„A blog szelep, a blog sziget, a blog játszótér”

A Golden Blog-díj személyes naplói között taroltak a hölgybloggerek, s az elismerő vélemények mellé két kategóriagyőzelmet bezsebeltek. A zsűri által díjazott Suematra és Munkanapló, illetve a közönségdíjas Combfiksz szerzőit írói ambíciókról, anonimitásról és a női bloggerek titkáról faggatta a hvg.hu - elektronikus úton.

Hvg.hu: Más és más időszakban kezdtetek el blogot írni (Sue és Judit legalább három éve, Anna pedig év elején). Milyen impulzusok vezettek ahhoz, hogy elkezdjétek?

Judit (Combfiksz): Nem akkor pusztult el a kutyám, nem akkor hagytak ott és nem is akkor derült ki, hogy munkanélküli leszek. Valami chates beszélgetés közben egy srác betett egy linket, amire rákattintottam, és az egész szövegből nem értettem semmit. Azt mondta, ezt ő csinálja. Ezt még kétszer-háromszor eljátszotta velem, amire olyan ideges lettem, hogy végigolvastam az egész valamit, amiről akkor még nem tudtam, hogy blognak hívják. A végére sem értettem az egészből semmit, de úgy, hogy ez nagyon tetszett. Másnap a blogspoton regisztráltam magam és lett egy szürke-fekete kinézetű oldalam. Így kezdődött.

Sue (Suematra): Egy teljesen érdektelen sztorit meséltem valakinek - talán arról, hogy kifolyt a cipőfényező -, és ő mosolyogva mondta, hogy olvassak blogot, mert azokban pont ilyen dolgokat írnak emberek. Így aztán olvasgattam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve írni kezdtem.

Anna (Munkanapló): Nálam, ahogyan ez az első, megmagyarázhatatlanul hosszú bejegyzésemből kiderül, egy sokkoló menzalátogatás indította be a láncreakciót.
 
Hvg.hu: Sue banki alkalmazott, Judit közalkalmazott, a Munkanapló pedig a köztisztviselői lét és nemlét közti egyensúlyozást viszi színre. Van-e, vagy volt-e korábban szépirodalmi ambíciótok, amit a blogírással igyekeztek pótolni? S ha igen, blogotok népszerűsége felélesztette bennetek újra ezt az ambíciót?

Anna: Szép interpretáció, köszönöm. Van, volt, lesz. Kompenzálok, szublimálok, de főleg félek. Juj. Bennem nem élesztette újra, mert, ugye, félek.
 
Sue: Én egyértelműen pszichológai céllal kezdtem írni, nem nagyon figyeltem a stílusra - úgy írtam, ahogy beszélek. Aztán jöttek a pozitív visszajelzések, kiderült, hogy olvasnak engem. Egyre inkább szórakoztató céllal írtam. Ma már nem az a lényeg, hogy kiírjam magamból a dolgokat, hanem hogy szórakoztassak. Gondolkozom azon, hogy írjak mást is.

Judit: Az írás az írás. Lehet a használati utasítást és a haikut is annak nevezni, mindkettőnek írás a neve. Nem kell ezen semmit túldimenzionálni. Írni akar az ember, ír, nem akar, nem ír. Nemigen értek semmihez, és a blogomban ezt jól lehet úgy tálalni, hogy sokmindenhez értek egy kicsit. Annyi közhelyet lehetne ide gyűjteni, hogy öröm lenne olvasni. (Nem.) A blog szelep, a blog sziget, a blog játszótér, a blog az ilyen-olyan hajlamok kiélésének ideális közege, blablabla. És közben meg tényleg. Csak a saját nevemben tudok beszélni: szeretek ide idétlenkedni, ez a nagy igazság.