Fejre állt a világ: az "idősödő ifjúság" életviteli és szórakozási formái a szülőknek is mintául szolgálnak - állítják a szociológusok, akik szerint az "élménykultúra" globális és korántsem haszontalan jelenség.

,,Odakint éppen csepeg az eső, de ez persze nem túl sok embert zavar. Ilyen az, amikor mindenki átadja magát a koncerteknek, az igazi rockzenének, és semmi másra sem figyel, semmi más sem érdekli, csak az, hogy egyévnyi szívás után, amikor mindenki belepofázik az életedbe, amikor mindenki azt hiszi, hogy ő kurva okos (...) itt végre kikapcsolhatsz" - foglalja össze egy magyar blogger a fesztiválozás értelmét.

A fesztiválkultúra elterjedését - társadalomkutatók szerint - gyökeres társadalmi változások teremtették meg. A fiatalkor néhány évtizeddel ezelőtt még a kamasz- és a felnőttkor között tanulmányokkal eltöltött pár felhőtlenebb évet jelentette - fogalmaz Somlai Péter szociológus Család és ifjúság című, két évvel ezelőtt megjelent tanulmányában. A radikális változásra az 1960-as években került sor. (Mármint a Lajtától Nyugatra. Keleten a helyzet a rendszerváltásig változatlan.) A szülői háztól korán elszakadva, 18-20 éves korukban önállósodó, egyszerre tanuló és dolgozó, 30-as éveikig független fiatal európaiak és amerikaiak ekkor maradtak ugyanis először hosszú évekig ifjak a szó szociológiai értelmében.

Az 1960-as évekig a felsőoktatás csupán szűk réteget érintett. Az egyetemisták, főiskolások így főként az elitkultúra világával kerültek kapcsolatba. A változás lényege - a Sziget Fesztivál látogatóit szociológiai szempontból évek óta szondázó Gábor Kálmán (a Felsőoktatási Kutatóintézet ifjúságkutató csoportjának vezetője) szerint - abban áll, hogy tömeges tanulással és az ifjúkor kitolódásával szükség lett tömegesen is megszállható terekre, tömegesen is fogyasztható műfajokra.

Az 1967-es monterey-i és az 1969-es woodstocki fieszta az Újvilágban, az 1970-ben startoló Glastonbury Fesztivál Angliában vagy az egy évvel később Dániában elkezdett roskildei "együttlét" lett az élménykultúra fundamentuma. A hippi- és diákmozgalmak csendben kimúltak ugyan, a szabadidő felhasználásának ez a módja viszont fenekestül forgatta fel a nyugati társadalmak szerkezetét. Az ifjúság önálló, a tanulás-munka-szabadidő hármasságát intenzíven megélő "osztállyá" nőtte ki magát: saját fogyasztási státussal és sokszínű kultúrával - állítja mások mellett Anthony Giddens, brit szociológus Modernitás és identitás című, 1992-es kötetében.

Az eredmény: a fiatalok a "szüleik és a konzervatív társadalom ellen lázadva a szórakozás polgári mintáinak követése helyett a kikapcsolódást is egyfajta művészi önkifejezésként élték meg" - fogalmaz Kathryn Herr amerikai szociológus, a Youth & Society (Ifjúság és Társadalom) című szakfolyóirat szerkesztője a korszakot taglaló tanulmányában. A művészet a tömegeké lett - ért egyet Gábor Kálmán -, a korábban kizárólag a művészek kiváltságának tartott értékek (szabadság, függetlenség, önmagam megmutatása, a személyiség kiteljesítése, az egyén szabad közösségválasztása, érzelmi kiteljesedése) alapján szerveződő pop- és rockzenére épülő szabadidős formák révén.

A fesztiválkultúra kialakulása a hagyományos - a fogyasztás mikéntjét is meghatározó - osztálytársadalmak felbomlásához is kapcsolódik. A fiatalok egyre inkább a tömegkommunikációs csatornák által közvetített mintarepertoárból csemegéznek, s nem a család, az iskola vagy a lakóhely a nevelődés terepe - írja erről mások mellett Giddens. Az összetartozás élményével a - jó esetben kultúrafogyasztást is jelentő - közös bulizások szolgálnak.

A hajógyári-szigeti happeningeken és más európai fesztiválokon végzett kutatásokból is kitűnik, hogy a résztvevők a sajátos fesztiválhangulatot tartják e tömegrendezvények legfontosabb értékének. Azaz a vadidegenekkel folytatott traccspartikat, az egymásra való nyitottságot, a véletlenszerű eszme- és tapasztalatcserét. Gábor Kálmán szerint a fesztiváloknak egyéb hozadéka is van. Az ezredfordulóra ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy még a nyugati demokráciák is úgynevezett kockázati társadalmakká alakultak át: az óvodáskortól biztos életpályákon nyugvó stabil polgári jólét a múlté. Az ifjúság kereső-próbálkozó attitűdje, a fesztiválok - egyfelől sárban fetrengéssel, alkohol- és drogfogyasztással, másfelől viszont új értékek befogadásával, toleranciával jellemezhető - élménykultúrája felkészítés az új kihívásokra. A korai önállósodás, a kísérletezés és a közösségi tapasztalatcsere ugyanis segíthet az eligazodásban. A felnőtt(ebb) generációk pedig - a nemzetközi szociológiai kutatások tanulsága szerint - egyre inkább átveszik ezeket az innovatív életstratégiákat.

További "társadalomépítő" szerepet is tulajdonít a fesztiváloknak Hunyadi Zsuzsa, a Magyar Művelődési Intézet tudományos kutatója. Szerinte ezek az "élménytömbök" többféle kulturális hagyományt is tovább éltetnek. A kulináris élvezetekre építő rétes-, halászlé- vagy pálinkafesztiválok, a különböző tematikájú falunapok folytatói a vallási ünnepek örve alatt megrendezett, népszórakoztató funkciót betöltő búcsúk tradícióinak is. A többnapos, de csak egy-egy művészeti ág köré szervezett színházi, filmes vagy komolyzenei seregszemlék pedig a múlt század elején a szűk elitek számára életre hívott velencei képzőművészeti biennále, illetve az 1920-ban indult Salzburgi Ünnepi Játékok által kijelölt úton járnak.

A fesztiválkultúra mindemellett nem elhanyagolható "extra fogyasztást is generál" - állítja a már idézett amerikai Herr. A gyorsétkezdék mintájára itt intenzíven lehet bekebelezni a kulturális és materiális javakat, aztán elégedetten távozni: ez is megvolt.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Trend

Mire jó a fesztivál?

Ha valaki nem tudná, íme a válasz Hunyadi Zsuzsa, a Magyar Művelődési Intézet tudományos kutatójától, A fesztiválok...

HVG Hetilap

Fiesztabüdzsé

HVGA hajógyári-szigeti egy hét együttlétre jut a teljes magyarországi fesztiválkiadás közel egyötöde.