szerző:
Kovács István

Nyolcvan borsodi munkanélkülit próbálnak felkészíteni az álláskeresésre egy közel 70 millió forintos mintatanfolyamon – az első félidő sikert hozott.

 

Tanóra borsodbótai munkanélkülieknek
©

 Csodaszámba megy a borsodbótai munkaerő-integrációs program, hiszen a nyolcvan beiskolázottból eddig senki sem hagyta ott a tavaly indult tanfolyamot az Ózd melletti faluban. „Az alacsony iskolai végzettségűek közül olyanokat igyekeztünk megnyerni, akik hosszú évek óta nem találtak állást, és akik már minden reményüket elveszítették. 240 tartós munkanélküli közül válogattunk” – mondta az előzményekről a HVG-nek Gulyás János, borsodbótai polgármester, a program fő felelőse. A kiválasztásnál kedvezményezettek voltak a megváltozott munkaképességűek, a nők, valamint a romák. Az utóbbiak közül kerül ki a tanulók 80 százaléka – becsülte Horváthné Budai Julianna, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. Kizáró okként szerepelt ugyanakkor, ha valaki öt éven belül eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt.

Az Első lépés az integráció felé – lépésről lépésre Ózd kistérségében elnevezésű programra nem az önkormányzat kért pénzt, hanem a Borsodbótai Önkéntes Tűzoltó, Településszépítő, Környezetvédő és Foglalkoztatást Elősegítő Egyesület (ÖTTE), amely az ózdi Kézenfogva Szociális Szolgáltató Központ Családsegítő Szolgálattal közösen pályázott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél. A családsegítők a pályázatkészítés szakmai hátterét adták, és hat diplomás gondozót a beiskolázottak istápolására. Érkeztek melléjük felnőttképzési szakemberek is, hogy személyiségfejlesztő, álláskereső tréningeket tartsanak.

A teljesen képzetlenekkel az írás, olvasás és mondatképzés elemeit vették át újra, sok-sok év kihagyás és felejtés után iskolapadba ültetve őket. A személyiségfejlesztő tréningek és az alapismeretek oktatása után idén márciustól magyar- és matematikaórákat tartanak a helyi iskola pedagógusai, Czeber László informatikatanár pedig a számítógép kezelésére oktatja a 20 fős csoportokat. Ő a HVG-nek elmondta, hogy eljutnak az internetezésig, a személyes levelek megírásáig és elküldéséig.

A háromgyerekes Berki Róbert – aki valaha biztonsági őr volt – öt éve nem talált munkát. Ezért szánta rá magát a tanulásra, ahová kisbusz szállítja, de az is vonzerő volt, hogy délben szendvicset kapnak, és naponta nettó 1500 forint segélyt is átvehetnek, amíg tanulnak. Jakab Katalin a 11. osztályt elvégezte, ám jött a szerelem és a gyermek, majd újabb két szülés. Most háromgyerekes anyaként koptatja az iskolapadot, és eltökélt szándéka, hogy szakmát szerez; szociálisasszisztens-képzőbe jelentkezett, ahol leérettségizhet.

„Ezek az emberek szeretnének tenni önmagukért, de vannak korlátok, amelyeket nem tudnak leküzdeni” – mondta Bujtor István felnőttképzési szakember, aki az első hetekben segítette a program indulását. Tapasztalatai szerint a beiskolázottak akarnak tenni a kilábalásért, de legfőképpen a gyerekeik jövőjéért küzdenek. Csepiga István szociológus megerősítette kollégája szavait, de hozzátette, hogy munkahely nélkül nem lesz kitörés a hátrányos helyzetből, akármilyen jók is ezek a programok.

Gulyás – aki egyébként az ország egyetlen munkáspárti polgármestere – szerint az a cél, hogy az év végén záruló program révén a „tanulóik” nagy biztonsággal tudják intézni mindennapi ügyeiket, megteremtődjön az esélyük a munkába állásra. A program lebonyolítása, a 80 fő másfél éves oktatása 68 millió forintba kerül, amit teljes egészében közpénzből, a társadalmi megújulás operatív programjából, ismertebb nevén, a támopból fizetnek. Hogy ez végül mennyi hasznot hoz, később derül ki. A mai mentorok mindenesetre segíteni fogják a végzősöket a munkahelykeresésben. Az is jelent némi reményt, hogy a fő munkaadó önkormányzatnál a megüresedett állások betöltésekor előnyt élveznek majd az arra alkalmas „tanfolyamosok”.

KOVÁCS ISTVÁN