Történelmi kezdeményezésnek tűnik, hogy a jövő héten egy asztal mellé ül az összes magyarországi zsidó irányzat egy-egy képviselője. A közeledés nem lesz könnyű: a Talmudon nevelkedett tudós fők a laikusok számára alig követhető nüanszokon (is) vitatkoznak.

"Ha van két zsidó, annak három véleménye lesz" - ez a régi önironikus mondás fokozottan érvényes lehet azon a március 27-ei kerekasztal-beszélgetésen (a pesti Gödörben), amelynek szervezője, a Marom zsidó ifjúsági szervezet arra vállalkozott, hogy egyebek mellett a nők szerepéről kérdezze a magyarországi zsidó irányzatok képviselőit. A szervező, Schönberger Ádám, a Marom programfelelőse is csak mérsékelten optimista. Mint a HVG kérdésére elmondta, fel sem tételezik, hogy valamiféle vallási közeledést indíthatnának el, megelégednek annyival, ha egyáltalán rendszeressé tehetik a párbeszédet a különböző irányzatok között.

"Csak az az autentikus zsidó, aki 3 ezer éve próféta volt, mert nem ismerjük az összes kompromisszumot, amit kötött..." - fest érzékletes képet a magyarországi és a nemzetközi vallási helyzetről Olti Ferenc, aki a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) 2003-ig volt az alelnöke, és mind a mai napig jó kapcsolatokat ápol valamennyi irányzattal. A közmondásos okoskodásra utalva hozzáteszi: "mi egy hohmecoló nép vagyunk".

Az ésszerű kompromisszumokról folyó viták (amelyek nagyban hozzájárultak a zsidó nép fennmaradásához) határait pedig minden korban egy kicsit máshol húzták meg a rabbik. A legnagyobb, a mai napig érvényes vízválasztó a halaha, vagyis a 613 tórai parancsolathoz való hozzáállás. Ezt a Sulhán Áruh (Terített asztal) nevű, fél évezrede írott magyarázat értelmezi: akik ezt tartják a zsidó vallásos identitás alapjának, azok nem ismerik el zsidónak a nem halahikus irányzatokat. Ez praktikusan azt jelenti, hogy Magyarországon elvileg öt "hiteles" zsidó irányzat működik: a neológ, az ortodox, a modern ortodox, a hászid mozgalomhoz tartozó lubavicsi és a szinte tetszhalott Statusquo. Nem "halahikus" tehát és a felsoroltak nem is fogadják el a Budapesten 1992 óta egyesületi formában működő, tavaly óta hivatalosan is bejegyzett egyházat, a progresszív zsidó felekezetet, amely pedig saját bevallása szerint a világ legnagyobb, másfél milliós, önmagát zsidóként definiáló hitközségének a része. A "kirekesztés" oka, hogy ez a felekezet azt vallja: a parancsolatok egy részét át lehet, sőt át is kell értékelni a mai viszonyoknak megfelelően - így például nem kötelező a szombati tűzgyújtás, de a rituális fürdés és a kóser étkezés is személyes döntés kérdése. Sőt a Szim Salom (Adj békét!) nevű magyarországi progresszív közösség vezetőjét, Kelemen Katalint nő létére 1998-ban a londoni Leo Baeck College-i rabbinikus képzés után rabbivá avatták.

A többi hazai irányzat azonban elvileg testvéri szeretetben élhetne együtt. Hogy a valóságban mégis alig néhány dologban értenek egyet, elsősorban történelmi okokra vezethető vissza. A 19. században Magyarországon parázs viták során próbálták eldönteni, mennyi modernizmust engedhet meg magának a polgárosodó zsidóság. Jakov Katz magyar származású zsidó történész, a jeruzsálemi Héber Egyetem volt rektora A végzetes szakadás című, magyarul 1999-ben megjelent könyvében azt írja, hogy nemcsak az 1867-ben emancipált, polgárosodni vágyó zsidók belső igénye volt ez, hanem a társadalom is elvárta, hogy a zsidó életforma egyre inkább hasonuljon a keresztény polgári életmódhoz (nem mellesleg még Kossuth Lajos is a zsidó vallás reformjához kötötte volna az emancipációt). Márpedig ehhez elsősorban a világi iskolázáson keresztül vezetett az út. Az 1868-ban egymással véglegesen szakító ortodox és neológ irányzat több vonatkozásban is eltért egymástól. Például abban, hogy míg az ortodoxok kerülték a világi oktatást, addig a neológok már orvosnak-mérnöknek küldték gyerekeiket, sőt a rabbiképző vezetősége a neológ rabbiknak kifejezetten kötelezővé is tette a bölcsészettudományi doktorátus megszerzését. Az már szinte mellékes, hogy a neológok elfogadták azt is, hogy a vallási áhítat felkeltésére a keresztény templomokhoz hasonlóan akár orgonamuzsika is kísérje az éneklést, az ortodoxok viszont szombatszegésnek tartják ezt. Tűrhetetlen modernizálásnak tekintették az ortodoxok azt is, hogy a házasságkötéskor eladdig szigorúan szabadtéren felállított baldachint, a hüpét a neológok bevitték a zsinagógába.

