"Szüleim már a háború előtt a kommunista párt tagjai voltak, aktív ellenállóként részt vettek például a Gömbös-szobor felrobbantásában és nyilasverésekben. Ezekre a mai napig is nagyon büszke vagyok. Erősen baloldali nevelést kaptam, például 1956 nálunk nem volt se forradalom, se szabadságharc" - döbbent meg már az első pillanatban életútjának egyik egzotikus momentumával a legtipikusabb kapitalista intézmények, a bankok szövetségének élére a közelmúltban emelt, 58 éves pénzember.

Az induláshoz tartozik még a zuglói Radnóti-gimnázium orosz tagozata. Ez szinte predesztinálta a híres moszkvai elitképzőre, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe, különösen, hogy "intézményesített protekcióm volt: a szochazások gyermekeit általában felvették". Az ifjú Felcsuti gazdaságot tanul, minek nyomán 1973-ban a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) kezd, ahol a szocialista relációt hamarosan a tőkésre konvertálja, miközben szerez egy közgazdasági kisdoktori címet. Ott van Fekete János azon szűk körű válogatottjában, amelynek évi rendes küldetése a népgazdaság teremtette deficitek külföldi hitelekből történő "kezelése". Teljesítményét 1987-ben főosztályvezető-helyettesi beosztás is igazolja, ám jön a rendszerváltás, és ő, elégtelennek ítélve jegybanki perspektíváit, maga is kapitalizmusra vált: előbb a Citibank ügyvezető igazgatói székét, majd a mai Raiffeisen Bank Zrt. elődje, az akkori Unicbank vezérigazgatói posztját fogadja el. A szakma - üdítő kivételként - vele kapcsolatosan olyannyira nem "kommunistázik", hogy már 1995-ben a Magyar Bankszövetség alelnökének választotta.

"Imádtam futballozni, igazolt játékos is voltam. Ma teniszezek és síelek. No meg sokat olvasok. Korábban mindent, ma már lerakom a könyvet, ha valami untat" - jelzi, mivel tereli el olykor a figyelmét a már tíz éve elvált bankvezér, akinek 35 éves Balázs fia az USA-ban egy gyógyszeripari cég alkalmazottja, a két évvel fiatalabb Judit pedig Pesten angoltanár. Bankvezéri élettérnek így elegendőnek látszik a budai társasházi lakás.

© Horváth Szabolcs
HVG: Még szakmailag sem igen él nagy társasági életet, ugyan mi szüksége volt, hogy elvállalja a Bankszövetség elnökének inkább látványfunkcióját?

Felcsuti Péter: Minden emberben vannak ambíciók, én sem vagyok kivétel. Már hét évvel ezelőtt is örültem volna, de akkor nem így alakult. Viszont most sem jött rosszkor.

- A mai zavaros politikai helyzetben bármilyen posztot elfoglalni szinte bizonyosan egyet jelent a politikai bélyeggel: a regnáló rezsim embere. Ez sem zavarta?

- Ettől nem tartok. Egy érdekvédelmi szervezet nevében bármilyen tisztséget vállalni szerintem nem politikai állásfoglalás. Politikai nézeteimet pedig abszolút magánügynek tekintem.

- Nem volt ezt mindig ilyen könnyű kijelenteni. Igaz, karrierjének kezdetén - családi indíttatásának köszönhetően - aligha merte volna ezt önnél bárki is nagyon firtatni. Ennek köszönhette állását is a Nemzeti Banknál?

- Valamennyire persze. De azért ezt se értékeljék túl. Abban a bankban Fekete János idején erősen pragmatikus, nyitott szemlélet uralkodott. Aki szorgalmas és jó képességű volt, annak zöld volt a lámpa. A pedigré kevéssé számított.

A cikk folytatódik, kattintson (Oldaltörés)

- Azért a pártba csak ajánlatos volt belépni. Ön még munkásőrszolgálatot is vállalt az ügy érdekében, mivel akkoriban a mozgalom felhígulásával indokolt létszámstop is volt...

