„Rosszabb, mint Irakban volt”

Az afganisztáni misszió veszélyesebb, mint az iraki magyar szerepvállalás volt – állítják a járőrök, akik a karikatúrabotrány idején szándékosan nem mentek azokba a kabuli városrészekbe, ahol nagyobb tömeg gyűlt össze. A hvg.hu munkatársa kabuli bázisukon kereste fel a magyarokat.

Tábori kórház © Belényi Dániel

Noha a tábor kórházának személyzete el sem hagyhatja a bázist, az afganisztáni véres valóssággal leginkább ők szembesülnek. Dr. Mérei András sebész egyike a több tízmilliárd forintot érő, németek által finanszírozott tábori kórház magyar csapatának, amelyben általános orvossal éppúgy találkoztunk, mint aneszteziológussal, ápolóval. Nem önszántából van itt, katonaorvosként nem volt más választása, jönnie kellett. Panaszkodik, hogy amíg egy dán orvos 13 ezer eurót keres, addig ő ugyanazért a munkáért ennek töredékét. Rengeteg, robbantásban megsebesült katonát látott már el. A szerencsésebbek „megúszták” amputálással, de voltak olyanok is, akiken nem lehetett segíteni.

A sátorkórház Afganisztán legszínvonalasabb egészségügyi intézménye, szinte nincs olyan beavatkozás, melyet ne tudnának elvégezni benne. „Még agyműtétet is hajtottunk már végre itt” – újságolja a magyar sebész. A kórházban nemcsak katonákat ápolnak, hanem helyi afgánokat is. Bárki lehet a betegük, ha átvergődik a katonai bürokrácián és a szigorú biztonsági ellenőrzéseken. „Minden esetünk egyedi. Olyan problémák, amilyenekkel Magyarországon sosem találkoznék orvosként” – mondja a doktor. Egyik betegük például úgy állított be hozzájuk, hogy meg volt skalpolva.

Védhetetlen az öngyilkos merénylet

Mentőautó © Belényi Dániel

Korábban Afganisztánban nem voltak jellemzők az öngyilkos merényletek, ám mostanában mégis ez jelenti a legnagyobb veszélyt a katonákra, mivel ezek többnyire kivédhetetlenek. A főleg külföldről érkező merénylők az Irakban bevált módszereket használják, az elsődleges célpontok pedig a külföldi katonák.

A terroristák egyik kedvelt eljárása, amikor két autót pakolnak tele TNT-vel; az egyikbe kis, míg a másikba nagy mennyiségű robbanóanyagot tesznek. Az első autóval nekihajtanak egy katonai járműnek, ami felrobban. Ekkor a helyszínre érkeznek a mentők, az erősítés. Amikor már sokan vannak a merénylet helyszínén, a második autó is akcióba lép és belehajt a tömegbe. Nemrég így támadtak és öltek meg németeket. Az ilyen jellegű csapások elkerülésére a konvoj első és hátsó kocsijában álló géppuskás katonának folyamatosan figyeli a környéket.

Nem csoda, ha a magyarok – akik közül néhányan már Koszovóban és Irakban is szolgáltak – azon a véleményen vannak, hogy az afganisztáni misszió jóval veszélyesebb, mint amilyen az iraki volt. Kabulban ugyanis minden nap járőrözniük kell. Itt terepen vannak, potenciális célpontok. Ráadásul amíg a többi külföldi alakulatok páncélozott gépkocsikat használnak, addig a magyarok dzsipjeinél a páncélzatot úgy oldották meg, hogy a kocsi oldalát belül repeszálló mellényekkel tömték ki.

Az afgán rendőrök korruptak, ez itt közismert. „Katonáink jelenléte a bizalom erősítését is szolgálja. A rendőrök nem mernek, nem tudnak korruptak lenni, ha az ISAF is jelen van” – magyarázta a hvg.hu-nak Halász István őrnagy, a magyar harcoló alakulat parancsnoka. Szerinte nagyon fontos, hogy jó legyen a magyar katonák és a helyiek között a viszony azokban a körzetekben, ahol járőröznek, nem utolsósorban azért, hogy az ott lakók „leadják a katonáknak a drótot”, ha valami gyanúsat észlelnek. „Megesett, hogy a merénylő szólt a környékbeli gyerekeknek, hogy egy adott időpontban ne legyenek kint az utcán, inkább maradjanak otthon. Életeket menthet, ha egy ilyen információ visszajut hozzánk” – mondja a parancsnok. Van, amikor a terroristák bénázása hiúsítja meg a merényletet. „Egyszer valamelyik helybéli szerelt bombát egy autóra, de az már szerelés közben felrobbant. Nem tudjuk, hogy ő lett volna-e a merénylő, vagy csak az előkészítésben vett részt. A legtöbb merényletet amúgy is külföldiek követik el, nem a helyiek” – mesélte Halász.

Kerülik a konfliktusokat

Járőrök munka közben © Belényi Dániel

A járőröknek részletesen kidolgozott tervük van arra az esetre, ha lőnének rájuk vagy felrobbantanák őket. Minden egyes, általuk ellenőrzött körzetben rendelkezésükre állnak ún. Safe Heaven-nek nevezett helyek is (rendőrségi épületek, iskolák, hivatalok stb.), ahová menekülhetnek, ha az utcán bajba kerülnének. Egyébként kerülik a konfliktusokat, ahogy a nagyobb csoportosulásokat is. A karikatúrabotrány idején szándékosan nem mentek azokba a kabuli városrészekbe, ahol nagyobb tömeg gyűlt össze. Néha persze elkerülhetetlen a balhé.

„Van bennem egy egészséges veszélyérzet, de nem félek. Sőt, szeretnék minél hamarabb visszajönni Afganisztánba. Akár Irakba is elmennék. Nem értek egyet azokkal, akik féltenek minket odahaza. Katona vagyok, tudtam, mire vállalkozom, amikor a missziót elvállaltam” – mondja egyikük, a szolnoki Kocsi Vince. Másokon azonban jól látszanak a fáradtság jelei, és szép számmal vannak köztük, akik nem titkolják: elegük van Afganisztánból.