A középiskolák rangsora a tavalyi felsőoktatási felvételi eredmények után sem módosult lényegesen - derül ki az Országos Közoktatási Intézet friss összesítéséből, amely idén az alapján is mérlegre tette az iskolákat, melyikük tudott a legtöbbet tenni azért, hogy diákjai ledolgozhassák hozott hátrányaikat.

Sokkal könnyebb sikereket felmutatni egy olyan középiskolában, ahová a felvett diákok többsége kitűnő eredménnyel érkezik az általános iskolából, s ahol a tanulók viszonylag kiegyensúlyozott családi háttérrel rendelkeznek, mint azokban a gimnáziumokban, szakközépiskolákban, amelyek csak a "másodvonalból" meríthetik tanulóikat.

© HVG
Erről a "törvényszerűségről" tanúskodnak az Országos Közoktatási Intézet (OKI) által évről évre közzétett középiskolai rangsorok (HVG, 1998. február 14.; 2002. december 21.), s ezt látszik alátámasztani a tavalyi eredmények feldolgozása alapján készült legújabb - még nem publikált - összesítés is. "A toplisták élén álló iskolák időnként egy-két hellyel feljebb lépnek vagy lejjebb csúsznak, de az élbolyban összességében alig változik valami, így szinte predesztinálják, hogy a nagyon jól tanuló gyerekek ezekbe jelentkezzenek, és persze az iskoláknak is az az érdekük, hogy csak a legjobbakat vegyék fel" - mondta a HVG-nek Neuwirth Gábor, aki 15 éve dolgozik a különféle szempontok alapján készített, a magyar felsőoktatási intézmények jelentkezési adatain alapuló úgynevezett középiskolai eredményességi mutatók összeállításán.

Abszolút sorrend természetesen nem létezik. Az eredményeket ugyanis jelentősen befolyásolja, mi a sorba rendezés alapja. Ha például az egyetemekre, főiskolákra felvettek arányát viszonyítják a jelentkezőkéhez, első lehet egy olyan iskola is, ahonnan csupán egyetlen diák felvételizett, de sikerrel vette az akadályt. Közelebb jár tehát az igazsághoz az, aki például nem a felvételizők, hanem az adott iskola végzősei arányában méri a felvételt nyerteket. Az eredmények azonban még így is csak megszorításokkal kezelendők. Elmosódik ugyanis az a különbség, hogy nem azonos értékű valamelyik egyetemre vagy főiskolára bejutni, mint ahogy az sem mindegy, hogy az adott intézménybe többszörös-e a túljelentkezés, vagy esetleg nem is kell felvételizni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy egyes diákok csak egy-két évvel az érettségi után vágnak neki a továbbtanulásnak.

A tavalyi utolsó "békeévben" - vagyis amikor még az egyetemek, főiskolák maguk felvételiztettek, nem úgy, mint a jövőben, amikor már lényegében az érettségi eredménye alapján dől majd el, kik nyernek felvételt - a gimnáziumok mellé csupán egyetlen szakközépiskola tudott bekerülni abba a top 20-ba, amely aszerint rangsorolta az intézményeket, hogy a végzősök közül hányan nyertek felvételt valamely felsőoktatási intézménybe (tavaly a győri Jedlik Ányos Szakközépiskola diákjainak 92 százaléka tanult tovább). Ám a vizsgálódást az elmúlt öt évre kiterjesztve már azt lehet tapasztalni, hogy a toplista első 20 helyén kizárólag a gimnáziumok állnak (lásd táblázatunkat). Ráadásul nyílik az olló gimnáziumok és a szakközépiskolák között: az előbbiekből az elmúlt években a diákoknak átlagosan 30-40 százaléka, az utóbbiakból 20-30 százaléka került egyetemre-főiskolára. Az úgynevezett "és iskolák" - amelyek párhuzamosan indítanak gimnáziumi és szakközépiskolai osztályokat - e szempontból a középmezőnyben foglalnak helyet. Közülük az elmúlt öt évben a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola volt a legeredményesebb: tavaly például a végzettek 86 százalékát vették fel felsőoktatási intézménybe.

