogan rendszeresen bírálja Pekinget amiatt, hogy könyörtelenül lesújt az iszlamista szervezetekre Hszincsiang-Ujgur tartományban. Az ujgurokat a törökök testvérnépnek tekintik. Egyes nacionalista elképzelések szerint a Nagy Turkesztánnak része lenne a Hszincsiang-Ujgur tartomány is. De hát Erdogan pragmatikus politikus: otthon nacionalista-iszlamista szónoklatokkal nyeri a választásokat, de a diplomáciában abszolút realista. Értesült arról is, hogy Vang Ji külügyminiszter megállapodott Berlinben: a kínaiak fékezik előrenyomulásukat Délkelet-Európában, melyet a német tőke a saját vadászterületének tekint. Törökország viszont szabadon választhatja Kínát, amely az Új Selyemúton szorgosan nyomul előre. A baj csak az, hogy a kínaiak mesterei az üres ígéreteknek. Pénzt általában csak akkor adnak, ha a tervezett vállalkozás nekik is profitot hoz. A nagy szultáni építkezések egyáltalán nem biztos, hogy ebbe a kategóriába tartoznak. Ha viszont nem lesznek nagy építkezések, akkor mitől tartaná magas növekedési ütemét a török gazdaság? Mitől növekedne az életszínvonal, amely a politikai tőke alapja?

Erdogan nagy választási sikerét már így is jelentős részben a külföldön élő törökök biztosították, akik például Németországban sokan rá szavaztak. Németországban sok török másodrendű állampolgárnak érzi magát, és ezért kedveli Erdogant. De annyi esze azért van, hogy nem megy haza belekóstolni az Erdogan-rendszerbe, amely egyre inkább egy választott diktátor uralmának látszik. Ellenfeleivel könyörtelenül leszámol, miközben a népet ígéretekkel kábítja és a közelmúlt dicsőségéről szaval. Csakhogy közben üres Erdogan zsebe – figyelmeztet New Yorkban a Bloomberg gazdasági portál, mely szerint a pénzpiacok igen szkeptikusak Törökország jövőjét illetően.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!