Az orvostársadalom egy részének idegenkedése ellenére nemsokára az egyetemi oktatás - és feltehetően a kórházi gyógyítás egyre komolyabb - része lesz a természetgyógyászati módszerek között számon tartott, ám nyolc évtizede eredetileg a hagyományos gyógyászat területéről indult neurálterápia.

,,Egy beteg vállfájdalmait évekig kezelték sikertelenül a reumatológián, míg hozzánk kerülve felmerült, hogy egy régebbi műtétének a hasán található sebe lehet a ludas. Egyetlen, a hegre ható injekció beadása után azonnal megszűnt a panasza" - említ egyet az alternatív gyógyászatot is végző budapesti rendelőjében megesett sikertörténetekből Hegyi Gabriella belgyógyász főorvos. A neurálterápiás módszer jótékony hatásait nemsokára akár hagyományos kórházban is megtapasztalhatják a betegek. Fél éven belül ugyanis a budai Szent János Kórházban is átadnak egy természetgyógyászati módszertani központot, ahol a neurálterápia mellett az akupunktúrát is magában foglaló kínai orvoslást, illetve a népnyelven csontkovácsságnak hívott manuálterápiát is kipróbálhatják majd a gyógyulást máshol nem lelők. E három, a magyar orvosi egyetemeken elvétve oktatott alternatív módszert tartja ugyanis bizonyítottan gyógyhatásúnak a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) idei, a testület hat évvel ezelőtti véleményét megismétlő állásfoglalása.

Bár a laikusok a természetgyógyászatról - vagy ahogy a szakemberek nevezik: komplementer vagy alternatív gyógyászatról - elsősorban gyógynövényekre és masszírozásokra asszociálnak, a neurálterápia legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy fájdalomcsillapító injekciókkal kezeli a betegeket. Ilyenből egy 1998-as bécsi felmérés szerint nyolc év alatt mintegy két és fél millió darabot adtak be egyetlen ausztriai klinikán. Az injekciós fecskendő fájdalomcsillapítót, általában egy 0,5-1 százalékos lidokainos oldatot tartalmaz, amit egyebek között az izomba és a vénákba is szúrhatnak. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy hova adják. "Meglehet, hogy a beteg fájó testrésze okozza a problémát, ilyenkor javulást eredményez a helyi kezelés. Ha azonban ez nem következik be, úgy az orvos gyanút foghat, hogy egy másik szerv okozza a panaszokat" - érzékelteti a neurálterapeuták gondolkodásmódját Csiszár Róbert, a Biológiai Fogorvosok Társaságának elnöke, aki praxisában maga is alkalmazza e gyógymódot. Ám hozzáteszi, hogy a terápia egyben diagnosztikai módszer is, mivel segít egy esetleg lappangó baj felfedezésében. "A pácienssel együtt végigvesszük korábbi betegségeit, és alapos kivizsgálás után a feltételezett gócnak a bőr felszínén megfeleltetett pontjába adjuk az injekciót" - erősíti meg Hegyi Gabriella.

Az, hogy egyes szervek működését a bőrön át befolyásolni lehet, már a sebészetet tiltó hagyományos kínai orvoslásnak is alapgondolata, nem véletlen, hogy a neurálterápiás pontok nagyjából megegyeznek az akupunktúra által meghatározottakkal. A több mint háromszáz testpont közül például a térdhajlat belső zugából lehet állítólag befolyásolni a vese működését, míg a szájüregbe, a metszőfogak fölé adott lidokain megszüntethet egyes fej- vagy lábfájásokat.

Kérdés persze, hogyan képes a fájdalomcsillapító injekció egy, a befecskendezéstől távol eső ponton gyógyító hatást kifejteni. Bár a teljes hatásmechanizmust a szakorvosok sem ismerik, szerintük a rövidebb vagy hosszabb kúra sikerének titka a vegetatív idegrendszer működési zavarának elhárításában rejlik. Ehhez elengedhetetlen a kokainalapú - először 1943-ban előállított, érzéstelenítő és gyulladáscsökkentő hatású - lidokain, amely állítólag úgy fejti ki hatását, hogy megszakítja a testben kialakult kóros kapcsolatot a problémás szerv és más testrészek között. "Ezért több ez a terápia helyi érzéstelenítésnél" - állítja Csiszár Róbert.

Ma sem tisztázott, miért sorolják a neurálterápiát a természetgyógyászathoz, hiszen kidolgozása hagyományos orvosok nevéhez kötődik. Felfedezése pedig egy véletlennek, jobban mondva egy szerencsés orvosi tévedésnek köszönhető. Egy orvos fivérpár, a német Ferdinand és Walter Huneke az 1920-as években reumás leánytestvérüket akarták kezelni, ám eközben egy kizárólag izomba szúrható reumainjekciót tévedésből intravénásan adtak be neki. A legenda szerint legnagyobb meglepetésükre az egyébként súlyos migréntől is szenvedő nővér fejfájása azon nyomban megszűnt. A következő alkalommal egy másik, krónikus vállfájásra panaszkodó páciensük lábszárán lévő hegét - immár próba szerencse alapon - injekciózták körbe (az akkor még a lidokain helyett használt) prokainnal, mire a vállpanasz nyomban a múlté lett. A fivérek ekkor kezdték megérteni a szaknyelven távolhatásnak nevezett jelenséget. Korábban sohasem hallottak az akupunktúrás pontokról; azok többségét maguk fedezték fel, miután - mint azt kortársak feljegyezték róluk - őrült kísérletezésbe fogtak, és némely betegüket összevissza szurkálva megállapították az egyes szervek kezelési pontjait. A neurálterápia elnevezést - amely sok helyütt, például Németországban is hivatalosan Huneke-féle neurálterápiaként ismert - azonban nem ők, hanem egy követőjük, Kurt Rüdiger von Roques német orvos adta 1940-ben, a felfedezők iránti tiszteletből.

