„Rosszabb, mint Irakban volt”

Az afganisztáni misszió veszélyesebb, mint az iraki magyar szerepvállalás volt – állítják a járőrök, akik a karikatúrabotrány idején szándékosan nem mentek azokba a kabuli városrészekbe, ahol nagyobb tömeg gyűlt össze. A hvg.hu munkatársa kabuli bázisukon kereste fel a magyarokat.

© Belényi Dániel

Sofőrünk rutinosan kerülgeti a hatalmas gödröket és a katonai terepjáró elé bevágó gyalogosokat, bicikliseket, autósokat. Igaz, ha a parancs az, hogy zárt oszlopban haladjon a három kocsiból álló járőrkonvoj, akkor nem rest kiszorítani az oszlopba betolakodókat sem. A katonai dzsipnek tekintélye van, már csak azért is, mert a konvoj első és utolsó kocsijának platóján géppuskás katona utazik.

Kabulban nem a kátyúk vagy az állandó közlekedési káosz okozza a stresszt, hanem a tudat, hogy bármelyik utcasarkon, bármelyik üresen parkoló autó alatt lapulhat egy bomba, egy arra haladó járőrautóra várva. A magyar sofőr higgadtságát csak akkor értem meg, amikor rezignáltan közli, ez már a második afgán küldetés, amiben részt vesz. Kérdezem: bevállalna-e még egy afganisztáni missziót, miután március elején a most szolgálatot teljesítő alakulattal együtt hazatér?

Nem! – vágja rá azonnal.

Nem könnyű a turista élete sem © Belényi Dániel

Közel két hete a magyar katonák is belefutottak egy támadásba. Éppen járőröztek, amikor egy viszonylag nyugodtnak számító útszakaszon kézikocsira szerelt bomba robbant. Magyarok nem sérültek meg, de az előttük haladó kocsiban egy afgán katona igen. Nem kizárt, hogy a bombát rádiótelefonon keresztül működésbe hozó merénylő eredeti célpontja egy szintén arra haladó amerikai katonai jármű volt, de ez csak feltételezés.

„Jobb lett volna, ha nem történik meg, de tapasztalatszerzésnek nem volt rossz. Ez mégiscsak egy éles helyzet, valódi robbantás volt” – mondta a hvg.hu-nak az egyik fiatal katona, aki szerint csak a szerencsén múlott, hogy nem esett bajuk. „Járőrözés közben azokon a helyeken a legnagyobb a fenyegetettség, ahol kevés helyi van. A támadók népszerűtlenek lennének, ha helyi civilek lennének az áldozatok között” – magyarázta járőrözés alatt egyikük.

A többség a pénzért vállalta

A katonák nem tagadják: leginkább a pénz miatt vállalták el a missziót. A 2001-ben az afganisztáni újjáépítés biztonságának megteremtéséért létrehozott Nemzetközi Biztonság Támogató Erők (ISAF) kötelékében szolgáló, mintegy 130, nagyrészt szerződéses magyar katona átlagosan félmillió forintot tehet zsebre havonta. Ennek töredékét keresnék otthon.

A hónapokon át tartó bezártságot enyhíti valamelyest, hogy a német tábornak, ahol több más nemzet katonái mellett a magyarok is laknak, kirívóan jobb az infrastruktúrája, mint Kabulnak vagy bármelyik más afgán városnak. Van saját kórháza, postája, helyi portékákat kínáló piaca, hangulatos kocsmái, szórakozóhelyei, s persze van internetezési lehetőség is. A táborban bulizni is szoktak, ilyenkor legfeljebb két üveg sört ihat egy-egy katona. Balhék nincsenek, állítják, ők profik, tudják, mi a feladatuk, és azzal is tisztában vannak, hogy egy-egy szabálytalanság az állásukba, vagy ami a legrosszabb, akár társaik életébe is kerülhet.

„Nem bízhatsz meg a táborban dolgozó afgánokban. Ez aranyszabály” – magyarázza az egészségügyi kontingens egyik tagja. Többször megesett már – meséli -, hogy az itt dolgozó helyiről kiderült, kémkedik, információkat gyűjt. Ilyenkor nem szólnak neki, hanem figyelik, és csak később csapnak le rá.