Az iskolák közötti rangsorolásnál épp a lényeget illetően a legnehezebb a különbségek megragadása - figyelmeztet Neuwirth. Az oktatási intézményeknek eredendően az a feladatuk, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki diákjaikból: vagyis nem feltétlenül az a legeredményesebb iskola, amely a legtöbb tanulmányi versenyt nyert diákot vagy a legtöbb továbbtanulót tudja felmutatni, hanem az, amelyik a legtöbbet tudja tenni a "hozott hátrányok" ledolgozása, kiegyenlítése, illetve a képességek kibontakoztatása terén. Ez utóbbiak - ahogy Neuwirth fogalmazott: az iskola által "hozzáadott érték" - mérésére az OKI kutatója a közelmúltban új módszert dolgozott ki. Egy-egy középiskola "bemeneti oldalának" több összetevője - a szülők iskolai végzettsége, munkahelye-munkanélkülisége, illetve a diákok általános iskolában elért tanulmányi eredménye - alapján kialakult sorrendet vetette össze a "kimeneti oldal" eredményességi mutatóival. Például azzal, milyen átlagot értek el a központi felvételi írásbeli vizsgákon, hány százalékukat vették fel egyetemre-főiskolára, illetve milyen arányban és hány nyelvből szereztek államilag elismert nyelvvizsgát.

Az egyes iskolákat e szempontok szerint sorrendbe állító tabella arról tanúskodik, hogy az élgimnáziumok közül itt csak a budapesti piaristák értek el jegyzett eredményt (lásd táblázatunkat a 115. oldalon). Ugyanakkor az egyházi fenntartású iskolákra általában is igaznak látszik, hogy az átlagosnál eredményesebbek az esélyegyenlőség-teremtésben: a "hozzáadott érték"-lista húszas élbolyában szereplő gimnáziumok negyede (Patrona Hungariae, Svetits, Piarista, Sancta Maria, Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziuma) e fenntartói körből kerül ki, miközben a gimnáziumok közötti részesedésük országosan 15 százalék.

A hozzáadott érték alapján készült szakközépiskolai top 20-ba ugyanakkor kizárólag vidéki iskolák kerültek, ami arra utal, hogy miközben a lakosság arányában a fővárosban működik a legtöbb szakmaadó középiskola, a vidékiek jó része nem csupán egy mesterség birtoklását igazoló oklevelet ad tanulói kezébe, de képes jelentősen hozzájárulni szociális felzárkóztatásukhoz is.

A közoktatási rendszer 2003-ban megkezdett reformja fontos változásai közé tartozik, hogy az idei az utolsó olyan év, amikor nyelvvizsgával még kiváltható az idegen nyelven tett érettségi. S bár emiatt a jövőben némileg kisebb súllyal eshet a latba például az iskolaválasztásnál, hogy a tanulók hány százaléka szerez nyelvvizsga-bizonyítványt, az OKI-összeállítás erre vonatkozóan is közöl egy sorrendet. Tavaly az országban 13 - ezen belül Budapesten kilenc - olyan középiskola volt, amelynek magyar egyetemre, főiskolára jelentkezett diákjai átlagosan több mint egy nyelvvizsgával a zsebükben vágtak neki a továbbtanulásnak. S bár az élbolyban értelemszerűen átlagon felül reprezentáltak az idegen vagy két tannyelvű iskolák - így első lett például a budapesti, XII. kerületi német iskola (átlag 1,2 nyelvvizsga), s harmadik a Balatonalmádiban működő Magyar-Angol Tanítási Nyelvű Gimnázium (átlag 1,1 nyelvvizsga/diák) -, a dobogó második fokára a budapesti Radnóti Miklós Gimnázium tudott felkerülni.

A nyelvvizsga megszerzése azonban nem feltétlenül csak az adott iskola érdeme: a lehetőségek ugyanis nagymértékben függenek attól, hogy a család milyen külön nyelvtanulási, külföldi utazási lehetőséget tud biztosítani gyermeke számára. Ezért is tekintenek úgy a nyelvi érettségit kiváltó nyelvvizsga-beszámítás lehetőségének eltörlésére az oktatási tárcánál, hogy az az esélyegyenlőség irányában tett fontos lépés volt (HVG, 2004. október 30.). Ugyanakkor a nyelvvizsgáért továbbra is plusz pontokat lehet majd kapni a felvételizéskor, így a második nyelvi papír megszerzését segítő iskolák szerepe is tovább nőhet.

DOBSZAY JÁNOS

hvg.hu Itthon

Középiskolák rangsora 2004-ben

A középiskolák tavalyi felvételi eredményességi rangsorát a fővárosi Fazekas, a zalaegerszegi Zrínyi, a szegedi Radnóti, a debreceni Kossuth gyakorló és a nyíregyházi Krúdy gimnázium vezeti - derül ki az Országos Közoktatási Intézet friss összesítéséből. A hozott hátrányok ledolgozásában a budapesti Patrona Hungariae, a törökszentmiklósi Bercsényi, a debreceni Svetits, a mohácsi Kisfaludy és a tamási Béri-Balogh jeleskedett leginkább.