szerző:
hvg.hu

Még megtörténhet a csoda a választások előtti utolsó parlamenti ülésnapon: jó esély van rá, hogy nagy többséggel elfogadják az éghajlat védelméről szóló kerettörvényt, a világ második ilyen jogszabályát.

Ambiciózus célt tűzött ki a parlament keddi ülésén tárgyalt éghajlatvédelmi törvény: 2020-ig 40 százalékkal, 2050-ig 80 százalékkal kell mérsékelni az üvegházhatású gázok, döntően a szén-dioxid hazai kibocsátását az 1990. évi 99 millió tonnáról (a 2007-es mértékhez képest ez 21, illetve 74 százalékos csökkenés). Ez csak úgy lehetséges, ha drámaian visszaesik például a gépkocsik – legalábbis a hagyományos üzemanyaggal működők – használata és a fosszilis energia fűtési célú elégetése, illetve megáll a szén-dioxidot lekötő zöld felületek fogyása. Utóbbi azért is bekövetkezne, mert a törvény az elkerülhetetlen felmelegedéshez való alkalmazkodás céljából fokozottan óvná a természetes élőhelyeket, a vizes területeket, bízva azok klímát kiegyenlítő hatásában.

Ekkora csökkentést irreális előírni, ráadásul a globális kibocsátás nem is mérséklődne, hiszen az energiaigényes termékek gyártása egyszerűen áttevődne más országokba – hangoztatja fenntartásait a parlamenti bizottságokhoz írt levelében a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége. A jogszabály nem is felel meg egy törvény követelményeinek, véli az MGYOSZ, inkább országgyűlési határozatnak volna alkalmas. Utóbbival a törvény egyik kezdeményezője, az egykor MDF-es Katona Kálmán független képviselő is egyetértett az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának hétfői ülésén. A kereszténydemokrata bizottsági elnök Nagy Andor viszont – aki a szocialista Szili Katalin és Tóbiás József, a szabaddemokrata Velkey Gábor és a fideszes Ékes József társaságában a törvényjavaslat társelőterjesztője – a bírálatok szakmai részét nem vitatva leszögezte: „ez politikai ügy”.

A törvénynek kétségkívül erősebb a politikai, mint a jogi-szakmai tartalma, amit megszületésének sajátos körülményei is tükröznek. Magyarországnak e törvénytől függetlenül is van klímapolitikája, a 2008-ban országgyűlési határozattal elfogadott nemzeti éghajlat-változási stratégia. Eszerint a kormánynak kétévente nemzeti éghajlat-változási programot kellene készítenie – de nem tette. E helyett a konkrét kötelezettségeket nem tartalmazó parlamenti határozatot a honatyák most egy hasonló, megint csupán elvárásokat, célokat megfogalmazó törvénnyel fejelnék meg. Amiből akár arra is lehet következtetni, hogy a törvényhozókat még a ciklus végén is áthatja a környezetügy iránti felelősség, de akár arra is, hogy könnyebb 2050-ig szóló, merész célokat kitűzni, mint néhány apró, de valódi lépést megtenni.

Ez a világ második ilyen törvénye lenne, az elsőt két éve Angliában fogadták el, s azt követően indított kampányt a Föld Barátai nemzetközi zöld szervezet. Tagszervezete, a Magyar Természetvédők Szövetsége pedig támogatóra lelt az akkoriban létrehozott új intézmény, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács elnökében, a magát környezeti ügyekben többször exponáló Szili Katalin akkori házelnökben. A szellemi muníciót pedig többek között Láng István akadémikus, a tanács társelnöke szállította. A tudós korábban a klímaváltozás hazai hatásait és a lehetséges válaszlépéseket elemző Vahava (változás-hatás-válasz) program vezetője volt.

A végjáték a jövő hétfői ülésre maradt, miután az aggályok láttán két szocialista képviselő a finisben aktivizálta magát (noha frakciójuk teljes mellszélességgel a törvényjavaslat mellett áll). Magda Sándor és Koscsó Lajos a törvény méregfogát húzná ki, a 40 százalékos csökkentés helyett 2020-ra beérnék a 2005-ös kibocsátási szint tartásával. Módosító javaslatukat azonban Szili rábeszélésére a frakcióülést követően még visszavonhatják, vagy a hétfői részletes vitán a honatyák elvethetik, és – a házszabálytól eltérve – még aznap el is fogadhatják az eredeti jogszabályt.

A törvényszöveg szerint egy majdani másik törvényben elkülönített hitelalapot kell létrehozni az éghajlatvédelemre. A szén-dioxid-kibocsátás vagy annak egy része – egy majdan megalkotandó, minden fosszilisenergia-felhasználóra kiterjedő integrált szabályozás révén – akár pénzbe is kerülhetne, s ezek az összegek gyűlnének össze az alapban. Az Öko Zrt. tanulmánya szerint 2011 és 2020 között 6844 milliárd forintnyi beruházásra lenne szükség a kibocsátás megkívánt csökkentésének eléréséhez. Összehasonlításképpen: az uniós környezetvédelmi forrásokat mozgósító operatív programokban 2012-ig évente 350 milliárd forint támogatás szerepel (feltehetően 2012 és 2020 között is lesz majd ilyen EU-forrás), emellett az Öko Zrt. szerint az állam és a cégek a szén-dioxid-kvóták eladásából is bevételhez juthatnak. Feltehetően nem is kevéshez, mivel a törvényben javasolt kibocsátáscsökkentés meghaladja Brüsszel 20 százalékos célját, vagyis Magyarország az uniós előírást túlteljesítve fölös mennyiségű eladható kvótát birtokolna.

Ilyen bevételben eddig sem volt hiány: kvótaeladásból 2008 végén Magyarország 28,2 milliárd forinthoz jutott. Ezt azonban nem sietett zöld beruházásokra fordítani, hanem több mint egy évig jegelte az ebből osztott támogatások folyósítását az energiamegtakarító beruházásokra (HVG, 2009. december 12.). A kvótabevételnek a kormányváltás után is volna helye: Orbán Viktor Fidesz-elnök egyik nyilatkozata szerint kormánya zöld bankot állítana fel, amely egyebek mellett a panelfelújítási programot finanszírozná.

Frissítés: Megfúrták az éghajlatvédelmi törvényt

SZABÓ GÁBOR