A szélsőjobb továbbra is elsősorban a kelet-európai demokráciákra jelenthet veszélyt; Magyarországon különösen erős a politikai intézményekbe vetett bizalom hektikussága – derül ki a Political Capital szélsőjobboldali eszmék iránti társadalmi keresletet mérő indexe, a Derex friss adataiból.

Leegyszerűsítő az a gyakran hangoztatott nézet, hogy a gazdasági válság Európa-szerte felerősítette a szélsőjobboldali – soviniszta, autoriter, rendszerellenes – politika iránti társadalmi igényt. Az ezt jelző index, a Derex két évvel ezelőtti első publikálása (HVG, 2010. február 13.) óta megfordultak az európai trendek. Nyugat-Európában gyengén emelkedett a szélsőjobboldal iránti vonzódás, Kelet-Európában viszont csökken. A dinamikában bekövetkezett átalakulás nem változtat azonban a lényegen, hogy a kelet-európai országokban továbbra is jóval erősebb a szélsőjobboldali eszmék iránti kereslet, mint Nyugat-Európában.

©

A posztszocialista országokban nagyobb a rendszerellenesség, azaz kisebb a demokratikus politikai intézményekbe vetett bizalom, jellemzőbb a tradicionalista-tekintélyelvű jobboldali értékorientáció, a várakozásokat illetően pedig magasabb értékeket mutat a félelem és a pesszimizmus. A legkisebb különbség az előítéletességben és az úgynevezett jóléti sovinizmusban mutatkozik, tekintve, hogy ez a bevándorlókkal kapcsolatos társadalmi konfliktusok miatt Nyugat-Európában is egyre növekszik.

Az is szembeötlő, hogy a Kelet–Nyugat törésvonal mellett továbbra is fontos az Észak–Dél különbségtétel (lásd ábránkat). Portugália esetében például 2011-re jelentősen, 4 százalékponttal nőtt az index, Görögországban pedig már – az utolsó ottani adatfelvétel idején – 2009-ben is a lakosság 17 százaléka volt szélsőjobboldali attitűdökkel jellemezhető, és ez az arány azóta nagy valószínűséggel tovább emelkedett. A kelet- és dél-európai társadalmak szélsőjobb iránti erősebb hajlamát az összesített és az egyes alindexek szerint felállított rangsorok is jól mutatják. A legmérsékeltebbek továbbra is Észak- és Nyugat-Európa (köztük a Benelux államok) társadalmai, annak ellenére, hogy ott is több helyen tapasztalható az előítéletesség erősödése az utóbbi években (Belgium, Finnország, Hollandia).

©

Portugália, Görögország vagy a korábbiakhoz képest ugyancsak magasabb Derex-értéket mutató Spanyolország példáját tekintve könnyű lenne a gazdasági válság hatására fogni a szélsőjobboldalra nyitás növekedését. Látni kell azonban, hogy összeurópai szinten az utóbbi évek egyre inkább általánossá váló krízise ellenére sem nőtt jelentősen a szélsőjobboldal iránti társadalmi vonzódás. Így továbbra sem látszanak alátámaszthatónak azok az elméletek, amelyek kizárólag a gazdasági szempontokat hangsúlyozzák a szélsőjobboldal társadalmi támogatottságának változása kapcsán. A Derex ennél mélyebb okokra visszavezethető társadalmi attitűdöket tükröz: a szélsőjobboldali eszmék ott bizonyulnak a legvonzóbbaknak, ahol korábban diktatórikus vagy autoriter politikai rendszerek tartósan formálták a társadalom karakterét.

Az index érzékeny a gyors politikai változásokra is, ami főként a politikai intézményekbe vetett bizalmat illetően látható. A mutató alapjául szolgáló, 2003 óta tartó adatfelvételek közül a legalább háromban vizsgált 23 országból 16-nál a rendszerellenesség mutatta a legnagyobb változékonyságot, a mértéke pedig különösen a posztszocialista országokban magas. Mindez azt jelenti, hogy ezekben az államokban a társadalom jelentős része – aktuális hangulatától vezetve – könnyedén változtatja a politikai intézmények iránti bizalmát. Azaz az ottani politikai rendszereknek nincs olyan szilárd alapjuk, mint a fejlettebb demokráciákban, így a közhangulat romlásának következtében a politikai berendezkedés egésze megremeghet.

Különösen látványos ez Magyarország esetében, ahol, a közvélemény „szalmalángtermészetének” megfelelően, a főleg kormányváltásoknál tapasztalható hirtelen bizalmi fellángolásokat hatalmas kiábrándulások követik. Ez az oka annak is, hogy nálunk összességében 21-ről 11 százalékra csökkent azok aránya, akik különösen fogékonyak a szélsőjobboldali eszmékre és politikai üzenetekre. Az adatfelvétel ugyanis 2010 őszén történt, az önkormányzati választások időszakában, amikor a frissen hatalomra került Fidesz és a kormány támogatottsága a csúcson volt, a választók többsége pedig – kivételes módon – úgy gondolta, hogy az országban jó irányba mennek a dolgok. Azóta az általános elégedetlenség és az intézményekkel szembeni bizalmatlanság a kutatások (például a Medián felmérései) szerint ismét visszaállt a korábbi magas szintre. Ráadásul a pozitív közhangulatban végzett adatfelvételkor is csak a rendszerellenesség témájában beszélhettünk lényeges javulásról. A többi alindexet tekintve 2010 őszén a 16 év feletti lakosság 48 százaléka volt szélsőségesen előítéletes, 32 százaléka pedig erős jobboldali értékorientációval volt jellemezhető. Ebben a két kategóriában Magyarország továbbra is dobogós: a második legelőítéletesebb és a harmadik leginkább jobboldali a felmérésben szereplők közül.

©

Mindezek alapján két következtetést vonhatunk le. Egyrészt, hogy Magyarországon extrém nagy kilengéseket mutat a politikai intézményekbe vetett bizalom. Ez a hektikusság (amely az esetek többségében rendkívül nagy bizalmatlanságba csap át) önmagában is veszélyforrás, mivel kedvezhet a hirtelen hangulatállapotokat meglovagoló szélsőséges politikai erőknek. Másrészt pedig, hogy kormányzása kezdetén a Fidesznek kiváló lehetősége lett volna a hazai közvélemény szélsőségességének mérséklésére, a demokratikus attitűdök megszilárdítására, valódi konszolidációra, ám ezt a lehetőséget elmulasztotta. Ennek fényében – a HVG-ben nemrég megjelent Kis János-véleményt kiegészítve (HVG, 2012. február 18.) – elmondható, hogy a kormány által stabilizálni kívánt új politikai berendezkedés tényleges konszolidációjához jelenleg hiányozni látszanak a társadalmi feltételek. Nem azért, mert a magyar társadalom túlzottan ragaszkodik korábbi intézményeihez, hanem mert stabilan nem kötődik semmiféle politikai berendezkedéshez, és az intézmények iránti bizalma a gyorsan változó politikai közhangulattól függ.

JUHÁSZ ATTILA, KREKÓ PÉTER, MOLNÁR CSABA

HVG HVG Hetilap

A Derex-módszer

A Political Capital a szélsőjobboldal iránti keresletet mérő index (Derex: demand for right-wing extremism index)...