Az 1929–1933-as világgazdasági válság idején számtalan pénzhelyettesítő jött létre. Létjogosultságukat az adta, hogy Keynes akkoriban még nem írta meg A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete című korszakalkotó művét, amely a gazdasági válságok leküzdésére a pénzkínálat növelését, az állami kiadások fokozását, alacsony kamatokat javasol. A gazdaság szereplőinek egy része, mintegy megelőlegezve Keynest, ösztönösen pénzhelyettesítők létrehozásával növelte a pénzkínálatot.

A válság első pénzhelyettesítőjét egy csődbe jutott bajor szénbánya tulajdonosa teremtette 1930-ban Németországban, amikor szénutalványokkal kezdte fizetni munkásait. A környékbeli boltok elfogadták az utalványokat, és beszállítóiknak is utalvánnyal fizettek. Végül az utalvány eljutott azokhoz, akiknek szükségük volt szénre, és ők váltották be. 1931-ben már 2000 vállalat bocsátott ki hasonló utalványt. Az ausztriai Wörglben 1932-ben az önkormányzat bocsátott ki pénzhelyettesítőt, amellyel a helyi adókat lehetett leróni. A rendszer remekül működött, egy év alatt a városban a munkanélküliség 25 százalékkal csökkent, miközben országszerte növekedett. Az ötletet több osztrák város átvette. Irving Fisher, a pénzforgalmi egyenlet megalkotójaként ismert amerikai közgazdász az osztrák példa nyomán szorgalmazta a pénzhelyettesítők bevezetését az USA-ban, amit 400 városban meg is fogadtak.

Ezeket a pénzhelyettesítőket a hatóságok néhány éven belül betiltották, de a világgazdasági válság elmúltával már nem is volt szükség rájuk. Az egyetlen túlélő a svájci Wirtschaftsringgenossenschaft 1934-ben létrehozott pénzhelyettesítője. A ma már bankként működő szövetkezet saját pénzét Svájc-szerte 60 ezer kis- és középvállalkozás használja.

A jelenleg dúló világgazdasági válság nem hozta el a pénzhelyettesítők reneszánszát, mivel a válságot világszerte a keynesi módszer szerint kezelik. Magyarországnak azonban magas adósságállománya miatt nincs lehetősége e módszer alkalmazására, ezért első pillantásra kézenfekvőnek tűnik a soproni ötlet, hogy kékfrank néven pénzhelyettesítőt bocsátanak ki. „Mentőötlet forintszűke idején”, „Új fizetőeszköz a gazdasági válság enyhítésére” – tudósítanak az internetes portálok. Ám a rendszer működését megvizsgálva kiderül, korántsem erről van szó.

Az interneten elérhető információk szerint annak, aki tagja akar lenni a kékfrankövezetnek, száz euró értékű részjegy vásárlásával be kell lépnie a HAMI Európai Szövetkezetbe, majd forint- és kékfrankszámlát kell nyitnia a szövetkezet ügynökeként tevékenykedő takarékszövetkezetben. Ezután legalább annyi forintot be kell fizetnie a számlájára, amennyi pénzt kékfrankra kíván váltani. Több pénz tehát nem lesz a gazdaságban, sőt száz euróval csökken is a tagonként felhasználható pénzmennyiség.

A rendszer nyeresége abban rejlik, hogy a kékfrankra átváltott forintösszeget a takarékszövetkezet egy hónapos betétben tartja, ami a likvid eszköznél magasabb kamatot biztosít a számára. E magasabb kamat egy részét a takarékszövetkezet átengedi a kékfrankszámlát vezető betéteseknek, illetve a HAMI Szövetkezetnek. A betétes akkor kapja meg az utolsó kamatot, ha egy hónappal korábban bejelenti, hogy kékfrankját forintra kívánja váltani. Mód van azonnali átváltásra is, ám akkor a betétes elesik az utolsó kamattól.

Úgy tűnik, a konstrukció legnagyobb nyertese a takarékszövetkezet. Bővíti ügyfélkörét és csökkentheti a hitelintézeti törvényben meghatározott likviditási igényt. Kérdéses azonban, hogy a rendszer mennyiben lesz sikeres. Szép számmal lesznek ugyanis olyan tagok, akik több kékfrankot kívánnak majd átváltani forintra, mint amennyit korábban vásároltak. (Ezek számára – az elérhető információk szerint – semmi nyereséggel nem jár, ha átváltási szándékukat egy hónappal korábban bejelentik.) Forintra a továbbiakban is szükség lesz a körön kívüli vásárlásra, munkabérek, adók fizetésére. Kérdéses az is, hogy a kamatnyereség elegendő lesz-e a HAMI működtetésére és a Sopron hírességeit bemutató pénzhelyettesítők kinyomtatására. Javaslom a PSZÁF-nak, hogy folyamatosan ellenőrizze a HAMI-val együttműködő takarékszövetkezetet.

Egyvalamire mindenképpen jó a soproni kékfrank: reklámozza a soproni kékfrankost. Válság idején jó bornak is kell a cégér.

KUN JÁNOS

(A szerző közgazdász)