"Már 9 évesen ismertem a budai Fillér utcában közlekedő 49-es autóbusz sofőrjeit. Néha még a családjukhoz, a lakásukra is eljártam" - kezdi máig tartó, különleges hőfokú vonzódásának első jeleivel a körúti Combino villamosok egyik fő kritikusaként országosan ismertté és azóta a BKV-vezetés ostorává érett, 22 éves egyetemista.

"Pedig megengedő, liberális nevelést kaptam" - emlékszik, milyen elvekkel felvértezve indították útnak a mára magukat a jobboldal derékhadában meghatározó szülők, a pszichológus-író Hankiss Ágnes és a filmrendező Vitézy László, akik szemefényüket a Lauder Javne iskolába járatták. Egyetlen közös gyermekük kitűnően érettségizik, pedig akkor már állandó vendége érdeklődése fő tárgyának, a budapesti közlekedés diszpécserközpontjának. A BKV-hoz szegődéstől azonban még az engedékeny szülők is eltiltják, így kénytelen-kelletlen közgazdászhallgató lesz. Pozícióját a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesületben (VEKE) - ahol ekkor már elnökségi tag - nem adja fel. Ekkoriban a BKV vezetése ellenségként azonosítja: "Kezembe került egy belső utasítás, miszerint engem nem szabad a diszpécserközpontokba beengedni." Ellenzéki pozícióját csak fixálja, amikor a vállalati szabályzat és az ő heves integetése ellenére nem áll meg neki egy éjszakai, garázsmenetben közlekedő járat. Újabban már szóvivőként ekézi a cégnél felfedezni vélt visszásságokat. Mindezt tavaly óta már Tarlós István Fidesz-frakcióvezető kezdeményezése nyomán a BKV Zrt. felügyelőbizottságának - a szociálliberális oldal által is megszavazott - tagjaként.

"Nagyon kövér voltam, ezért elkezdtem kevesebbet enni. A végén sikerült is leadnom 45 kilót" - tudatja, hogy önmagával szemben is ismeri a szigort. Ám a veszély még nem múlt el: "Néha magamhoz ragadom a fakanalat, és főzök. Az olaszos ételeket szeretem." A fentiekbe egy stabil leánypajtás egyelőre nem fér bele, így gondjait édesanyjával osztja meg a XII. kerületi sorházi lakásukban. Persze bejáratos a papa Balaton-felvidéki nyaralójába is.

HVG: Távol álljon tőlünk, hogy kétségbe vonjuk szellemi önállóságát, de mégiscsak magunk előtt látjuk, ahogyan a korábban a Hír Tv-nél, mostanában pedig az Echónál keménykedő édesanyjával esténként megbeszélik a következő napi akciót...

Vitézy Dávid: Nincs semmiféle kupaktanács arról, hogy mit csináljak az egyesület frontembereként. De mivel szüleim - sőt egyik féltestvérem, a Magyar Nemzetnél dolgozó Vitézy Zsófia is - járatosak a médiában, kérem őket, hogy ha van egy komolyabb szereplésem, esetleg egy fontosabb tévévita, nézzenek meg, mert adok a véleményükre.

- Sajnos, elég vének vagyunk már ahhoz, hogy emlékezzünk: a "mi időnkben" a gyerekek inkább dafkelázadók voltak. Ezek szerint önnek ma a baloldalon lenne a helye...

- Sosem voltam lázadó. Talán mert soha nem akadályoztak abban, hogy azt tegyem, amit akarok. Még azt is megengedték, hogy az utolsó éjszakai 49-es járaton mehessek egy kört. Azzal sem volt bajuk, hogy otthon menetrendeket írogattam. Talán ha szigorúan rám ripakodnak... Persze akkor valószínűleg már lázadásból csináltam volna ugyanazt.

Vitézy Dávid
© Fazekas István































- Ha már elviek: eljutott-e már önhöz is több, önnel egykor szoros szövetségben menetelő városvédő vádja, miszerint amióta bekerült a BKV felügyelőbizottságába már színtisztán csak politizál? Nem fél: csupán attól a ténytől, hogy a Fidesz nyomta be a BKV felügyelőbizottságába, politikailag előjeleződhet ön is és a szervezet is, amelyet képvisel?

