Máig alig tudni valamit a több generáció fejét is törő Sicc szerzőjéről, a Karinthy Frigyes titkáraként ismert Grätzer Józsefről, akinek a napokban jelenik meg másik rejtvénygyűjteménye, a Rébusz.

Még csak meg sem dicsérhetjük Grätzert az érdeme szerint, mert műve mögött rejtve marad, nem árulja el, hogy a szellemes tréfák közül mit talált ki ő maga - jegyezte meg találóan Nagy Lajos 1936-ban a Nyugat hasábjain, a Rébusz című rejtvénykönyv első megjelenésekor írott recenziójában. A sors fintora, hogy Grätzer Józsefnek - a mindmáig húsz kiadást megélt Sicc írójának - a személye máig rejtve maradt, életrajza nem szerepel egyik lexikonban sem.

Karinthy Frigyes melletti titkárkodása kezdetéig, az 1920-as évek elejéig csupán annyit tudni a tizenkettedik gyerekként 1898-ban Érsekcsanádon született Grätzerről, hogy kitüntetéssel végigharcolta a világháborút. Életének ezt követő életszakaszáról az olvasók Karinthy Ferenc A titkár című, életrajzi ihletésű novellája alapján tájékozódhattak. A Politzer néven említett Grätzer e leírás alapján "sovány, kopaszodó, jelentéktelen külsejű fiatalember volt", aki mivel "nem tudott hódoló értekezést írni Karinthy szellemiségéről, (...) azzal áldozott a művészetnek, amivel tudott: becsületével, végtelen szeretetteljes buzgalmával, azonkívül a könyvelésben való jártasságával". A titkár néhány év alatt csakugyan rendbe szedte a Karinthy család zűrzavaros pénzügyeit, utóbb azonban buzgóságában odáig ment, hogy munkaadója tartós anyagi biztonsága érdekében magánélete átrendezését, azaz a költekező feleségtől való válást javasolta az írónak. A részletesen kidolgozott terv mellé mindjárt egy csinos, fiatal hölgyet is bemutatott a negyvenes éveit taposó Karinthy Frigyesnek. A memorandum azonban véletlenül az asszony kezébe került, és ez megpecsételte Grätzer sorsát. A teátrális körülmények között, gallérjánál fogva, kabát és kalap nélkül utcára lökött titkár hosszú időre eltűnt - olvasható a novellában -, hogy utóbb mint keresztrejtvények szerzője bukkanjon fel több hetilapnál. Figyelemre méltó, mennyire másként meséli el ugyanezt a történetet Karinthy Ferenc fia, Márton. 2003-as, Ördöggörcs című ön- és családregénye szerint ugyanis éppen hogy - ideje java részét a Hadik kávéházban töltő - Karinthy kérte meg a titkárát, hogy szeretőjét mint Grätzer menyasszonyát szerepeltethesse a társaságban. Rövidesen azonban lebuktak, mert a mellesleg tűrhetően verselgető fiatalasszony elszólta magát Karinthyné előtt, "hogy ő tulajdonképpen nem a titkárhoz, hanem a gazdájához tartozik".

E szellemidézés azonban javarészt konfabuláció, mivel nem esik egybe az életrajzi adatokkal - mondta a HVG-nek az egykori személyi titkár fia, a kanadai Winnipegben élő Grätzer György matematikus. Apja valóban készített egy feljegyzést, amiben részletesen kimutatta Karinthynak, hogy tartós anyagi egyensúly csak a folyamatos túlköltekezés megszüntetésével érhető el. Amikor ezt Böhm Aranka elolvasta, addig szekálta a férjét, míg az ki nem adta Grätzer útját. Más kérdés, hogy az író továbbra is jó viszonyban maradt elbocsátott titkárával, sőt első, 1932-ben megjelent, Fejtorna című rejtvénykönyvéhez maga írt előszót. De Grätzer sem csupán személyi titkára volt Karinthynak, hanem több kötetének gondozója is - mutat rá a HVG-nek Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész. Az 1920-as évek közepén kiadott, feltehetően Grätzer által összeállított könyvei ugyanis - mint például a Nevető dekameron vagy az Egy tucat kabaré - szakítanak az író korábbi köteteit jellemző tematikus ciklusszervező elvvel. A titkár "fő műve" azonban az 1928-ban tető alá hozott tízkötetes Karinthy-összkiadás volt.

