Köddel álmodni bizonytalan jövőt jegyez – írja Krúdy Gyula. Sajnos ébren is vastag köd felhőzte a Puccini-évforduló budapesti nyitányát, a Pillangókisasszony előadását a MÜPA-ban. A nemzetközi szereposztásból megbetegedett Karine Babajanian és Giuseppe Giacomini helyett más vendégeket kellett fölkérni a főszerepekre: Barbara Dobrzanskát és Zoran Todorovichot. A köd azonban fölszállt: az előadás kárpótolt minket.

Puccini: Pillangókisasszony
Január 7. és 9., Művészetek Palotája

Barbara Dobrzanska
© Gramofon
A krakkói születésű énekesnő hegedűsként kezdte a pályáját, majd Geszty Szilviánál tanult énekelni – áll Barbara Dobrzanska életrajzában. Ez a két tény megmagyarázza a szoprán vitathatatlan erényeit és néhány hiányosságát. Olyan hangszeres képzést kapott, amely megalapozta vokális precizitását, dinamikai érzékenységét. Gesztynél pedig kiváló énektechnikát sajátított el, így bár róla is közölték, hogy betegen lép pódiumra, e tudás birtokában, ha csukott szemmel hallgatta az ember, semmiféle betegségre utaló labilitást nem tapasztalt. Az influenza, a végtagfájdalmak indokolhatták viszont szögletes és darabos mozgását. A Pillangókisasszony törékeny szárnyáról, légies figurájáról szól Sharpless konzul és Pinkerton kettőse az első felvonásban – nos, e cizelláltsággal sajnos adósunk maradt az énekesnő. A szenvedély nem hiányzik a személyiségéből, ez kitetszett a fantasztikus biztonsággal és megerőltetés nélkül előadott nagyáriából. Zoran Todorovich Verdi Requiemjének tenorszólistájaként már a ház első évében énekelt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, és fellépett a Bartók+… Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon is. Hiány-fachot tölt be: belcanto tenorszólamokat, líraiba hajló francia hősöket, és olasz spinto szerepeket is életre kelt. Vannak, akik idegenkednek a szép szál szerb tenor lendületétől – hogy a forszírozást diszkrétebben írjuk le. Meglehet, Todorovich korrepetitort, mestert váltott, mert a keménységnek nyoma sem volt a szerepformálásában. Ideális párost alkothattak volna az egészséges Dobrzanskával.

Roberto Servile Puccini miliőjét hozta színre, Wiedemann Bernadett – mint minden kis és nagy szerepében – perfekt alakítást nyújtott. A Magyar Állami Operaház Zenekarát Pier Giorgo Morandi vezényelte. Morandi nem Gardelli vagy Patané fajsúlyú karmester, de pezsgő itáliai lendületbe hozta az együttest. Mióta Szabó Sipos Máté vezeti az operaház énekkarát, a hangzás egyre csiszoltabb. Káel Csaba rendező otthon van a Művészetek Palotájában, rendezett a Fesztivál Színházban és a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is. A koncertterem zsinórpadlás nélküli terében az elmúlt években többféle megoldással kísérletezett. Elsősorban stilizált képekkel, amelyek a nézők fantáziáját hivatottak megmozgatni. Ez a Pillangókisasszonynál sikerült legjobban, a majdnem színpadképivé növesztett japán metszetek ízléses utalással szolgáltak a színhelyre, Nagaszaki kikötőjére, a dombon álló parányi házra, ahol a cselekmény játszódik. Az elképzelés bevált, egészen az utolsó, tragikus akkordokig: itt azonban az amerikaivá „kisajátított” gyerek mögé vetítették az atomtámadás gombafelhőjét. Puccinitől fényévnyi távolban van az ilyesfajta direkt utalás. Kár volt lerántani a földre a különben jó színvonalú, élvezetes produkciót.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Diótörő tesztközönséggel

Megirigyeltem gyermekeikkel moziba járó filmkritikus kollégáimat. Autentikus ítéletet alkotni képes porontyaikkal ülnek be egy-egy mesefilm vetítésére, hogy a megírandó cikkhez szempontokat, aranyköpéseket orozzanak el tőlük. Persze én is járok a fiaimmal úgynevezett gyermekkoncertekre, de ezek az alkalmak eddig ellenálltak a kritikaírásnak. Kapva-kaptam az alkalmon, végre elvihettem tesztközönséggé kinevezett családomat egy „rendes”, felnőtt időpontban tartott, „komoly” programot kínáló koncertre.

Gramofon

Az özvegy ránctalan

Egy valamirevaló dalszínház a Puccini-évben is bemutat Verdi-művet, és viszont. A tartalmasan és nagyvonalúan megünnepelt Kálmán Imre évforduló után a Budapesti Operettszínház régi adósságát törlesztette: a Nagymező utcában hat év után Lehár-operettet mutattak be. A 102 éves Víg özvegy jó kozmetikus kezébe került, egyetlen ránc sem mutatkozik rajta.

Gramofon

Elfogult sorok a gordonka költőjéről

Elfogult kritikát tud csak írni Perényi Miklós és Schiff András legutóbbi koncertjéről - vallja be kritikusunk. Egyrészt azért, mert tiszteli, sőt csodálja Perényi művészetét, másrészt azért, mert a 60. születésnapja tiszteletére rendezett matiné nem hangverseny, hanem ajándék volt. Az ünnepelt szerzett örömet közönségének.

Gramofon

Hányadik kedvenc szerve a füle?

Woody Allen jött, látott és klarinétozott egyet muzsikus barátaival a Papp László Budapest Sportarénában – nyolcezer ember előtt. De ki tudja, hányan voltak, akik valóban, őszintén jól szórakoztak?

Gramofon

Játék határok nélkül

A European Mantra, Tom és Jerry, valamint a Smart Music produceriroda az A38 hajón adta át közös karácsonyi ajándékát a „rockoló jazz” rajongóinak. Volt a csomagban minden, mi szem-fülnek ingere: meglepetés, tanulság, vidámság, röpülés.