- Valóban mérlegelni kellett, szabad-e belemennünk, vagy sem. Mi hoz többet, ha bent vagyok vagy ha nem vállalom? És arra jutottunk, hogy el kell fogadni, mert így módunkban lesz érvényesíteni az értékrendszerünket. Egyébként a VEKE nem jobboldali szimpatizánsok gyűjtőhelye, hiába kiáltanak ki bennünket ármánykodó ellenzékieknek...

- Az viszont különös, hogy elitcsapatukba milyen nehéz bekerülni. Miért a szigorú szelekció?

- Soha nem rejtettük véka alá, hogy tagfelvételi mechanizmusunk szigorú. Anno Regőczi Miklós, a BKV mai kommunikációs vezérhelyettese is jelentkezett hozzánk, de azt mondtuk, köszönjük, nem. És mint látszik, helyesen döntöttünk, mert most nála lenne a taglistánk.

A cikk második oldala (Oldaltörés)


- És ha nekünk szottyanna kedvünk, hogy e tekintetben titkos társaságuk tagjai legyünk?

- A folyamat többlépcsős. Van jelentkezési lap, személyes meghallgatás. Vannak, akik hivatalból figyelik, nehogy olyan kerüljön sorainkba, akit nem a közlekedés szeretete vezérel. Nem vagyunk mi titkos társaság, a törvények szerint működünk, csak védjük magunkat.

- Megértéssel vagyunk félelmeivel kapcsolatosan, de kíváncsiak lennénk, hogy édesanyjával, aki mégiscsak klinikai pszichológus is, nem próbálták-e már kielemezni, hogy mit fedhet önnél ez a roppant tartós érdeklődés a közlekedési struktúrák iránt. Nem próbálták ezt kielégíteni például egy villanyvonatos terepasztallal?

- Soha, de nem is kellett, mert én már 14 évesen valódi buszokat irányítottam. Volt egy emlékezetes nap 2000-ben. Hatalmas csőtörés a Budapest Szállónál. Felhívtak hajnalok hajnalán: ha van kedvem segíteni, jöjjek azonnal, mert teljes a káosz a Moszkva téren. Nekem meg 14 évesen ki kellett állnom tájékoztatni az utasokat. Arról most nem is szólva, hogy felbukkant a tömegben a matektanárom, mondván, húsz perc múlva kezdődik a tanítás. Mire mondtam neki, hogy bocs, de ez most fontosabb. Ebből aztán nagy legenda kerekedett a Lauderben.

- Volt már korábban is legenda a családban. Édesanyjának apja Erdős Péter volt, akit még az általa futtatott egykori popzenészek közül is sokan ma a kádári kultúrpolitika lemezipari rosszembereként emlegetnek. Otthon esik róla néha szó?

- Sokszor hallom anyutól, hogy van, amiben emlékeztetek rá. Habitusban, akaraterőben, meg talán abban, hogy végletekben látok mindent. De a családban azt hallom, hogy nagyon bátor és okos ember is volt. Ahogy a család másik Vitézy-ágán nagybátyám nemrég kutatta fel, hogy a család magyar nemesi címere a 15. századból ered.

- Térjünk vissza önhöz. Továbbra sem hagy nyugodni bennünket a kérdés, hogy ha már egyetemre jelentkezett, miért nem szenvedélyét, a közlekedést választotta tanulmányai tárgyául?

- Több oka is van. Elmentem az egyetem nyílt napjára, ahol a közlekedési kar egyik professzora elmondta: azért van szükség sok közlekedési mérnökre, hogy senki se csináljon olyan hülyeségeket, mint a BKV, amikor meghosszabbították a 41-es villamosvonalat a Batthyány térig, miközben nem is hangolták össze a járatokat.

- Ami önt nyilván szíven ütötte, mivel a járathosszabbítás egyesületük diadala volt...

- Valóban mi csináltuk, sőt a menetrendet magam készítettem otthon. A tanszékvezető mérnök úr persze csak azt felejtette el, hogy a táblára sosem az volt kiírva, mikor indul a járat egy megállóból, hanem az, hogy mikor indul a végállomásról. Volt is egy kis szóváltás köztünk...

- Mondja, soha nem gondolkodott azon, mit tenne, ha valamikor bejönne egy jobboldali városvezetés, és egyszer azok önre szólnának: Dávidkám, ne pattogj már ellenünk?

- Jó példa erre a Fidesz vezette Győr, ahol mi vagyunk az ottani járatritkítások legfőbb kritikusai. Persze ha idővel szakmailag úgy éreznénk, hogy nincs ránk már szükség, akkor a nosztalgiavillamosokkal foglalkoznánk többet.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN