szerző:

Sokan reménnyel, nem kevesen félelemmel tekintenek a választások elé.

Sokan reménnyel, nem kevesen félelemmel tekintenek a választások elé. Végül is nem mindegy, hogy a pokol vagy a paradicsom kapuja előtt állunk. Én hiszek az új ciklus képviselőinek jóakaratában, nem vagyok azonban biztos abban, hogy mindenki tisztában van a megoldásra váró feladatok súlyával. Az ő figyelmükbe is ajánlom az alábbi tanmesét, amit egy neves oktatási szakértő, Fenton Whelan nemrég megjelent könyvében találtam.

1401-ben a firenzei Arte di Calimala céh pályázatot írt ki a keresztelőkápolna kapuinak elkészítésére. A pályázatot Lorenzo Ghiberti nyerte meg, legyőzve riválisát, Filippo Brunelleschit. A vesztes nem csüggedt, Rómába utazott, hogy a város építészeti emlékeit tanulmányozza, és mit ad isten, később a firenzei katedrális tervezője lett. Ghiberti iskolát alapított, hogy szakembereket képezzen az általa elképzelt kapuk elkészítéséhez, és új bronzmegmunkáló technológiai eljárásokat fejlesztett ki a kapuk kazettáinak legyártásához. A munka 22 évig tartott. Ezután Ghiberti megnyerte a keresztelőkápolna másik két kapujára kiírt pályázatot, és további 27 év alatt be is fejezte a munkát. Később maga Michelangelo állapította meg, hogy a kapuk olyan szépek, hogy akár a paradicsom bejáratánál is állhatnának – innen azok közkeletű elnevezése.

A történet ráirányítja a figyelmünket a csak hosszú távon eredményt hozó vállalkozások sikerének titkaira. A megbízatásokat tisztességes versenyben kell elnyerniük az arra legalkalmasabbaknak. Képzéssel, továbbképzéssel gondoskodni kell a szükséges kompetenciákkal rendelkező munkavállalókról és vezetőkről, akik képesek a víziókat napi feladatokra bontani, türelemmel és kitartással koordinálni az egymásra épülő folyamatokat.

Mi tagadás, a paradicsom kapuiról szóló példabeszédet eredeti kontextusából kiemelve interpretáltam. Fenton Whelan a világ iskolarendszereinek reformtapasztalatairól írt könyvet. A paradicsom kapui nála a jó iskolarendszer jelképei. A tanítás sikerének alapfeltétele a tanítók és tanítványok tehetsége, aspirációja és kreativitása. A politika felelőssége, hogy ne a szerencsén, ne csupán egy-egy kiemelkedő személyiség odaadásán, hanem az intézményrendszer rutinszerű működésén múljon, hogy az óvodák és iskolák kapuin belépő gyerekek felkészült és elhivatott pedagógusokkal találkozzanak. Sir Michael Barber, aki korábban Tony Blair szürke eminenciásaként koordinálta az egészségügyi, oktatási és közbiztonsági reformintézkedéseket, így foglalta össze a sikeres közszolgáltatási reformok jellemzőit: „Konok kitartás, könyörtelen monotónia, koncentrálás a részletekre.”

Whelant nemrég meghívták előadónak Dublinba, az iskolai szakfelügyelők nemzetközi konferenciájára, ahol kifejtette, hogy az oktatás minőségének szempontjából a tanárok minősége fontosabb, mint a tanár/diák arány. Kevesebb, de jobb tanárra van szükség. Az eseményről beszámoló Irish Independent című napilap szerint az előadást követően a konferenciateremben hangos zúgolódás támadt, és az Ír Elemi Iskolai Tanítók Szakszervezetének elnöke nonszensznek nevezte a szónok meggondolatlan kijelentéseit.

A tények azonban makacs dolgok, így, egyetértve Whelan javaslataival, meggondolásra ajánlom a következőket. A fejlett gazdaságokban rugalmas, önálló döntésekre, komplex problémák kezelésére, sikeres kommunikációra, csoportmunkára, az információk megszerzésére és hatékony feldolgozására képes felnőttekre van szükség. E cél eléréséhez még soha nem állt az oktatás rendelkezésére annyi tudás, módszertani ismeret, technikai eszköz, mint ma. Ugyanakkor soha nem volt akkora a szakadék a kisgyermekek elméjében rejlő, az oktatás által kibontakoztatható lehetőségek és az iskolarendszerből kikerülők valóságos teljesítménye között, mint napjainkban. Ezt a szakadékot átugorni nem lehet, hidat kellene rajta építeni a következő alapelvek betartásával. Kevesebb, de jobban képzett és jobban fizetett pedagógusra van szükség. Az iskolák vezetőinek legyenek vezetői ismereteik és képességeik. Hozzáértő, kompetens intézményeknek mérniük, értékelniük kell az eredményeket, és szakmai támogatást kell adniuk az elmaradóknak. A tanári kar autonóm, innovatív közösség, teljesítménye elszámoltatható és ösztönözhető. A tanárképzés kiemelkedő minősége, az iskolák közötti különbségek csökkentése, az esélyegyenlőség megteremtése a jó minőségű oktatás attribútumai. Minden nap, amit elvesztegetünk a szükséges lépések halogatásával, gátolja felzárkózásunkat a fejlett világ országai közé.

FAZEKAS KÁROLY

(A szerző az MTA Közgazdaság-tudományi Intézet igazgatója)