szerző:

A tömeges tiltakozóakciók ellenére példátlanul kemény takarékossági intézkedéseket vezet be a spanyol kormány. A cél, hogy ne legyen szükség az EU mentőcsomagjára.

Nem okoz többé problémát Spanyolország a spanyoloknak, de az Európai Uniónak sem – ígérte Luis de Guindos pénzügyminiszter, miután kormánya bejelentette: az utóbbi három évtized legszigorúbb gazdasági megszorításairól döntött, és még az idén több mint 27 milliárd euróval, a GDP 2,5 százalékának megfelelő összeggel csökkentik a költségvetési kiadásokat. Az intézkedéssel, amelyet a madridi parlamentnek jóvá kell hagynia, a spanyol kormány az EU elvárásainak igyekszik megfelelni.

A központi büdzsé deficitje ugyanis aggasztóan megugrott. Tavaly, a szocialista kormányzás utolsó évében a tervezett – eleve magas – 6 százalék helyett 8,5 százalék volt, amit Brüsszel az idén 4,4 százalékra akart levitetni a decemberben beiktatott, Mariano Rajoy vezette jobbközép néppárti kabinettel. Madrid azonban ennél magasabb, 5,8 százalékos célszámot nevezett meg, és végül március közepén, az eurózóna pénzügyminisztereinek értekezletén 5,3 százalékos kompromisszum született. Igaz, 2013-ra így is a gazdasági és pénzügyi unió tagjai számára állítólag ezentúl már kőbe vésett 3 százalékra kell leszorítania Madridnak a hiányt, amihez számítások szerint még jelentősebb, összesen több mint 50 milliárd eurós megtakarításra lesz szükség.

Az új megszorítócsomaggal a kormány meggyőződése szerint sikerül elkerülni, hogy Madrid – Athénhoz hasonlóan – az EU mentőcsomagjára szoruljon, ami már csak azért is fontos, mert egy ilyen akció sikere igencsak kétséges lenne. Hiszen Spanyolország az euróövezet negyedik legjelentősebb gazdasága, kétszer nagyobb, mint a már segítséget kapott görög, portugál és ír együttvéve. A kiszivárgott részletek szerint a megtakarítások és bevételnövelő lépések nem járnak áfaemeléssel, a nyugdíjak vagy a munkanélkülisegély csökkentésével, mivel ezek tovább gyengítenék az amúgy is visszaesőben lévő fogyasztást. Az állami alkalmazottak 2010-ben egyszer már mérsékelt bérét azonban befagyasztanák, 7 százalékkal emelnék a gáz árát, egyebek közt bizonyos kedvezmények eltörlésével növelnék a vállalati adóterheket, két és fél milliárd eurós bevételt pedig az eltitkolt jövedelmek legalizálására lehetőséget nyújtó, egyszeri adóamnesztiától remélnek.

Kétharmad részben azonban a kiadások megvágásával próbálják visszafogni a hiányt. A kormány kiadásait 1,6 százalékponttal, a GDP 3,5 százalékára tervezik csökkenteni, és átlagosan 17 százalékkal megkurtítják a minisztériumok költségvetését – a külügyi tárcáét például több mint a felével, az ipariét, valamint a mezőgazdaságiét pedig csaknem a harmadával. Súlyosan érintik a megszorítások az ország 17 tartományát is, amelyek a közkiadások több mint felét produkálják. Tavaly a GDP 2,9 százalékának megfelelő hiányt termeltek, az idén viszont be kellene érniük másfél százalékkal. Az elemzők egy része kételkedik, hogy a kormány képes lesz betartatni velük a követelményt, mert a regionális kormányzatok – amelyek közül 11 áll néppárti irányítás alatt – eleve nehéz helyzetben vannak. 2011 decemberében például Valencia nem tudott visszafizetni 123 millió euró hitelt, amiért a Moody's amerikai befektetés- és hitelminősítő nyomban két kategóriával csökkentette a besorolását.

Kétséges a megszorítások társadalmi támogatása is. Noha a szigorítások bejelentését a kormány az andalúziai regionális választások utánra időzítette, a déli tartományban a néppárt így sem tudta megszerezni a kormányalakításhoz szükséges abszolút többséget. Sőt kiderült, hogy a tábora zsugorodott: a tavaly novemberi előrehozott parlamenti választásokkor még 46, a mostani voksoláson viszont 41 százalékos volt.

Az idei a tiltakozó akciók éve lehet Spanyolországban. A múlt héten a két legnagyobb szakszervezet által meghirdetett általános sztrájkban a szervezők állítása szerint több millióan, de a visszafogott becslések alapján is sok százezren vettek részt, több városban is megbénítva az életet. A helyenként erőszakos akciókba torkolló és több mint 170 letartóztatással kísért megmozduláshoz az adta az indokot, hogy februárban az amúgy merevnek tartott foglalkoztatási szabályokat lazító törvényt fogadtak el, amely egyebek között megkönnyíti az elbocsátásokat, csökkenti a végkielégítések összegét. A kabinet azt várja, hogy a Brüsszelben üdvözölt jogszabály mobilizálja a munkaerőpiacot, a szakszervezetek viszont úgy látják, újabb elbocsátásokhoz vezet.

Márpedig Spanyolország egyik legsúlyosabb problémája éppen az óriási, az EU-ban rekord munkanélküliség, amely meghaladja a 23 – a 25 évesnél fiatalabbak körében pedig megközelíti az 50 – százalékot. Az utóbbi négy esztendőben 2,9 millió munkahely szűnt meg Spanyolországban, ebből csaknem 300 ezer az idei első negyedévben. Egyes becslések szerint az idén további 400 ezer állás tűnhet el, vagyis 25 százalékosra gyarapodhat a munkanélküliek aránya, miközben az utcára kerültek átlagosan csak 15 hónap elteltével tudnak újra elhelyezkedni. A munkanélküli-segélyek növekedése és az adóbevételek visszaesése között tátongó lyukat pedig hitelekkel kell betömnie a kormánynak. Pénzhez viszont csak egyre drágábban jut: a tízéves államkötvények kamata tavaly novemberben 6,78 százalékon érte el a csúcsot, majd az Európai Központi Bank beavatkozása nyomán 4,8 százalékra csökkent, az utóbbi időben azonban újra növekedésnek indult, és 5,4 százalék körül áll.

A spanyolországi erőfeszítések megmutathatják, lehetséges-e pusztán megszorító intézkedésekkel újjáéleszteni a növekedést. Az elemzők egy része kételkedik benne, és attól tart, hogy a szigor a visszaesést erősíti. Egy madridi tanácsadó cég például úgy értékelte, hogy a megszorítások legalább kétszázalékos növekedési potenciáltól fosztják meg a gazdaságot, amelynek – mint nemrég a jegybank is megerősítette – a recesszió újabb hullámával kell szembenéznie. Pedig 1999–2007 között átlagosan évi 3,7 százalékkal nőtt a teljesítménye, a 2008-as válság kezdete óta azonban a gazdaság évi egy százalékkal csökken. A tavalyi utolsó negyedévben 0,3 százalékos volt a zsugorodás, ami – miután ez a tendencia az idei esztendő első három hónapjában is folytatódott – a kormány előrejelzése szerint az év végére eléri az 1,7 százalékot. A kockázat tehát óriási. „Nincs hibahatár” – figyelmeztetett De Guindos pénzügyminiszter, mondván: a piac akkor is büntet, ha nem elegendő, és akkor is, ha túl sok kiigazítást tesznek.

POÓR CSABA