Forgács Péter médiaművész, független filmes kapta az idei Erasmus-díjat. Az évente változó tematikájú elismerést ezúttal a "kultúra és emlékezet" tárgykörben lehetett elnyerni.

Eredetileg a Nobel-díj presztízsével kívánt konkurálni a két éve, 93 éves korában elhunyt Bernhard orániai herceg, Beatrix holland királynő édesapja, amikor 1958-ban létrehozta a hangsúlyozottan európai díjat osztó Praemium Erasmianum Alapítványt. A 150 ezer euró pénzdíjjal járó, évente Amszterdamban odaítélt elismerésről Magyarországon ma mégis kevesen tudják, hogy olyan, a kulturális sokszínűségre érzékeny, toleráns, kritikai gondolkodású emberek vagy intézmények kaphatják, akik, illetve amelyek kivételes teljesítménnyel járultak hozzá az európai kultúrához.

Új gyakorlatként 1999-ben vezette be az alapítvány, hogy évente megjelöl egy témát, s azon belül keresi meg, szakértői bevonásával, hogy kit tart legérdemesebbnek az elismerésre. 2004-ben, amikor a "vallás és modernitás" volt a kitűzött kategória, a hangsúlyosan európai díj három jutalmazottjából (Sadik Al-Azm damaszkuszi filozófus, "az arab világ Voltaire-ja", Fatima Mernissi marokkói feminista írónő, valamint a khomeinistából toleránssá lett, "muszlim Erasmusként" is emlegetett Abdulkarim Soroush iráni hittudós) egy sem volt európai. Max Sparreboom, a kuratórium jelenlegi elnöke mindebben nem lát ellentmondást; mint mondja, kulturális értelemben Európának nincsenek határai.

"Kultúra és emlékezet" lett a 2007-es évre a kitűzött téma. "A történészeknek és más tudósoknak, művészeknek, újságíróknak, aktivistáknak és politikusoknak mind-mind szakmája az emlékezés" - kezdte indoklásában a kuratórium, hogy aztán rátérjen, mégsem e szakmabeliek egyikének, hanem egy független magyar filmesnek, Forgács Péternek ítéli az idei díjat. Elsősorban a családi amatőr filmfelvételekből mint nyersanyagokból készített dokumentum-játékfilmjeiért, valamint azért a munkáért, amelynek eredményeképpen generációk közvetlenül - filmen - adják át életük emlékképeit az utánuk jövő nemzedékeknek.

Véletlen egybeesés, hogy az Erasmus-díjat most elnyert, egyébként már Balázs Béla-díjas Forgács Péter március 15-én a Magyar Köztársaság érdemes művésze is lett. Az 1950-es születésű, eredetileg képzőművész, 1978 óta legalább harminc filmet készített Forgács egész munkásságára jellemző, hogy "talált" értékeket őriz meg (valamint dolgoz fel, rendez, illetve értelmez újra), különösen a nyolcvanas évektől kezdve, amikor is 1983-ban megalapította a Privát Film és Fotó Alapítványt, egy folyton gyarapodó amatőrfilm-archívumot.

Ebből a kincsestárból - például 1930-as és 1940-es évekbeli amatőr filmesek anyagaiból - mint "talált tárgyakból" készítette 1988-tól 1997-ig a Privát Magyarország című sorozatát. Első része, A Bartos család - amely Bartos Zoltán amatőr filmes és táncdalszerző családjának a sorsát követi - Hágában elnyerte a World Wide Video fesztivál nagydíját. Ezzel Forgács egy csapásra külföldön is ismert lett, egyik fesztiváldíjat nyerte a másik után, olyannyira, hogy külföldi független filmes körökben olykor jobban cseng a neve, mint idehaza.

A nem vagy nem csak Magyarországon játszódó - s ezért a Privát Magyarország sorozatból kimaradt -, valamint a későbbi Forgács-filmek hasonlóképpen több mint fél évszázados amatőr családi felvételekből rekonstruált dokumentum-játékfilmek, az esetek többségében a régi alkotótárs, Szemző Tibor zenéjével. A Dunai Exodus című 1998-as filmjében például az Erzsébet Királyné nevű hajón a Dunán a Fekete-tenger felé Palesztinába menekülő zsidók odisszeáját ábrázolja, döbbenetes ellenpontozásként azonban egy másik hajó útját is bemutatja, amelynek fedélzetén Besszarábiából hajóznak az oroszok által kitelepített németek, felfelé a Dunán, az anyaországba.

A tavalyi budapesti filmszemle dokumentumfilmes díjazottja, a 2005-ös Fekete kutya (El perro negro) a spanyol polgárháborút ábrázolja több korabeli amatőr filmes, többek között Ernesto Noriega felvételei alapján. Az eredmény - az eredeti tempóját a vágások, a feliratok, a narráció, a korabeli rádiófelvételek és a zene hozzákeverése után is megtartó mű - Bunuel-filmekével felérő feszültségű alkotás lett, amely a mindennapokon mutatja meg például azt, hogyan változik tettlegességgé a verbális erőszak.

Lisl Goldarbeiter egykori szépségkirálynő életét beszéli el a legújabb Forgács-film, a tavaly nyáron elkészült Miss Universe 1929 - az őt rajongva, szerelemmel imádó unokatestvér amatőr filmes kameráján keresztül. Forgács - akit hol dokumentarista, hol kísérleti filmesként szoktak besorolni (a kettő közül az utóbbi ellen tiltakozik, mondván: nem kísérleti, hiszen eredményes) - nem csupán amatőr filmekkel dokumentál; az emlékeken túl az emlékezés is érdekli. Évtizedek óta foglalkoztatja a kulturális és a személyes emlékezés akadályaival, a traumákkal, illetve azok elemzésével és leküzdésével foglalkozó pszichoanalízis, amelynek olyan jeles művelőivel forgatott portréfilmeket, mint Szondi Lipót és Mérei Ferenc, még életükben, a nyolcvanas években, 1993-ban pedig elkészült egy ötrészes, összesen 272 perces, 25 interjút tartalmazó, Beszélgetések a pszichoanalízisről című sorozattal.

Az idei Erasmus-díjat várhatóan november 29-én kivételesen - mivel az amszterdami királyi palotát tatarozzák - Hágában fogják átnyújtani Forgácsnak. Hollandiában az eseményt ezt követően - ahogyan az a svéd Nobel-díjnál szokás - az elismert országos bemutatásával folytatják.

GERLÓCZY FERENC

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Szellem

Korábbi Erasmus-díjasok

Az eddig kitüntetett közel hetven személy és intézmény között szerepel az Európai Unió (egyik) atyjaként számon...