A dolgok aztán odáig fajultak, hogy az ortodoxok 1869-ben arról győzködték Eötvös József közoktatási minisztert: nem is egy, hanem már két vallásról van szó. E megosztás ellen kelt ki akkor a Statusquo Ante hitközség, amely a régi, békés időket kívánta visszahozni - ám ehelyett csak egy harmadik hitközséget hozott létre. Jóval későbbi fejlemény, hogy 1950-ben e három szövetség a kommunista hatalom nyomására kénytelen volt eggyé olvadni.

A rendszerváltás után természetesen újraalakultak a korábbi hitközségek, de külön országos szervezeteket már nem hoztak létre, ehelyett a Mazsihiszhez csatlakoztak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy tavaly megalakult - és bíróságon be is jegyeztette magát - az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség Statusquo Ante is, amely a Statusquo Ante irányzat szellemi örökösének és folytatójának mondja ugyan magát, ám az ortodox hívek erre azt mondják: valójában a lubavicsi irányzatról van szó, amely lenyúlta a Statusquo Ante patinás nevét.

S a bonyodalmaknak még nincs vége. Néhány éve begyűrűzött Magyarországra a modern ortodoxiának nevezett irányzat is, amely a világi kultúra értékeihez és a világi tanulmányokhoz való pozitív hozzáállása alapján különbözik az (ultra)ortodoxiától, ugyanakkor szigorú vallásgyakorlata miatt eltér a neológiától is. Abban viszont példásan egyetért a modern és a klasszikus ortodoxia, hogy szerintük a magyar (neológ) rabbiképzőben végzettek tudásuk alapján az ortodox rabbikkal szemben támasztott legenyhébb elvárásoknak sem felelnek meg.

Az irányzatok közti ellentéteket a tel-avivi Bar Ilan Egyetemen végzett modern ortodox Balázs Gábor azzal érzékeltette a HVG-nek, hogy melyik melyiknek a betértjeit ismeri el maga is. A reformzsidókhoz való betérést már a neológok sem fogadják el, a neológoknál betérteket nem akceptálják sem a lubavicsiek, sem az ortodoxok, ám ez utóbbiakét viszont az összes többi irányzat egységesen elismeri.

"Az ortodox esküvőn az anyós terhes, a neológon a menyasszony, míg a reformzsidó esküvőn maga a rabbi" - próbálja plasztikusan érzékeltetni a különböző zsidó vallási irányzatok nőkhöz való viszonyát és szexuáletikai meggyőződését tréfás példázattal Radnóti Zoltán neológ rabbi. A görbe tükörben mégiscsak felsejlik a valóság: Kelemen Katalin progresszív rabbi szerint ők nem szólnak bele tagjaik magánéletébe, ám mindenféleképpen a tartós, szerelemmel átitatott, hosszú távú, előbb-utóbb házasságban szentesített kizárólagos párkapcsolatokat favorizálják. A neológ rabbik a Tóra alapján természetesen ellenjavallják a házasságon kívüli szexualitást, ám ma már nem igazán várják el, hogy az esküvő előtt megtartóztassa magát a jegyespár. Oberlander Báruch lubavicsi rabbi viszont elképzelhetetlennek tartja, hogy a halahát valló irányzatok rabbijai tolerálnák a házasságon kívüli nemi élet bármilyen formáját.

Nem könnyű az Izraellel kapcsolatos vélemények egyeztetése sem. A reformzsidók például a zsidóság "természetes otthonának" tartják Izraelt, ám vallják: tökéletesen legitim a diaszpóralét is. Az (ultra)ortodoxok közötti nagy különbségekre jellemző, hogy vannak köztük kemény cionisták, de akadnak olyan budapesti zsinagógáik is, ahol nem imádkoznak Izraelért, mivel úgy tartják: az Örökkévaló büntetése, hogy szétszóratott a zsidóság, újból összegyűlni és világi államként működni bűn, lázadás a Teremtő ellen, amivel nemhogy siettetik, de késleltetik a Messiás eljövetelét.

IZSÁK NORBERT

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!