Farkas Zoltán
Farkas Zoltán

Kínában ismét az uralkodó párt forradalmi jellegét hangsúlyozzák, és a magáncégeknél is pártszervezeteket kell alapítani – sorolja a friss fejleményeket Hszü Cseng-kang közgazdász, aki szerint visszaállhat az egyszemélyi vezetés.

HVG: A Kínai Kommunista Párt a minap azt javasolta a parlamentnek, töröljék az alkotmányból azt a korlátozást, hogy az államfő és az alelnök hivatali ideje csak két egymást követő időszakig tarthat. Hogyan értelmezhető ez a fordulat?

Hszü Cseng-kang: A kétszer ötéves ciklusra vonatkozó szabály megszűnése már abból is sejthető volt, hogy a párt legutóbbi kongresszusán nem jelölték ki Hszi Csin-ping utódját. Ha a változtatás bekövetkezik, az úgy értelmezhető, hogy a kollektív vezetést ismét egyszemélyi vezetés váltja fel.

Ez igazi veszély lehet?

Az elmúlt öt évben ebbe az irányba mutattak a folyamatok, mind több hatalom koncentrálódik egyetlen személy kezében. A politbüró állandó bizottságában munkamegosztás volt, kollektív vezetés érvényesült a kulturális forradalom lecsengése óta, mert annak katasztrofális következményeiből levonták a következtetést, hogy az a tragédia soha többé ne ismétlődhessen meg. Az egyszemélyi vezetés megváltoztatásával a kommunista párt nagy, előremutató döntést hozott. Fennáll a veszélye, hogy most más irányt vesz.

©

A nemzetközi porondon azonban Hszi Csin-ping pártolja a szabadkereskedelmet, a globalizációt, és azt ígéri, Kína betartja a párizsi klímaegyezményt, szemben például Donald Trump amerikai elnökkel.

Legyünk óvatosak, mert amit a nemzetközi színtéren mond, azt meg kell különböztetni attól, ami Kínában történik. Bár az is igaz, hogy a külföldi fórumokról haza is üzen. Az pedig nem csoda, hogy támogatja a globalizációt, hiszen Kína gyorsan növekedett a gazdasági reformok négy évtizede alatt, nagyon sokat nyert a nyitott kapuk politikájával, a globalizációval.

De a nyitás után is fennmaradtak protekcionista intézkedések. Most valódi változás következik be?

A reformok előtti Kína teljesen zárt állam volt, éppúgy, mint a többi kommunista ország. Csak a kilencvenes években fordult a világgazdaság felé, de a nyitás politikája nem jelentette azt, hogy maradéktalanul betartotta volna a nemzetközi kereskedelmi szabályokat, és nem venném biztosra, hogy ma már kész ezt megtenni.

©

Kína figyelme újabban Kelet- és Közép-Európára is kiterjed, ahol megaberuházásokat tervez. Miért?

Az egy öv, egy út projekt jegyében erre a térségre is ki akarja terjeszteni a befolyását. Azért épít kikötőket, vasúti pályát, sztrádákat, mert a vezetőknek az a céljuk, hogy Kínát a nemzetközi kereskedelem középpontjában helyezzék el.

Mindeközben a belpolitikában egyre erőteljesebb az elnyomás. Lezárult a liberális reformok időszaka?

A Kínai Kommunista Párt felső vezetői újra hangsúlyozni kezdték a párt forradalmi természetét. A reformok évtizedeiben feladták ezt a szóhasználatot, arról beszéltek, hogy a forradalmi pártot normális kormányzó párttá alakítják át. Most ismét a forradalmi jelleg megerősítéséről esik szó.

©

Négy éve ön kidolgozta a politikai átmenet programját. E szerint a demokratizálást a megyékben, a városokban kellene kezdeni, először helyben, majd városi, megyei szinten lehetne választásokat tartani. A párt reformja pedig azzal kezdődhetne, hogy az egyes frakciók intézményesülnek. Most távolabb van Kína attól, hogy egy ilyen átmenet elkezdődjön?

A Kínai Kommunista Párt szóhasználatában a demokráciát csak a lenini értelemben használják, demokratikus centralizmusként. Ha arra gondol, hogy a nyugati típusú demokráciákhoz közeledünk-e, akkor azt kell válaszolnom, hogy az elmúlt öt évben minden változás az ellenkező irányba mutatott. Korábban még voltak jelei a korlátozott pluralizmusnak, ezek most eltűnőben vannak.

De hát a kínai gazdaságnak több mint a fele magántulajdonban van! Hogyan fér össze az egypártrendszer és a szabad piacgazdaság?

Ez a fő ellentmondás, amivel szembesülünk. Ebből a szempontból újdonság, hogy valamennyi magántulajdonú cégben és intézményben pártszervezetet kell létrehozni.

©

Még a külföldi tulajdonú cégeknél is?

