Évszázados irodalmi kánont ír felül A walesi bárdok új értelmezése. A "legnemzetibb ballada" költője, Arany János eszerint jóval nagyobb megértést tanúsított a zsarnok Ferenc József császár iránt, mint azt a költemény legendája alapján eddig nemzedékről nemzedékre tanították.

,,Ötven forintért akadt egy walesi bárd, aki bírta mondani, hogy éljen Eduárd" - kommentálta 1926-ban Angyal Dávid történész azt az általa megtalált nyugtát, amelyet egykoron Ferenc József császár 1857-es magyarországi körútjának számadóíveihez csatoltak. E júdáspénzt Lisznyai Kálmán kapta, amiért a nevezetes alkalomra Költői üdvözlet címmel - nem mellékesen név nélkül - verset adott a kormánylapként számon tartott Budapesti Hírlapba. Irodalmi berkekben persze már a megjelenéskor sem volt ismeretlen a szerző kiléte, mi több, a kortársak az 1848-ban a Pilvax-körhöz tartozó egykori radikális reformer bizonyos bátorságát is elismerték, mondván, alkalmi versében kizárólag császárnak nevezte az uralkodót, finoman jelezve ezzel, hogy a magyar trónnak Ferenc József koronázatlanul legfeljebb a várományosa. Eltekintve attól az apróságtól, hogy 1857-ben egynél jóval több "bárd" is akadt, aki művével éltette, köszöntötte a magas látogatót, az utókor szemében mégis Lisznyai lett a hatalomnak pénzért behódoló, elvtelen értelmiségi mintapéldánya. Holott hosszú névsort lehetne összeállítani az olyan jeles képzőművészekből, zenészekből, mint a legismertebb Petőfi-képmást megalkotó Orlai Petrich Soma, a freskóiról elhíresült Lotz Károly vagy a Himnuszt megzenésítő Erkel Ferenc, akik nevüket, illetve műveiket adták a különféle díszalbumokhoz.

A nemzeti ellenállás és a költői helytállás megtestesítője pedig "az elveihez hű és következetes" Arany János lett, aki Őfelsége szóban forgó látogatásakor nemcsak hogy visszautasította a legfelsőbb helyről hozzá is elérkező felkérést és a vele járó summát, hanem helyette azonmód megírta a zsarnokság elleni balladáját. A walesi bárdok megjelentetését azonban a cenzúra nem tette lehetővé. A nemzeti panteonban s a tankönyvekben jószerével a mai napig Kölcsey Himnuszával, Vörösmarty Szózatával és Petőfi Nemzeti dalával együtt emlegetik - Arany első életrajzírója, Gyöngyösi László szavaival - "a minden magyar szívét rezgésbe hozó" költeményt, amelynek keletkezését az utóbbi évtizedekben irodalmárok többször is górcső alá vették. Az Irodalomtörténet című szaktudományi folyóirat legfrissebb számában Milbacher Róbert pécsi kutató azonban minden eddiginél meglepőbb adalékokkal s alighanem felzúdulást keltő olvasattal rukkolt elő. Olyan értelmezéssel, amellyel - vélekedése szerint - feloldható Arany "mégiscsak a lojalitást reprezentáló" Köszöntő-dala és "a látszólag dühödt királyellenességet közvetítő", A walesi bárdok című balladájának szemlélete között feszülő ellentmondás.

Állításai megértéséhez jó tudni, hogy az irodalomtörténet-írás már jó ideje tisztázta: A walesi bárdok születésének fentebb ismertetett verziója csupán legenda, ráadásul eredete is ismert. Amikor Arany János 1882-ben meghalt, a jó barát, tanár- és költőtárs, Szász Károly írt emlékezést róla a kor legismertebb lapjában, a Vasárnapi Újságban. E nekrológ "a színmagyar ballada" mítoszát - 15 évvel a kiegyezés után - ekként ágyazta meg: "Rebesgették, hogy bizonyos alkalomból (az ötvenes években) a magyar költőket kényszeríteni akarják, hogy bizonyos díszalbumba verseket írjanak. Arany gondolván, hogy sorsát ő sem kerülheti el, ezt kezdte írni." Ami Szász Károlynál még csak a pletyka, az az apja levelezését (1894-ben igencsak szelektíven) közreadó Arany Lászlónál már olyan befejezett "tény", amelyet sem az 1986-os Arany összes verseit közreadó kötet, sem Keresztury Dezső 1990-es Arany-életrajza nem kérdőjelezett meg. Eszerint A walesi bárdokat a költő 1857-ben, a császárlátogatás évében írta meg, vagy legalábbis ekkor vetette papírra a ballada első felét.

