A hidegháborúnak is köszönhető, hogy a csillagászok nemrég rábukkantak a Földtől térben és időben a legtávolabbi kozmikus eseményre, amelynek elemzése közelebb vihet az univerzum megértéséhez.

Valószínűsíthetően egy óriáscsillag, szakszóval hipernóva felrobbanásáról tanúskodó "kozmológiai leletre" bukkant egy hónapja az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) Swift műholdja. Az esemény a ma ismert univerzum határvidékén, csillagászati léptékkel mérve nem sokkal a feltételezett ősrobbanás után történt. "Az univerzum legkorábbi generációjába tartozó csillag, amelynek a kozmoszt átívelő felvillanását észleltük, 12,8 milliárd évvel ezelőtt pusztult el, amikor a világegyetem még a gyermekkorát élte" - nyilatkozta szeptember végén a világsajtónak Patricia Schady, a londoni University College Mullard Laboratóriumának kutatója. A szeptember 24-én látottak kiértékelése még javában zajlik, annál is inkább, mivel a csillagászok most jutottak a legközelebb az idők kezdetéhez.

E legújabban látott legrégebbi felvillanás első olvasatban nem cáfolja meg azokat a korábbi matematikai számításokat, amelyek belőtték a világegyetem keletkezésének, vagyis az ősrobbanásnak az időpontját. A kozmológiai közmegegyezés - a világűr mikrohullámú kozmikus háttérsugárzásából és a látható galaxisok fényének úgynevezett vöröseltolódásából - jelenleg 14 milliárd évvel ezelőttre teszi a világ kezdetét. A vöröseltolódás a csillagászatban azt a jelenséget írja le, hogy a tér (vagyis az univerzum) tágulásával megnövekszik a fény hullámhossza, és ezért a távolabbi galaxisok fénye a vörös felé tolódik: a messzibb csillagrendszerek vörösebbnek látszanak. Mindezt 1922-ben Alekszandr Fridman orosz matematikus-csillagász foglalta - a róla elnevezett - egyenletekbe.

"Az ősrobbanás-analógia egyébként sántít, mert az univerzum korántsem egy nagy sűrűségű pontból kiinduló és egyre táguló gömböt formáz, inkább kelésben lévő, végtelen nagyságú kenyértésztára hasonlít, amely az élesztő »beindulása« előtt is rendelkezett valamekkora kiterjedéssel. Az univerzumban ugyanis nyoma sincs a feltételezett robbanás középpontjának, csupán annyi bizonyos, hogy korábban a galaxisok közelebb voltak hozzánk, és nem láthattunk volna olyan messze, mint jelenleg" - pontosítja a laikusok által gyakran félreértelmezett kozmológiai fogalmat Szokoly Gyula, az ELTE Fizikai Intézetének kutatója. Nem mellesleg ő volt az egyetlen magyar résztvevője a mostani őscsillagpusztulás felfedezésének, de annak a szoftvernek a fejlesztésében is részt vett, amely - a Google műholdas térképprogramján keresztül - lehetővé teszi, hogy már a laikusok is tudjanak az égen tájékozódni.

Az említett 12,8 milliárd éves - és ennek megfelelően 12,8 milliárd fényévnyi távolságból származó - "kozmológiai lelet" észlelésének különlegessége, hogy az ősjelenséget a műholdon kívül földfelszíni távcsövekkel is megfigyelték. A németországi Max Planck Intézet kutatója, Jochen Greiner által vezetett csoport (amelynek Szokoly is tagja) a chilei La Sillában található ESO csillagvizsgáló távcsövével is megtalálta a kitörés halvány fényét az égbolton. Túl azon, hogy ez volt az eddigi legtávolabbi égitest érzékelése, az eredménynek más szempontból is nagy tudományos jelentősége van. A meglehetősen ritka gamma-felvillanások tüzetes vizsgálata ugyanis a csillagok keletkezéséről is sokat elárulhat. Hiszen egy majd' 13 milliárd évvel ezelőtti impulzus azt is jelenti, hogy már akkoriban elkezdtek "meghalni" a csillagok. "Az ilyen - egy sok billió csillagot tartalmazó galaxishoz képest - viszonylag egyszerű folyamatok tanulmányozásával össze tudjuk hasonlítani a nagyon korai világot a mostanival, és tanulmányozni lehet, hogy mi az, ami változik, és mi örök a természetben" - így Szokoly.

A világegyetem legnagyobb energiájú múltbéli eseményeit jelentő gamma-villanások felfedezése egyébként a nukleáris fegyverkezéssel (is) fémjelzett hidegháborúnak köszönhető. Négy évvel az után, hogy a nagyhatalmak 1963-ban aláírták a víz alatti és a világűrbeli kísérleti atomrobbantások korlátozásáról szóló egyezményt, az Egyesült Államok kifejezetten azzal a céllal bocsátott fel a Vela sorozatba tartozó - a radioaktív robbantások feltérképezésére alkalmas gamma-detektorokkal felszerelt - kémműholdakat, hogy leleplezze a Szovjetunió feltételezett atomkísérleteit. A műszerek rövid idő alatt több eseményt is észleltek, ám nem a Föld irányából, ahol a korabeli háborús propaganda azokat feltételezte, hanem valahonnan a világűrből. Az igen rövid ideig tartó rejtélyes felvillanásokat, nemzetvédelmi okokból, csak évekkel később publikálta a NASA, ám még akkor sem volt világos, hogy azok a Naprendszeren belülről vagy kívülről származnak-e. Akkoriban megbecsülni sem tudták ugyanis a kitörések távolságát, ahogy azt sem, hogy mekkora energia szabadul fel egy ilyen robbanás alkalmával. A korabeli teóriák szerint a sugárzást vagy közeli üstökösbecsapódások, vagy távoli gigantikus robbanások váltották ki.

Ma már biztosnak látszik, hogy az akár egy percig is eltartó gamma-villanások (angol betűszóval: GRB-k) a nagy tömegű csillagok magjának összeomlásakor következnek be, amikor azokból kifogy a termonukleáris reakciókhoz szükséges "üzemanyag", s leáll bennük az energiatermelés. A kozmikus atomvillanással járó összeomlás fénye (az úgynevezett utófény) detektálható aztán a különböző hullámhossztartományokban az űrben keringő és a földfelszíni távcsövekkel. De mindezt csak azóta tudják, hogy a gamma-csillagászat önálló irányzat lett, köszönhetően az 1991-ben pályára állított első, kizárólag tudományos célra készített, 2000-ig üzemben volt Compton űrtávcsőnek. A gamma-észlelés azonban meglehetősen bonyolult volt mostanáig, mivel többlépcsős, számos hibalehetőséget magában hordozó folyamat során kellett hozzáigazítani a földi távcsövek tennivalóit a világűrben keringő detektorok megfigyeléséhez. Ezt oldották meg most, mondhatni magyaros huszárvágással Szokoly és kollégái azzal, hogy a gamma-érzékelőket egyenesen a Földön lévő optikai teleszkópokra szerelték. Ezentúl tehát nem kell arra várni, hogy a felvillanást érzékelő, műholdakra szerelt műszer - egységes rendszer híján akár hosszú percekkel később - riassza a földi obszervatóriumokat, amelyek korábban, a késedelem miatt, gyakran már az árnyékát sem látták a kozmikus eseménynek.

VAJNA TAMÁS