Az 1929-ben mérnöki diplomát szerző Grätzer már az évtized közepétől több lábon állt. 1926 áprilisától például ő szerkesztette a Színházi Élet című hetilap rejtvényoldalát. Amit - a hazai lapokban alig egy évvel korábban meghonosodott keresztrejtvények példátlan népszerűségére alapozva - hamarosan sokszínű, változatos műfajú fejtörőket hozó, többoldalas rovattá fejlesztett. Később saját keresztrejtvény-szabadalmat is jegyzett. Az 1935 őszén, Így számozunk mi címen közzétett találmány lényege, hogy a keresztrejtvény kihasználatlan fekete kockáiba, fehérrel írta a korábbinál jóval nagyobb számokat, "több helyet hagyva" a fejtőknek. Bár találmánya nem terjedt el, feladványai népszerűsége okán szinte mindenki úgy emlegette Grätzert: a Rejtvénykirály. A családi legendárium szerint "egyszer küldtek neki egy levelezőlapot az alábbi címzéssel: Rejtvénykirály, Budapest - meséli Grätzer György -, és a posta kihozta".

"A jó rejtvénynek van egy kettős előnye - dicsérte a Rébuszt Karinthy az Új Idők című hetilap egyik 1936. januári számában -, sose lehet tudni, mikor gyönyörködtet, izgat és mulattat jobban. Olyankor-e, mikor meg tudjuk fejteni, vagy olyankor, mikor nem tudjuk megfejteni? Hogy mi erősebb bennük: a tulajdon értelmük, vagy a másik ember értelmével szemben érzett hódolat és tisztelet?" Nem csoda, hogy az 1930-as években már több mint 150 újság vette át Grätzer fejtörőit, rébuszait, találós kérdéseit, logikai, szó- és betűjátékait, de főleg a keresztrejtvényeit. Olykor azonban elfelejtettek fizetni érte. Egészen addig, míg egy lap "új" keresztrejtvényének következő heti megfejtésében a nagy átló betűit összeolvasva az jött ki: "Grätzertől lopva". Onnantól mindenki rendesen fizetett neki.

Közben sorra gyártotta a rejtvénykönyveket is. A Fejtornát 1933-ban a Hókusz, 1935-ben pedig a Rébusz és a Sicc követte. Az 1930-as években ugyan a Sicc név már foglalt volt Magyarországon (a macska főszereplőt hívták így Pat Sullivan képregényében, amihez Kálmán Jenő írt verseket, majd az 1950-es években Tankó Béla rajzaival keltette új életre), ezért a könyvet csak Szórakoztató Időtöltések Cseles Csalafintaságok címen lehetett kiadni. A rejtvények mellett bűvésztrükköket, nyelvtörőket és titkosírást is felvonultató kötetből két év alatt így is öt kiadás fogyott el. Még 1943-ban, a világháború idején is a boltokba kerülhetett egy átdolgozott változat, az Új Sicc.

A szerző személyéről ugyanakkor szinte semmit sem tud az irodalomtörténet - állítja Lengyel András irodalomtörténész. Mindez akár jelentősen is megváltozhat, ha a kutatókhoz kerül a több forrásértékű dokumentumot rejtő hatalmas album, a Grätzer fia tulajdonában lévő Órjás. Ebben gyűjtögette össze a Rejtvénykirály (majd halála után az apósa) a vele és - főként a két gyerekével - kapcsolatos újságkivágatokat, rajzokat, leveleket és fényképeket. Többször írt bele maga Karinthy is. Az egyik utolsónak beragasztott - egy rabtársától származó, közjegyzőileg hitelesített - dokumentumból tudható, hogy az 1944 tavaszán munkaszolgálatra hurcolt Grätzer József 1945 januárjában került a soproni Steiner-téglagyárba, ahol márciusban kiütéses tífuszt kapott. Amikor a téglagyárat március 25-én kiürítették, az egykori titkár már több napja halott volt.

Szerzője halála után a Sicc sorsa is hányatottá vált. A Móra Könyvkiadó 1957-es, az eredetihez képest nagyjából egy fejezettel megcsonkított kiadásának pikantériája például az, hogy szerkesztője ugyanaz a Gelléri András volt, aki a kihagyott részeket korábban saját, hasonló tematikájú könyvében felhasználta. Az 1977-es kiadásból viszont valamiért az egyszerű fázisrajzokkal szórakoztató, Rajziskola című fejezet maradt ki. A rendszerváltás után a Héttorony Kiadó hasonmás kiadásban, immár csonkítatlanul, háromszor is kiadta a Siccet - de nem fizetett érte jogdíjat. A bíróság elé vitt ügy végén aztán a kalózkiadásért csak annyit kellett fizetni, mint amennyi a jogdíj lett volna. Nem járt jobban a hamarosan újra megjelenő Rébusz sem. Az 1960-as kiadásban például akár kortörténeti fejtörő is lehetne, hogy miként került az eredetileg 25 évvel korábban összeállított 500 kérdés - 500 felelet című fejezetbe több olyan jellegű feladvány is, mint hogy: Mit jelent a KGST?

SERF ANDRÁS