Bár a módszer hamar népszerű lett, mégsem integrálódott az orvosi kánonba. A HVG által megkérdezett magyar orvosok nagy része szkeptikusan tekint a módszerre. Kétségeiknek többféle magyarázata is lehet. "Újabb, sokak számára megbízhatóbb és fájdalommentesebb módszerek terjedtek el, mint például az elektromos impulzusokkal is gyógyító fizikoterápia" - latolgat Petrányi Győző akadémikus, az MTA említett állásfoglalását megfogalmazó ad hoc bizottság vezetője. De akadnak olyan orvosok is, akiket a gócot injekcióval kereső kísérletezgetés borzaszt el. "Mindenekelőtt a diagnózist kell felállítani, nem pedig injekciózgatással próbálgatni, hogy vajon melyik szervre hat" - kritizálja a terápiát egy nevét nem vállaló budapesti reumatológus főorvos. Sokak szerint a modern gyógyszerek is feleslegessé teszik ezt az egyesek számára bizonyára ijesztőnek tűnő gyógymódot.

"A lidokainnak bizonyítottan kevesebb a mellékhatása, mint sok gyógyszernek" - reagált a kétkedők felvetéseire Hegyi Gabriella. Elismerte ugyanakkor, hogy a módszer nem csodaszer, és csak egyes betegségeknél vethető be. "Daganatos betegekkel nem tudunk sikeresen foglalkozni" - jelzi a korlátokat az orvosnő. Súlyos szervi elváltozásoknál általában nem kielégítő, reumák, krónikus fej- és gerincfájások esetében viszont sokkal jobb a hatásfok. Ezeket a neurálterápia elmélete szerint elsősorban az erekkel, idegekkel bőségesen behálózott fej-nyak régióban található gócok okozzák. Ha azonban e kór már műtétérett, azt már nem mindig tudják kiváltani az e tájékon űzött praktikákkal. "Egy beteg szeretett volna neurálterápiás kezelést, de súlyos porckorongsérve volt, ezért az operációt kellett javasolnom" - említ egyet visszavonulásai közül Hegyi Gabriella.

A neurálterápiát ellenző orvosok egyébként leginkább a módszer holisztikus szemléletétől idegenkednek. Ez a kifejezés a terápia keretében azt jelenti, hogy minden panasznál meg kell vizsgálni a beteg teljes testét és lelkiállapotát, alkatát is, mert nem biztos, hogy a problémásnak tűnő testrész - vagy csakis az - a kóros. Pedig a már említett Petrányi Győző szerint a holisztikus látásmód egyáltalán nem lenne idegen a magyar orvosoktól. Az 1801-ben kiadott első átfogó magyar orvosi könyvben a szerző Rácz Sámuel például oldalakon át ecseteli, hogy a páciens kézfogásától kezdve testtartásáig mi mindent kell - a panaszokon kívül - figyelembe vennie a doktornak. "A holisztikus szemléletet a múlt század második felében beállt orvostechnikai fejlődés és az orvosok egy szűk területre való szakosodása szorította háttérbe" - véli Petrányi.

Kérdés persze, hogy a kritikák ellenére miért éppen mostanában találták elfogadásra érdemesnek ezt a terápiafajtát. "Megfelelő kontrollcsoporttal végzett kutatási eredmények bizonyították a hatékonyságát" - jelzi Kereszty Éva, az MTA mostani állásfoglalását kérő Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium főosztályvezetője, hogy mi győzte meg az Akadémiát. De nyilván fontosak voltak a külföldi példák is: a legtöbb nyugat-európai országban - leginkább Német- és Franciaországban -, illetve az Egyesült Államokban már régóta széles körben alkalmazzák a neurálterápiát a hagyományos klinikai-kórházi keretek között.

Magyarországon ezzel szemben manapság még csak elvétve vetik be a klinikákon - de persze akadnak kivételek. Mivel "sok beteg dicséri, ezért ha van az orvosban elszántság, megtanulja a módszert" - érzékelteti a lassú olvadást Lencz László, a Szegedi Egyetem Aneszteziológiai és Intenzívterápiás Intézetének professzora. Az elterjedést az is gátolja, hogy bár a végzett orvosok pár éve már szerezhetnek neurálterápiából szakképesítést Magyarországon, e tantárgy csak elvétve található meg az orvostanhallgatók leckekönyvében. Néhány egyetem azonban talán már idén megkezdi a tantárgy rendszeres oktatását. Ami jelentős változást hozhat, mert ma még az a helyzet, hogy az orvosok egy része - legalábbis a HVG által megkérdezetteké - egyáltalán nem vagy csak futólag hallott e terápiáról.

SINDELYES DÓRA