A harmadik intifáda kezdeteként értékelik egyes Hamász-politikusok az egyiptomi határ gázai áttörését, amit az izraeli blokád váltott ki a lassanként élhetetlenné váló övezetben.

Bizarr látványt nyújtott az utóbbi napokban a Gázai övezet és Egyiptom határa. A bulldózerekkel áttört és felrobbantott falakon, a szétvágott drótkerítéseken palesztinok százezrei özönlöttek át a szomszédos arab országba, hogy élelmet és fűtőanyagot vásároljanak. Volt, aki tevét vett, amelyet daruval emeltek át a törmeléken, volt, aki birkát vonszolt át a falon. Az egyiptomi rohamrendőrség vízágyúkkal is alig tudta megállítani az emberáradatot, amely a hét elejére pusztán azért csillapodott le, mert a határ túloldalán lévő boltokat valósággal kifosztották, a hatóságok pedig megakadályozták az utánpótlást a sivatagos Sínai-félszigeten keresztül.

A Gázai övezetet irányító iszlamista Hamász azért döntött a múlt héten az erőszakos határnyitás mellett, mert pár nappal korábban Izrael felfüggesztette az amúgy is szűkös áram- és fűtőanyag-ellátást. A zsidó állam így akart nyomást gyakorolni a palesztinokra, hogy állítsák le rakétatámadásaikat. A zárlat nyomán egyik napról a másikra a tizedére, vagyis ötre csökkent a naponta kilőtt rakéták száma. A nemzetközi tiltakozás hatására Izrael részlegesen feloldotta a blokádot, de a hónapok óta tartó nélkülözés miatt forrongó és politikailag is feltüzelt tömeget nem lehetett megállítani.

Mahmúd Abbász palesztin elnök kormánya a hét végén közölte, hogy megállapodott Kairóval a gázai-egyiptomi határ ellenőrzéséről. Csakhogy a Hamász is jelezte, biztosítékot kapott az egyiptomiaktól, nincs semmilyen egyezség Abbász és Kairó között. Az iszlamista mozgalom maga szeretne Egyiptommal dűlőre jutni a határ ellenőrzéséről, amivel jelentősen csökkenthetné nemzetközi elszigeteltségét. Az 1967-ben elfoglalt Gázai övezetből Izrael 2005-ben vonult ki, és az akkor még a Fatah vezette Palesztin Hatósággal kötött megállapodás szerint Abbász elnöki gárdájának kezébe került a rafahi átkelő. A megállapodás alapján az izraeliek kamerákon keresztül mustrálhatták az átlépőket, és bármikor lezárhatták a határt, a folyamatot európai megfigyelők tartották szemmel.

Tavaly júniusban azonban egy minipolgárháború során a Hamász milíciái elkergették a Fatahot a Gázai övezetből, és a chartájában a zsidó állam elpusztítására felszólító mozgalom kezére jutott területet izraeli és nemzetközi embargó alá helyezték, a határátkelőket pedig lezárták. Kairó most nehéz helyzetbe került, mivel el akarja kerülni azt a vádat, hogy segít az izraeli blokádban. Ugyanakkor attól is fél, hogy személyazonossági okmányok nélküli palesztinok ezrei özönlik el az országot. Ráadásul ha rendet akar, nem a Ciszjordániát irányító Abbásszal, hanem a Hamásszal kellene egyezségre jutnia, az iszlamista mozgalom azonban szoros kapcsolatban áll az Egyiptomban betiltott ellenzéki Muszlim Testvériséggel, sőt annak gázai szárnyának tartja magát.

Tovább mélyült a szakadék a Hamász és a Fatah között, és minden bizonnyal tovább gyengült Abbász tekintélye. Ez pedig aláássa még annak csekély esélyét is, hogy az Abbász ciszjordániai kormánya és Ehud Olmert izraeli kabinetje között tavaly az amerikai Annapolisban tartott közel-keleti békekonferenciával kezdődött tárgyalások valami eredményre vezethetnek. Egyes Hamász-politikusok már azzal fenyegetőznek, hogy a gázaiak legközelebb az övezet északi részén lévő, Izraelbe vezető erezi átkelőt törik át, folytatva a szerintük a rafahi határbontással elkezdődött harmadik intifádát.

