szerző:
G. Tóth Ilda

Néhány éven belül a rendszerváltás környékén létrejött családi vállalkozások tucatjaiban fogják az alapítók továbbadni a stafétabotot – ha ugyan van kinek.

„Mi még »csípőből« építettük fel a vállalkozásunkat, döntéseinket ösztönösen hoztuk meg. A gyermekeink viszont menedzserkönyvekből tanulják a cégvezetést, így ha nem kapunk észhez időben, és nem adjuk át nekik a megfelelő információkat, nem tudják majd törés nélkül továbbvinni az ügyeket” – mutatott rá a HVG-nek egy túlélési nehézségre Rudas László, a Felelős Családi Vállalkozásokért Magyarországon Egyesület elnöke, a budapesti Istenhegyi úti magánklinikát tulajdonló Mutex-csoport vezetője. Az aggály nem magyar sajátosság: nemzetközi tapasztalatok szerint az utódláskor három családi cégből kettő csődbe megy. Márpedig Magyarországon az összes vállalkozás kétharmada családi kézben van, az alkalmazottak több mint felét ezek foglalkoztatják.

Kürti Tamás és édesapja
©

 A rendszerváltás után elsősorban a jövedelmét már a nyolcvanas években géemkázással, maszekolással kiegészítő, akkor a harmincas éveiben járó korosztály vágott bele a cégalapításba. „Az ötvenhez közeliek már nem, a húszévesek pedig még nem éreztek magukban elég bátorságot az önállósodáshoz, ráadásul utóbbiaknak a szükséges alaptőkéjük is hiányzott” – idézte fel a kezdeteket Rudas, aki részben saját kárán tanulta meg, hogy jobb, ha egy vállalkozás a családon belül marad. A ma már a leggazdagabb üzletemberek toplistáin is szereplő vállalkozó Ausztriában vásárolt első szállodáját kezdetben helyi menedzsmentre bízta. A siker azonban elmaradt. „Ingatlanbefektetőként nem értettem a szállodaüzemeltetéshez, az idegen cégvezetéssel pedig jól megjártam” – mondta Rudas, hozzátéve: mióta hat évvel ezelőtt a nagyobbik lánya vette kézbe a hotel vezetését, virágzik az üzlet. „Ennek azonban az az ára, hogy a lányom és a férje napi húszórás állandó szolgálatban vannak” – tette hozzá.

Ami a kedvcsinálást illeti, a leendő örökösök gyakran már gyermekkorukban kóstolót kapnak a kétkezi munkából. „A családi cégben felnövő fiatalok tipikusan minden hétvégéjüket és szünidejüket a vállalkozásban töltik” – számolt be személyes tapasztalatairól Kürti Tamás, a főként adatmentési bravúrjairól és információbiztonsági szolgáltatásairól ismert Kürt Zrt. társalapítójának idősebb fia. „Az általános iskola vége felé, a nyári szünetekben már besegítettem a könyvelőnek, az egyetem mellett pedig a kintlévőségek kezelését is rám bízták” – tekint vissza a kezdetekre Ivanics Zita, a Ford és Volvo autók kereskedelmével foglalkozó Ivanics-csoport tulajdonosainak lánya.

Boross István feleéségével és Boross Dávid
©

 Szintén egészen korai élményekkel vérteződött Boross Dávid, az Oázis Kertészeti Kft. alapítóinak rangidős gyermeke, aki ma már a cég marketingigazgatója. „Az első nevelési fröccsöt alig tízévesen kaptam, miután a szüleim kertészetében azzal szórakoztam, hogy műanyag cserepeket tapostam szét, mert olyan jópofán csattantak. A mai napig él bennem, amit a szüleim akkor mondtak: minden pici kárt saját magunknak okozok.” Boross a középiskolai éveket már aktívan végigdolgozta. „Első, pasaréti kertészetünkben eladó, majd sofőr voltam, mert megkaptam ugyan az áhított autót, ám a fenntartását nekem kellett állnom.” Öccse, aki gyermekkorában nem dolgozott a kertészetben, nehezebb helyzetben van. „Szociológiát végzett, az ő helyét most a kommunikáció területén keressük a vállalkozásban” – mondta, hozzátéve, hogy legkisebb testvére viszont már 18 évesen kiveszi a részét a munkából: fenyőfát árul az egyik Oázisban.