A nemzedékeknek példát mutató Arany János-i kérlelhetetlenség legendáján azonban az utóbbi időben mind több repedés keletkezett. Kényszerítésről például szó sem volt, a Budapesti Hírlap főszerkesztője, Nádaskay Lajos másokkal együtt csupán felkérte a Nagykőrösön tanárként dolgozó Aranyt egy köszöntő írására. A költőnek csak nemrégiben előkerült válaszlevele tanúsítja, Arany "a lélekre tompítólag" ható kedélyállapotával indokolta, hogy "rokkant Pegazusommal nem jelenhetek meg a fényes tisztelgésnél". Nem mondott viszont nemet a Nemzeti Színház igazgatójának, gróf Ráday Gedeonnak, amikor az 1857. május 6-án a császári pár előtt bemutatott, Erkel által jegyzett Erzsébet című új operához Köszöntő-dal címmel, a megrendelés szerint három versszakos, 11 szótagos sorokból álló - Arany önminősítése szerint: "gyűjteménybe nem való" - bordalt fabrikált. Ám az végül nem hangzott el a díszelőadáson. Legalábbis két évvel ezelőtt az Irodalomtörténeti Közleményekben Tarjányi Eszter történész - a korábbi vélekedéssel szemben - emellett sorakoztatott fel érveket. Szerinte azért nem, mert a nagykőrösi elszigeteltségben élő Arany számára csak a megrendelt vers elküldése után vált egyértelművé, hogy azt milyen alkalomra rendelték tőle, s amikor ezzel tisztába jött, "gyorsan visszavonta, megtiltotta (...) bárminemű nyilvánosságra hozását". E hipotézis mellett Tarjányi azt sem zárta ki, hogy elhangzását talán a cenzúra akadályozta meg, mivel a második versszak "Harcra magyar!" kezdőszavaiból a magyar forradalom dalnokának, Petőfinek Talpra magyar!-ját hallhatta ki, amit nem semlegesített az első strófa utolsó sorának ("Éljen a hon, éljen urunk, a király!") lelkesítése sem.

A walesi bárdokat újraértelmező Milbacher a bordalügyben "elképzelhetetlennek" gondolja, hogy Arany "pesti barátaitól ne tájékozódott volna a tervezendő opera kontextusáról". Még fontosabb viszont azon állítása, hogy a két vers keletkezése között - minden korábbi datálással ellentétben - legalább két esztendő telt el. Vagyis az elsőként 1863 novemberében a Koszorú című (Arany szerkesztette) hetilapban "óangol" balladaként közzétett művét valójában nem a császári pár látogatása ihlette. A versben legfeljebb személyes élményei köszönnek vissza (lásd Nagyvizit című írásunkat). Hipotézise szerint A walesi bárdokat inkább egy 1859-ben Londonban németül megjelentetett vitairat, az Egy pillantás a névtelen Visszapillantásra című Széchenyi István-pamflet ihlette. Milbacher aprólékos szövegelemzéssel kimutatta, hogy a ballada első részének gondolatmenete és szóhasználata híven követi a döblingi tébolydába belső emigrációba vonult Széchenyi gróf szóban forgó - az osztrák önkényuralmat és Alexander Bach belügyminisztert támadó - vitriolos írását. A "koronád legszebb gyémántja" szófordulat például csakúgy előfordul a Széchenyi-pamfletben, mint az a balladai sugallat, hogy az uralkodót udvaroncai vezetik csak félre. Mi több, Aranynál az ősz bárd figurája kísértetiesen hasonlatos ahhoz, ahogy kortársai leírták az "aggastyán" Széchenyit.

A leghíresebb nemzeti ballada fennmaradt kézirata alapján az is tudott, hogy A walesi bárdok írásképe a 69. sortól - vagyis amikor Edward az első szókimondót, az ősz bárdot máglyára küldi - megváltozik, s ahhoz sem kell tüzetesebb vizsgálódás, hogy az olvasó észrevegye: a második részben Arany már jóval kisebb megértéssel viseltetik a félrevezetett zsarnok iránt. Ezek alapján már több irodalmár jutott arra, hogy a félbehagyott balladát Arany az uralkodóval való első kiegyezési kísérlet kudarcának tekinthető 1861-es országgyűlés után fejezte be. A bárdok szóhasználatába pedig számos, az elkeseredettség diktálta - Ferenc József-ellenes - radikális felszólalás "szivárgott be". Például az 1848-1849-es forradalmi tevékenysége miatt korábban várfogságot is elszenvedett honatya, Ivánka Imre "párolgó vérdombokról, bitófákról, börtönökről, ártatlan gyermekekről, boldogtalan özvegyektől elkobzott jószágokról" szónokolt.

Mindezek alapján azonban Milbacher mégsem kívánja a nemzeti ballada "jogos toposzát" megkérdőjelezni. A HVG megkeresésére elmondta: csupán arra akarja felhívni a feketén-fehéren olvasók figyelmét, hogy a forradalmat büntetlenül megúszó s ezért a túlélés dilemmájával és bűntudatával élete végéig küszködő Arany műve árnyaltabb és a maga életéhez jobban illeszkedő olvasatot is kaphat. Merthogy a ballada szerinte "azt a folyamatot mutatja be, ahogyan az eredetileg önmagát »jó királyként« értelmező Edward" éppen a bárdok elbeszélésének, felvilágosításának következtében döbben rá, hogy "őt bizony bűnös zsarnoknak tartják", összeomlásig vezető bűntudata pedig nagyon is emberi. Ez - az irodalomtörténész értelmezése szerint - a maga korában egyfajta Deák-párti kiegyezéses üzenet is lehetett a költőtől Ferenc József címére.

A most megjelent dolgozat téziseit az irodalmárszakma két évvel ezelőtt egy kolozsvári tanácskozáson ismerhette meg, s már ott éles vita alakult ki. Az észrevételek alapján átdolgozva közzétett verzió bármifajta értékelésétől azonban több, a HVG által megkeresett Arany-szakértő is elzárkózott időhiányra, illetve arra hivatkozva, hogy egy ilyen vita lefolytatása nem a nagyközönség elé való.

MURÁNYI GÁBOR

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Szellem

Nagyvizit

1857 májusában Ausztria egyre fokozódó nemzetközi elszigeteltségében került sor Ferenc József második, a kiegyezés...