szerző:
Vajna Tamás

Emberközelibb, „sztármentes” seregszemlét ígér az idei velencei építészeti biennále. Mégis vannak sztárok, és csak néhány nemzeti pavilon tud a művészkedő metaforák helyett praktikus megoldásokkal előrukkolni.

„Á, dehogy, mi amatőrök vagyunk, nem építészek” – derült nagyot a HVG kérdésére a szombati díjkiosztó előtt a lapunknak Aliként bemutatkozó 35 éves fiatalember a végül a legjobb pavilonnak járó, szárnyas aranyoroszlánt formázó szobrocskát elnyerő Bahreini Királyság kiállításán. Az általa az aprócska szigetország el-Muharrak nevű városának tengerpartján felépített, egy horgászstég és kerti szaletli házasításaként leírható kuckó is szerepelt a díjnyertes installációban. Ilyen, hűtővel, tévékészülékkel, palackos gáztűzhellyel, szőnyegekkel, valamint különféle puffokkal és díványokkal komfortosított deszkatákolmányból hármat is kipróbálhatott a velencei kiállításra érkező nagyérdemű. A késő nyári kánikulában, Ali legnagyobb megelégedésére, a vernisszázsolók tucatszám hevertek a sufnituning minden ismérvét magukon viselő alkalmatosságokban. Miközben a szaletlikbe applikált képernyőkön vetített interjúkból megtudhatták, hogy Ali és társai csupán a maguk és barátaik szórakoztatására építették azokat a Perzsa-öböl – egyre inkább rozsdaövezetté váló – zárt ipari kikötőiben.

Galériánk megtekintéséhez kattintson!
©

 A bahreini polgárok spontán akciójából Visszakövetelés (Reclaim) címen Noura Al-Szajeh és Fuad Al-Anszari kurátorok kreáltak építészeti látványosságot. Mint azt az elismerés is mutatja, tökéletesen ráérezve a Szedzsima Kazujo, a 12. velencei építészeti biennále főkurátora által az Emberi találkozások az építészetben mottóval kijelölt csapásirányra. Az idei építészeti Nobelt, a Pritzker-díjat is elnyerő 54 éves japán asszony az egyszeri laikusok és az utóbbi években egyre elitistább magas művészet párbeszédét tűzte ki célul a november végéig nyitva tartó biennálén bemutatkozó nemzetközi építészhad számára.

Az egyetemistákat negyedárú belépővel csalogató seregszemle résztvevőinek többsége a mottónak részben akként kíván megfelelni, hogy megpróbálja megszólaltatni a fiatalokat. Az 1840-es években Velence építészetét dokumentáló John Ruskin brit építésznek emléket állító brit kiállítás szervezői például gyerekrajzversenyt hirdettek, és rendszeres „rajzsétákat” ígérnek az olasz kisiskolásoknak. A fiatalítás és demokratizálás mégsem sikerült tökéletesen. Bár a főkurátori koncepció azt szorgalmazta, hogy a használóival folyamatos párbeszédet folytató, könnyen megérthető és megélhető építészet kerüljön reflektorfénybe, a programból nem maradhattak ki a sztárok, így az idén életműdíjjal elismert holland Rem Koolhaas mellett a művészi önmegvalósítást dollármilliárdos beruházásokkal mérő építészcsillagok (köztük a brit Sir Norman Foster, az amerikai Frank Gehry vagy a japán Tojo Ito).

Galériánkhoz kattintson!
©

 A hagyományosan a mindenkori kurátor válogatottjának helyet adó olasz pavilonban azért a kisebb nevek csilloghattak, mint például a harmonikus tájhasználatra koncentráló vicenzai Aldo Cibic. Az 55 éves építész óriási terepasztalán három különböző fekvésű, 8-8 ezer lakosú talján kisváros élhetővé tételére mutatott be koncepciókat. A velencei Mestréhez hasonló, sós vizű csatornák által szabdalt tengerparti síkságra lábakon álló házakat vizionált, alattuk az elengedhetetlen autóparkolókkal, köztük pedig csatornákkal és mezőgazdasági területekkel. Egy folyóparti településen a közterek agórafunkciójának kulturális épületekkel való megerősítése, a vízi szállítás és közlekedés minél jobb kiaknázása, míg a hegyvidéken a terepviszonyokhoz alkalmazkodó zöld tetős középületek, valamint a házaknak a hóolvadáskori vízjárást figyelembe vevő tájolása tűnt elengedhetetlennek Cibic számára.

Az alkalmazkodás volt a kulcsszavuk a 41 éves Momojo Kaidzsima és a 45 éves Jusiharu Cukamoto alkotta tokiói Atelier Bow-Wow közszemlére tett épületterveinek is. Az említett olasz pavilonban látható, bonszajszerű műgonddal kidolgozott makettek – többgenerációs családi házak, vidéki legénylakok, könyvtárral gazdagított kollégiumépületek – a japános egyszerűség mellett minden 21. századi komforttal rendelkeznek, mégsem telepednek rá természeti, illetve épített környezetükre, habár a rendelkezésükre álló tér minden négyzetcentiméterét kihasználják. A dél-afrikai Jo Noero és Heinrich Wolff párosa pedig akként próbált megfelelni a kurátori felhívásnak, hogy a milliós lakosságú fokvárosi bádognegyedbe a viskók léptékéhez és jellemzően fehér színéhez idomuló, mégis minden igényt kiszolgáló iskolaépületet illesztett. „Azt szerettük volna elérni, hogy a srácok ne frusztrálódjanak, ha a suliból kilépve szembesülnek lakóhelyükkel. A rendezett környezettel ugyanakkor sikerült elérnünk, hogy az iskola tágabb környéke is egyre tisztább, rendezettebb” – magyarázta a HVG-nek elektronikus levélben Noero.

©

 „A nejem mindig is vágyott egy olyan fácskára, amelyet csak úgy maga után húzhat. Most megkapta” – magyarázta vigyorogva lapunknak a szakmai napokon a legtöbb derültséget kiváltó, a szülőkkel érkező gyereksereget is szórakoztató installációt kreáló belgrádi Skirt-csoport képviseletében Goran Marinity. A szerb pavilont játszótérré változtató installáció a balkáni buhera jegyében tett kedvére a szóban forgó feleségnek. A cserepes tulipánfácskák, kaktuszok és nefelejcsek görgőkre szerelt, biciklicsengővel vagy autódudával ellátott virágállványokon váltak hordozhatóvá. Az ácsgerendákból tákolt, egyszerre négy-öt felnőttet is hintáztató libikókák, valamint a csörlővel a pavilon galériájára felhúzható kövirózsák pedig új értelmezést adtak a földi halandók és az építészeti alkotások találkozásának.

Az elvontság jegyében fogant a román pavilon installációja is, ahol a bukaresti egyetem friss diplomásai a városuk lakosaira jutó „életteret” állították ki. A Giardini Castello félszigeten ezért egy pontosan 94,433 négyzetméter alapterületű, szabálytalan síkidomot építettek fel, ami a román főváros egy-egy lakosát megillető átlagos lakás- és középület-alapterületet szimbolizálta. A farostlemezekből kialakított dobozba egyszerre csak egy művészeti turista léphetett be, a többiek két kémlelőnyíláson kísérhették figyelemmel, miként kattintgat fényképezőgépével vagy mobiljával a teljesen üres térbe bekerült szerencsés társuk.

„A finomságok kedvelői igenis értékelni fogják a magyar kiállítást, mert újra felfedezteti az emberekkel, hogy az igazi építészek mindenekelőtt rajzolnak” – biztatta a HVG-t a Guardian című brit napilap művészeti szakírója, Jonathan Glancey. A Ferencz Marcell és Wesselényi-Garay Andor jegyezte kiállítás az építészi munka mára lassan feledésbe merülő alapja, a ceruzarajz köré szervezte a magyar pavilont (erről és a biennálé további helyszíneiről lásd kép- és videogalériánkat a hvg.hu-n). Minderre a mennyezetről spárgán sűrűn lelógatott, oszlopokat – vagy, ha úgy tetszik, hálót – formázó húszezer, egyébként még ki sem hegyezett grafitceruza, valamint videoinstallációkban a rajzolás fontosságáról valló építészek hangolják rá a látogatót. Szerencsére az építészeti skiccek alatt frízként végigfutó gyerekrajzok kellő iróniával billentik helyre a mélyenszántó metaforát. Iróniára amúgy azért is szükség van az idén, mert az egyik helyszín, az Arsenale szomszédságában egy antibiennálét is szerveztek, ahol – az építészeti seregszemlétől alig megkülönböztethetően – a legnagyobb ingatlanfejlesztők próbálják művészetként értékesíteni a termékeiket.

VAJNA TAMÁS / VELENCE

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
HVG Kult

Videók a velencei építészeti biennáléról

Az emberek találkozása az építészettel – ez az idei építészeti világseregszemle mottója. A kissé közhelyes jelmondatot a 12. Velencei Építészeti Biennále főkurátora, Kazuyo Sejima fogalmazta. Ízelítő.