Igen, függetlenül attól, hogy milyen tulajdonban van, és hogy milyen szervezetről van szó, a vállalkozásoktól a nem kormányzati intézményekig, civil szerveződésekig mindenhol meg kell szervezni a pártot. Feltételezem, az a cél, hogy visszaszerezzék az ellenőrzést a szervezetek felett. A reform előtt valamennyi vállalatnál, intézménynél működött pártszervezet, és azokon keresztül a párt bármit el tudott érni. A reformok eredményeképpen fokozatosan kialakult az a helyzet, hogy ma már az ipari alkalmazottak kilenctizede a magánszektorban dolgozik. A mezőgazdaságban nem, ott elvileg a parasztok közössége birtokolja a földet, de a helyi kormányzat bármikor kivonhatja a művelés alól. Eddig a legtöbb magáncégben nem volt pártszervezet. Most elrendelték, hogy legyen.

Pedig a közelmúltban két fontos alkotmányos változás is történt. Előbb, 2002-ben a magánvállalkozás státusát ismerte el az alaptörvény, majd 2004-ben a magántulajdon védelme került bele. Szembe lehet menni ezekkel az alkotmányos alapjogokkal?

Úgy vélem, direkt módon nem fogják elvenni a magántulajdont, a magánkézben lévő eszközöket, hanem más csatornákon akarják ellenőrizni. A magántulajdonosok megtarthatják a vállalkozásaikat, de a párt határozza meg, hogy mit tegyenek. Ha nem azt teszik, bajba kerülnek. Valahogy úgy, ahogy az 1930-as évek végén Németországban és Olaszországban történt, ahol a párt parancsát kellett követni.

Vezet még visszaút a privatizáció folytatása, a pluralizmus felé?

Rövid távon nyilvánvalóan az ellenkező irányba megyünk, nem a demokráciába tartunk. De nem látok más megoldást, mivel ez a mai irány hosszabb távon fenntarthatatlan. A kínai gazdaság ugyanis rászorul a nyugati technológiára, a külföldi beruházásokra.

Pedig a kínai vállalatok már számos területen piacvezetők, főleg a legújabb iparágakban.

Több cég karrierje fantasztikusnak látszik, de tudni kell, hogy az alapvető technológia Nyugatról jön. Kivétel nélkül. A gyors fejlődés mögött mindig felsejlik, hogy Kínában nagyon jól megtanulták, hogyan kell a legfrissebb technológiát megkaparintani, a siker nem originális fejlesztések eredménye. A nagy sebességű járművek, mágnesvasutak technológiája például Németországból, Japánból, Kanadából, Franciaországból származik. Az Alibaba az Amazon modelljét követi, annak módosított változata. Az Alipay fizetési megoldás a Paypal nyomában halad. Mindegyiknek meg lehet találni a nyugati eredetijét.

Az erős technológiai függés a Nyugattól nem jelent némi védelmet a vállalkozóknak, a civileknek?

Nehéz megjósolni, hová vezetnek a folyamatok. Ha a párt úgy érzi, hogy fenyegetik a hatalmát, képes lehet erős represszióra, ahogy az 1989-ben történt. Ha Kínát elvágják a Nyugattól, nem lesz meg a képessége a felzárkózásra, és ez észszerűségre, óvatosságra késztetheti a pártvezetést. Másrészt viszont a Nyugatnak is meg kell értenie a rezsim természetét, és ennek megfelelően kell együttműködnie vele.

A reformer

A 67 éves kínai tudóst – aki angol nyelvű tanulmányait Chenggang Xu néven jegyzi – a magánvállalkozások által gründolt Nemzeti Közgazdasági Alapítvány 2016-ban másodmagával az Év Közgazdászának választotta. Apja, Hszü Liang-jing fizikus volt, kommunista párttag, ám meghurcolták, átnevelőtáborba küldték, majd vidékre száműzték. Az akadémiára 1975-ben térhetett vissza, ahol Albert Einstein műveit fordította. Polgárjogi tevékenységéért élete alkonyán megkapta a Szaharov-díjat. Hszü Cseng-kang Hangcsouban született, a kulturális forradalom idején őt is munkatáborba küldték, egy időre bebörtönözték. Csak Teng Hsziao-ping reformjait követően folytathatta tanulmányait. Felvették a pekingi Csinghua Egyetem mérnöki karára, innen ösztöndíjjal a Harvardra került, ahol Kornai János és a Nobel-díjas Eric Maskin volt a témavezetője. Tanított a London School of Economicson, a Harvardon és a Csinghua Egyetemen. A gazdasági reformok idején a kínai jegybank és az államtanács tanácsadója volt. Jelenleg egy magántulajdonban lévő, független üzleti főiskola, a Cheung Kong Graduate School of Business professzora. A Budapesti Corvinus Egyetemen a Kornai János 90. születésnapja alkalmából rendezett tudományos konferencián felvillantotta, hogy a Kína egyes térségeinek gazdasági versenyfutása miatt általa regionálisan decentralizált autokráciaként jellemzett modell visszatérhet-e a korábbi, regionálisan decentralizált parancsuralmi rendszerbe.

FARKAS ZOLTÁN

Az interjú a HVG 2018/10. számában jelent meg.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!