- Az életemet folyamatos tanulásnak tekintem. Amikor beléptem a munkásőrök közé, bizony nem tudtam, hová kerültem, nem érdekelt semmi fegyverrel kapcsolatos tevékenység. Egy volt csak a lényeges, ez volt a kapu, hogy párttag lehessek. Engem pedig izgatott a politika, és voltak közéleti ambícióim, és azt is gondoltam, hogy ezeket a legjobban a párton belül tudom kiélni. Mellesleg nem is volt ez akkora butaság, sokan gondolták velem együtt, hogy a rendszer javítható. Ha nem így lett volna, nem születtek volna reformkörök...

- Igaza lehet. Legfeljebb annyiban különbözik egynémely azóta jelentős politikai evolúción átesett egykori kollégájától, hogy ezt ilyen egyértelműséggel képes elmondani. Ám épp ematt, hogy élte túl, amikor egyszerre vált meg az MSZMP-től és az MNB-től?

- Az történt, hogy a legnagyobb presztízsű főosztályt, ahol dolgoztam, szétválasztották, és én a két terület közül kaptam volna egyet, ami viszont nem volt elégséges feladat a számomra. Eldöntöttem, olyan helyet keresek, ahol tanulhatok, és jól meg is fizetnek.

- Talált kettőt is. A másodiknál, a Raiffeisen bankká lett Unicbanknál azóta le is ragadt. Pedig ebben a szakmában - legfelül is - igen intenzív a fluktuáció. Ön mennyire vitte e korszerűtlen hűségével? Hol áll a Raiffeisen-birodalom hierarchiájában?

- Én vagyok a csoport doyenje, tudniillik, aki a legrégebben van itt szolgálatban. Ebben a szakmában egyébként a szereplők nem szokták összehasonlítgatni a jövedelmüket. Különben is a pénz, és ami ezzel jár, számomra ma már inkább csak higiénés kérdés.

- És a külsőségek? Csak azt ne mondja, hogy csupán véletlenül öltözködik választékosan...

- Még MNB-s koromban Fekete nemegyszer mondta, hogy ez a Felcsuti okos fiú, de nincs semmi stílusa, nem tud öltözködni. Így aztán szép lassan én is megtanultam.

- Kérdezhetnénk persze, minek mindenáron igazodni? Különösen miután egy sajtófotó jóvoltából kiderült, hogy még a Világbank elnökének is lehet lyukas a zoknija...

- Nem szívesen minősíteném Paul Wolfovitzot, de tény, hogy sokat puhult ez a dolog, amikor számtalan kis géniusz került a bankszakmába, főleg a befektetésibe. Róluk azt tartják, hogy rendkívül sok pénzt keresnek a banknak, így aztán akár farmerban is járhatnak.

- Mennyire alkalmazkodó!? Hallottuk például, hogy miközben a cég - nyilván marketingmegfontolásból - nagy festmény- és dzsesszpártoló, önt pont e két szféra igencsak hidegen hagyja. Őszintén: fizet, de kidobott pénznek tartja?

- Talán nem baj, ha az ember tudomásul veszi a korlátait. Ha valami engem nem érdekel, vagy valamihez nem értek eléggé, még nem jelenti, hogy az ne lenne érték. Szóval elfogadom, hogy ezek az akciók jól illeszkednek a márkaépítési stratégiánkba.

- Ennyi rugalmassággal és bölcsességgel nem értjük, hogyan lehetett öntől elválni?

- Mindannyian változunk, és a kapcsolatok is fáradnak. Szeretem magam körül a rendet, ugyanakkor a rend szeretete nem jelentheti az állandóság szeretetét. Ha egy kapcsolat elfárad, muszáj váltani. Elvált feleségemet ma is a legjobb barátomnak tekintem.

- És a gyerekekkel hogyan alakult a viszony? Rájuk hogyan hatott az ön tökéletessége?

- Ha őket kérdeznék, bizonyára sok kritika érne engem.

- Viccel? Ugyan mire panaszkodhatnának?

- Hogy nagyon el voltam foglalva a saját lovas szobrom építésével, és kevesebb idő jutott rájuk. Ami persze nem jelenti, hogy ne lettem volna lelkiismeretes apa.

- Nyilván nem ezért, de két évvel ezelőtt megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. Tudjuk, a bank diszkrét szakma, de mégis, megtudhatnánk, konkrétan mit köszönhetett önnek az állam?

- Semmit. Talán hogy rengeteg adót fizetünk.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN