Kovács Felicia Flóra egy megalapozott egzisztenciával rendelkező reklám- és produkciós cég vezetője; Budapesten és New Yorkban is fenntart egy-egy irodát. A sikeres üzletasszony másik élete a zene világában zajlik, és innentől igazán szép a történet.

Felly K és Tzumo lemezbemutató koncertje
november 21., Zeneakadémia

Felly K
© Gramofon
A régi polgári zeneszalonok világa nem veszett el, csak átalakult. Ma a becsvágyó, agilis műkedvelők sokszor nem várják meg, amíg stílusuk kiérlelődik: a színpad elérése csupán befektetés, egy kitartó menedzser és profi zenésztársak kérdése. Az igazi zenész-múlttal még nem rendelkező Felly K komoly kockázatot vállalt zeneakadémiai koncertjével, de a produkció – a sallangok mellett – sok szép élményt is adott a közönségnek.

Felly K nem csupán jazzrajongó, hanem azon bátrak közül való, akik azt gondolják: nekik is van mondanivalójuk ebben a műfajban. Fellynek már volt néhány lemeze, de nemrég jelent meg eddig legnagyobb feltűnést keltő önálló albuma (Far Away), amelyre a szerzeményeket az Amerikából hazatért zongorista, Oláh Tzumo Árpád komponálta.

A lemez zeneakadémiai bemutatója megerősítette a felvételek alapján szerzett első benyomásokat. Felly egyik legnagyobb erénye a tudatosság, ahogyan körülveszi magát remek zenészekkel – tudva, hogy ez segíti őt legjobban előadói kihívásainak teljesítésében. Oláh Tzumo Árpádról már a Gramofon Zenekritikai Műhely kritikáiban is sokat írtunk. Új szerzeményei alapján is nyilvánvaló, hogy bár lassan érő művészegyéniség, olyan jelentős értékeket hordoz, amelyek akár a XXI. századi magyar jazz egyik mértékadó művészévé avathatják. A doboknál Németh Ferenc sokoldalú és mindig pozitív kisugárzású kísérője volt a produkciónak – Ferenc a Magyar Jazz Díj idei nyertese. Bár vendégként jelent meg a színpadon, óriási szerepet vállalt a produkcióban Bacsó Kristóf. Gazdag és kivételes formaérzékről tanúskodó szaxofonszólóit egymás után tapsolta meg a közönség. Vitathatatlan, hogy Bacsó a fiatal zenész-generáció egyik meghatározó művésze, aki technikában, műveltségben és kreativitásban egyaránt kiemelkedik. A produkció amerikai közreműködői – Arturo Stable ütőhangszereken és Edward Perez bőgőn – szintén értékes, összefogott hangszeres jelenléttel mutatkoztak be a magyar közönségnek.

Felly láthatóan felszabadultan érezte magát a remek, kiérlelt zenei kulisszában – dacára az influenzának, ami olykor nehéz pillanatokat okozott. Mindazonáltal az énekesnő még nem rendelkezik olyan felkészültséggel, ami egyenrangúvá avatná őt zenésztársaival. Bár hangi adottságai, kellemes orgánuma biztató, a koncerten nyújtott teljesítménye mégis többször árulkodott a korlátokról, mint a valódi zenei szabadságról. Ez egyébként a lemezen is tapasztalható, így sajnos nem lehet a náthára fogni. Felly a dallam precíz leéneklésére koncentrált, s ezért nem tudott még igazán eggyé válni a harmóniával, nem tudott elmélyülni a remek zenei anyag kínálta játékban. Ezért aztán a hangszeres előadók minduntalan megelőzték őt.

Érdekes mozzanat volt, amikor Felly kiment a színpadról, a zenészek énekes nélkül maradtak, és így játszották el Wayne Shortertől a Footprints című számot. Ez az epizód, a kötelékek nélküli, fantasztikus zenélés szárnyalása volt a koncert egyik legemlékezetesebb ajándéka. Felly esetében is ott a remény, hogy egyszer igazi dívává válik – de ennek még nem jött el az ideje.

H. Magyar Kornél
Gramofon Zenekritikai Műhely

hvg.hu Gramofon

A Gramofon átadja idei komolyzenei és jazz díjait

Október 31-én, a Magyar Jazz Quartet lemezbemutatóján, az Andrássy úti KOGART házban tartja díjkiosztóját a Gramofon című zenei szaklap. Az igazi presztízst jelentő Gramofon Magyar Klasszikus Díj és Magyar Jazz Díj átadó gálájára idén hetedik alkalommal kerül dor.

Gramofon

Az Elektra színe és visszája

Az évad legjelentősebb bemutatójaként jelölték meg a dalszínház vezetői Richard Strauss Elektrájának premierjét a Magyar Állami Operaházban. Okkal, hiszen a zeneszerző második operáját több évtizede nem hallhatta élőben a budapesti közönség, így nincs vele semmiféle „viszonyban”. S hogy lesz-e? Az alkotók mindent megtettek azért, hogy lehessen.

Gramofon

Alkonyi fényben: Kiri Te Kanawa, Rost Andrea

A koncertprogramok kiszámíthatatlanságának „jóvoltából” a kamaraműfajokról már-már sikerrel leszoktatott budapesti publikum november közepén két dalműsornak is örülhetett. Kiri Te Kanawa dalestjére a Művészetek Palotája hangversenyterme, Rost Andrea és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának felléptére pedig a Zeneakadémia nagyterme telt meg.

Gramofon

Nosferatu-közvetítés 86 év múltán

A közönség feltehetően éretlenebb része is – amelyiket meglepte a Nosferatunak, ennek a korai némafilmnek a koturnusos, túljátszott stílusa – egy idő után hatása alá került, és már alig-alig vihogott. Az orgonánál ülő Wolfgang Mitterer pedig megmutatta, miért kapkodnak érte az európai fesztiválok, színházi és filmrendezők. Nélküle a fiatalok ennyit se tudtak volna befogadni ebből a filmből, a hatásvadászat klasszikusából.