Nem csak politikai, bizonyos érzelmi függetlenségre is szükség van a közszolgálati rádió sikeres átszervezéséhez - mondja Such György (46 éves), a múlt hét óta új arculattal jelentkező Magyar Rádió (MR) elnöke.

HVG: Ahogyan elődjei, ön is arculatépítésbe fogott. Új szlogenek, új logók, új adónevek. Nem voltak jók a régiek? Az MR1 például a plakátokon már jóval hangsúlyosabbnak tűnik, mint a Kossuth Rádió.

Such György

"Kivégezte" az ötvenéves Szabó családot, megszüntette a Kabaré csütörtököt, nem szól többet jó ebédhez a nóta - néhány tabudöntés a Magyar Rádiót egy éve irányító elnök intézkedései közül. A többszöri nekifutásra megválasztott közgazdász végzettségű elnök a rendszerváltó években tagja volt az SZDSZ-nek és a Fidesznek, utóbbi liberális korszakában még Orbán Viktor kabinetfőnöki tisztét is betöltötte. 1993-ig a Magyar Narancs munkatársa volt, ahonnan a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettesi székébe lépett tovább. Aztán jöttek a tévék: előbb a Tv3 marketingigazgatója, majd Szabó László Zsolt regnálása alatt már a Magyar Televízió alelnöke lett, de onnan gyorsan átigazolt az Antenna Hungáriához. Rádiós tapasztalatokat az Infó Rádiónál szerzett, két éven át volt az adó programigazgatója.

S. Gy.: Nekem nem tűnik így. Az arculatváltást a márka, a brandstratégia változásán kívül az tette sürgetővé, hogy a digitális átállástól karnyújtásnyira kerültünk. Csomó új csatorna indulhat, az pedig elég fura lenne, ha az első három adónkat hírességekről neveznénk el, a többit meg számokról. A régi nevek egyelőre biztosan maradnak, csak megkapják az első három sorszámot. Sokan nem is tudják, hogy 1949-ben a kommunista kultúrpolitika nevezte át a Budapest 1-et és 2-t Kossuthtá és Petőfivé. Egyébként a nyugati nagy közszolgálati rádiók adóit is többnyire számmal jelölik.

HVG: Hány új csatornát terveznek a digitális átállás után?

S. Gy.: Korai lenne még bármit mondani, meg kell várnunk a pontos kiírást. Sok a bizonytalanság, de nemcsak nálunk, hanem világszerte. Egyelőre a piacvezető analóg műsorszolgáltatók sem kapkodnak, nincsenek használható üzleti modellek, és a vevőkészülékek is drágák. Egy biztos, ha nem vagyunk ott rögtön a startvonalnál, akkor a későbbiekben a közszolgálati tartalmak behozhatatlan hátrányba kerülnek a kereskedelmiekkel szemben.

HVG: A Rádió az évek során elveszítette hallgatóinak nagy részét. Ön hallgathatóbb műsorokat, frissebb hangvételt és korszerűbb adásszerkezetet ígért. Mutatkoznak-e már az eredmények a hallgatottságban?

S. Gy.: Sajnos Magyarországon a rádióknál nincsenek olyan műszeres mérési módszerek, mint a tévés piacon. Így a jelenlegi naplós méréssel valójában csak a márkaismertséget lehet mérni, nem pedig a valós hallgatottságot. A magyar lakosság mintegy kétharmada eddig gyakorlatilag nem hallgatta a közszolgálati rádiókat, és leghamarabb úgy egy év múlva lehet majd a változások hatásairól bármit mondani.

A rádióelnök
© Marton Szilvia
HVG: Lehet, hogy a számok majd önt igazolják, és többen fogják hallgatni például a Petőfit, de miért kell közpénzből finanszírozni zömében könnyűzenét játszó csatornát?

S. Gy.: Egyébként hol kapná meg a tunyogmatolcsi fiatal a minőségi zenét? A zene is kulturális tartalom, mégpedig szinte az egyetlen, amely a fiatal korosztályokat érdekli. Ehhez képest a hárommillió 18 és 39 év közötti közül korábban alig ötvenezren hallgattak bennünket. Közszolgálatként nem tehetjük meg, hogy nem azzal a szellemi táplálékkal szólítjuk meg őket, amit fogyasztanak. Egyébként valóban nagy kihívás egy Petőfi elnevezésű könnyűzenei adót úgy átpozicionálni, hogy eközben az azt hallgató diák, mondjuk, éppen Petőfi tájleíró költeményeiből kap rossz jegyet az iskolában.

HVG: Érdekes, a Petőfi Csarnokot magáénak érzi ugyanez a korosztály. De hagyjuk a "márkaépítést". Több figyelmet kapott a több száz fős létszámleépítés. Nyilván számos gazdasági érvet fel tud hozni mellette, de most inkább az elbocsátás módja érdekelne. Többen is tahónak minősítették azt az eljárást, ahogyan a menedzsment megvált a több évtizedet a Rádiónál lehúzott kollégáktól.

S. Gy.: A jelenlegi bírói gyakorlat a legkisebb pontatlanság esetén is a munkavállaló javára ítél, így nem kockáztathattuk meg, hogy a jóindulatunkat az esetleges perekben majd ellenünk fordítsák. Ezért volt az, hogy tanúk jelenlétében közöltük a felmondást, illetve a munkavégzés utolsó napján elvettük az érintettek állandó belépőjét. Korábban voltak ugyanis olyan esetek, amikor határozott idejű munkaszerződések azzal váltak határozatlanná, illetve bizonyították a munkavállalók a folyamatos munkavégzést, hogy ilyen-olyan indokkal még bejártak, vagy nem vették át a "humánusan", négyszemközt átadott felmondást, majd hirtelen "megbetegedtek". Természetesen az elbocsátottnak ilyen szituációban mindig igaza van. Nem kívánunk senkit személyében megsérteni, egyszerűen arról van szó, hogy nem akarjuk az MR-t újabb felesleges költségekkel terhelni.