Izrael a tavaly júniusi erőszakos Hamász-hatalomátvétel után, szeptemberben nyilvánította ellenséges entitásnak a Gázai övezetet. A mozgalom 2006-os választási győzelme után bevezetett pénzügyi szankciókat további korlátozások követték, lezárták például a rafahi és az erezi átkelőt, valamint a teherfuvarozásra használt, szintén Izraelbe vezető karni állomást. Az alapvető élelmiszerek az övezet két másik kapuján, Szufán és Kerem Salomon keresztül jutottak be, de Izrael hol az egyiket, hol a másikat zárja le a Hamász rakétatámadásaira hivatkozva. Amúgy Izrael ellenőrzi az övezet légterét és tengerpartját is.

Jelentősen - egyes helyeken napi pár órára - csökkent az áramellátás, amelynek kétharmada Izraelből érkezik, a gázai erőmű a fogyasztás 30 százalékát tudja csak fedezni. Csökkent a fűtőanyag mennyisége is, ráadásul sok gázai család otthoni generátorokkal termel magának áramot. Az övezet mintegy 5 ezer ipari üzemének, kisvállalkozásának 90 százaléka leállt, az építkezéseken szintén sehol egy lélek. A munkanélküliség 70 százalékos, az alapvető élelmiszerek - olaj, liszt, cukor - ára a Hamász-puccs óta megháromszorozódott. Igaz, 30 százalékkal csökkent a blokád miatt eladhatatlan gyümölcs ára, ami viszont tönkreteszi a terület fontos exportágazatát. Egyre több a koldus, és mind kevesebb a házasság, az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) szerint június óta a jövedelmek a negyedével csökkentek. A lakosság 70 százaléka kevesebb mint napi 2 dollárból él, 43 százalékának még napi 1 dollár sem jut. Az ENSZ a múlt héten közölte, hogy a viszonyok miatt fel kell függesztenie 860 ezer palesztin élelemmel való segélyezését.

Izrael azt állítja, vigyáz arra, nehogy humanitárius katasztrófa alakuljon ki. Az ENSZ szerint míg tavaly nyárig - már a szankciók súlya alatt - naponta 250 kamion biztosította a palesztinok túlélését, 2007 végén már kevesebb mint száz léphetett be az övezetbe. A kórházak gyógyszerek és egyéb eszközök hiányában nem tudnak gyógyítani, a Mááriv izraeli lap pedig egy tipikusnak mondott beteget idézett, akit azért nem engedtek át a határon kórházi ápolásra, mert nem volt hajlandó együttműködni a Sin Bét izraeli titkosszolgálattal. Közel hétszáz, külföldi egyetemeken tanuló diák is az övezet foglya, köztük olyanok, akik amerikai ösztöndíjat kaptak.

A B'Tselem izraeli emberjogi szervezet nemrég emlékeztetett rá, hogy a Hamász 2005-ös hatalomra jutása óta tavaly júliusig 2800 palesztin rakéta hullott Izraelre, négy ember halálát okozva. Ezalatt az izraeli hadsereg akciói során 668 palesztin vesztette életét, köztük 359-en nem is vettek részt semmilyen harcban. A szervezet múlt heti közleményében elítélte a kollektív büntetést a világ egyik legsűrűbben lakott területének lakossága ellen. A 360 négyzetkilométeren lakó 1,5 millió palesztin többsége nem vesz részt az ellenségeskedésekben, már csak azért sem, mert a lakosság fele 14 éven aluli. A gázai civilek tehetetlenek a rakétákkal Izraelt támadó fegyveres csoportokkal szemben, a nyomor viszont csak növeli az ellenszenvet a zsidó állam és Abbász ellen. Az övezetben egyre többen vélik úgy, hogy a hermetikus lezárás még az izraeli megszállásnál is rosszabb. Egy felmérés szerint a gázaiak 53 százaléka, ha tehetné, elmenne a szabadtéri börtönnek tartott területről. Statisztikusok ugyanakkor a jelenlegi népszaporulatot alapul véve úgy vélik: 15 év múlva 3 millióra duplázódhat a Gázai övezet lakossága.

KERESZTES IMRE