Nehezíti a családi vállalkozásban szocializálódó utódok fiatalkorát, hogy az iskolában jómódúaknak tartják őket – mutatott rá Kürti. Az egyesület felmérése szerint a fiatalok gyakran a szüleiktől független, saját vállalkozást indítanak, ám szerencsés esetben ők maguk menedzselik felmenőik cégében a stafétabot átvételét. „Az elődök általában nem szívesen adják át a hatalmat. Sajnos az esetek többségében puccs követi az alapító halálával, kényszerűen bekövetkezett generációváltást, ha az utód vagy az utódok nem kezdték el időben az ügyek fokozatos átvételét” – figyelmeztet Kürti. Ám pozitív kimenetelű családi puccsra is akad példa. Ilyet hajtottak végre az Oázis-utódok pár évvel ezelőtt: amíg a szülők külföldön voltak, lecserélték a nagykereskedelmi részleg vezetőségét. Az Oázis ügyvezetését és pénzügyi irányítását a tervek szerint még jó ideig a ma ötvenes éveik közepén járó Boross szülők végzik

Rudas László
©

.Egyértelműnek látszik az utódlás kérdése az Ivanics családban is. „Öcsém az egyetem után informatikai vezető lett, pár évvel később a székesfehérvári telephely élére állt. Ő veszi majd át a cég vezetését, ha eljön az ideje” – mondta Ivanics Zita, akinek számára, testvéréhez hasonlóan, az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy a családi cégnél fog dolgozni. Nehezebben szállt be szülei vállalkozásába Pata Ildikó, a Pata József Gépipari Kft. tulajdonosának lánya: éveken át dolgozott bíróként, mielőtt elvállalta a kereskedelmi igazgatói teendőket apja mellett. A Pata a Suzuki egyik legnagyobb karosszériaelem-gyártó beszállítója, ennek ellenére a fajszi kft esetében az utódlás nem lesz egyszerű, mivel Pata József szaktudását a mai napig egyetlen alkalmazottja vagy családtagja sem tudja helyettesíteni. Amikor például egy megrendelőnek panasza van, a ma már nyugdíjaskorú cégalapító mindig személyesen intézkedik és vizsgálódik.

Az utódlás komplex kérdés: nemcsak a cégvezetést, hanem a tulajdonosi funkciót is át kell adni. „Márpedig Magyarországon a tulajdonosi kultúra nem igazán fejlett” – jegyezte meg Boross Dávid. Az Európai Bizottság a közelmúltban ajánlásokat fogalmazott meg a tagországok számára, hogy segítsék a családi cégek túlélését. Az egyesület szerint Magyarországon nagy előrelépést jelentett az örökösödési illeték eltörlése, de a tagok számítanának még néhány gesztusra. „Elkelne például némi diplomáciai, jogi segítség külföldön, mondjuk egy jogi iroda, hogy a magyar cégek tudjanak hová fordulni” – mondta Rudas László, akivel előfordult, hogy Ausztriában, a jogszabályoknak ellentmondóan, négyszer utasították el a szállodájában recepciósnak jelentkező magyar fiatal munkavállalásiengedély-kérelmét. Mint mondta, többször kaptak kormányzati ígéretet jogi iroda létrehozására, állítólag az illetékes tárcánál már dolgoznak a részleteken.

A kisvállalkozások becsületét úgy lehetne megteremteni – vélik az egyesület vezetői –, ha az állam támogatná, hogy ezek a cégek vegyék fel a család nevét. Mert a vállalkozások többsége valamiféle fantázianévvel kezdte el a működését. Az egyesület egyik javaslata szerint a névváltoztatási költségek fedezésére állami forrásra lehetne pályázni. „A saját nevét nem szívesen szennyezi be az ember, ezért a családnév a tisztességes vállalkozás egyfajta garanciája lehetne” – indokolta az ötletet Rudas. Igaz, erre a nagyobb vagy éppen előrébb tekintő magyarországi cégalapítók hamarabb rájöttek, főként akik saját szakmai munkájukkal nagyban hozzájárultak cégük sikeréhez. Néhányan közülük, mint a Kürt mellett az egyesületben szintén tag Zwack Nyrt. vagy a Béres Zrt., nemzetközi hírnévre tettek szert családi nevükön. Tipikusan a vezetéknevüket használják márkaépítésre az autókereskedők, az Ivanics mellett például a Ford Petrányi, az Opel Tóth vagy a Peugeot Gablini.

Az egyesület szigorúan megrostálja a tagjait. Nem vesznek fel maguk közé offshore tulajdonú családi cégeket. „Megpróbálunk támadhatatlan cégek tömörülésévé válni, ami nem egyszerű, hiszen Magyarország nem családivállalkozás-barát” – vélekedett Rudas. Pedig nemzetközi kutatások szerint a családi cégek a válságból is könnyebben kimásznak – ráadásul megerősödve. „Mi nem visszük ide-oda a tőkénket, mert hosszú távra, évtizedekben gondolkodunk” – adott tömör magyarázatot Rudas a jelenségre.

G. TÓTH ILDA