A cikk második oldala (Oldaltörés)

HVG: Van, aki úgy tartja, ön a létszámleépítést kihasználva szabadult meg neves jobb- és baloldali műsorkészítőktől.

S. Gy.: Nehezen tudok ezzel a váddal mit kezdeni. A pártatlanság egyértelmű közszolgálati követelmény, a politikai meggyőződés nem befolyásolhatja a munkavégzést a közrádióban. Az elbocsátásoknál mindenekelőtt a szakmai szempontokat, illetve ezen túlmenően például a kreativitást, a precizitást, a terhelhetőséget, az önálló munkavégzés képességét mérlegelték a szervezeti egységek vezetői.

© Marton Szilvia























HVG: Jelentkeznek-e önnél a politikusok, ha valamilyen rádiós döntéssel elégedetlenek, vagy ha valamit szeretnének elérni?

S. Gy.: Az egyik legkellemesebb meglepetés, hogy mindenfajta várakozásom és mendemonda ellenére ilyen szándékkal lényegében senki sem hív föl engem. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor próbálkoztak, akkor is hiába. Ez egyértelműen a politikusok javára írandó.

HVG: A köztévé rövidesen új épületbe költözik. Mi lesz a Rádió székházával, hisz szép lassan kifogynak belőle?

S. Gy.: Őszre kell elkészítenünk a kuratórium elnöksége számára az ingatlanhasznosítási koncepciót. Annyit megelőlegezhetek, hogy nem szeretnénk új épületbe költözni: itt voltunk, és itt is maradunk. Átalakításokkal tervezünk javítani a munkakörülményeken.

HVG: Elnöki pályázatában hangsúlyosan szerepelt a megrendelő rádió koncepciója, amely szerint az adók megrendelőként lépnének fel a belső és külső beszállítókkal szemben. Ennek még a nyomát sem látni. Végleg letett róla?

S. Gy.: A koncepcióm négy évre szólt, és nem tettem le róla. Most, amikor elküldtünk több száz belsőst, nyilván nem aktuális, hogy külsősöket bízzunk meg műsorkészítéssel. Ugyanakkor hiszek a piaci versenyben: igenis jót tenne a rádiós műsorkészítés szemléletének és színvonalának a külső verseny.

HVG: Olyan vezetőket hozott a menedzsmentbe, akik nem kötődtek a Rádióhoz. Nem bánta meg?

S. Gy.: Egyre inkább úgy látom, hogy ez volt az egyetlen megoldás. Már most, egy év után is annyi kötődésünk van, hogy az befolyásolja a racionális döntéseinket. Ezért, ha változást akarunk az MR-nél, nem lehetett más út, mint új vezetőket kinevezni. Ezt bizonyítja, hogy az általunk keresztülvitt változások szinte mindegyikével próbálkoztak már korábban, de a közegellenállás a belsős vezetőkkel szemben mindig eredményesebb. Nemrég tudtam meg, hogy már 1969 óta próbálták például megszüntetni a hidegháborús viszonyokra kitalált Idegen Nyelvű Szerkesztőséget (INYSZ), amely külföldre sugárzott rövidhullámon, de csak mi állítottuk le végérvényesen ezt a teljesen abszurd tevékenységet.

HVG: Mondták is sokan: olcsóbb lenne az INYSZ hallgatóinak CD-n kipostázni a műsort. Ám ezt a Bartók adóval kapcsolatban is hallani.

S. Gy.: A klasszikus zene teljesen más. Az MR3 Bartók Rádiót ma még valóban kevesen hallgatják, de nemcsak a profilja, hanem az eddigi működése sem szolgálta a nagyobb hallgatottságot. A megfelelő módon prezentált klasszikus zenére szerintem sokkal többen kíváncsiak, mint ahogy az ma látszik. Korábban itt a sok műsorkészítő csak mellékesnek tartotta a rádiós munkát.

HVG: Nem csoda, hiszen kevés fizetést húztak.

S. Gy.: Először le kell dolgozni nálunk a napi nyolc órát, aztán lehet szó a nagyobb fizetésről. Pénzszűkében a fordítottja nem lehetséges.

HVG: Akkor három év után jövőre végre lesz fizetésemelés a Rádióban?

S. Gy.: A leépítéseknek ez az egyik fő céljuk, de minden a jövő évi költségvetésen múlik. Ha a parlament kevesebb pénzt ad, akkor persze nem lesz béremelés, és újabb embereket kell elbocsátani. Ez azért is romboló döntés lenne, mert ezzel az állam azt üzenné a közszférának, hogy "látjuk, Rádió, megpróbálsz ésszerűen gazdálkodni, de megbüntetünk, mert aki jól gazdálkodik, attól elvesszük a pénzt, és annak adjuk, aki pazarol".

HVG: Ennyire példamutató lenne, ami most a Rádiónál történik?

S. Gy.: Eleinte az volt a benyomásom, hogy nagyon lassan haladunk, ehhez képest most meg azt gondolom, hogy az idén szinte minden lényeges strukturális változtatáson túl leszünk.

ZÁDORI ZSOLT