szerző:
HVG

Tengerfenékre küldenék, ott pedig óriási ballonokban, sűrített levegőként tárolnák a kihasználatlan szélenergiát a Nottinghami Egyetem kutatói.

Tengerfenékre küldenék, ott pedig óriási ballonokban, sűrített levegőként tárolnák a kihasználatlan szélenergiát a Nottinghami Egyetem kutatói. A nap- és szélerőművek elterjedésének egyik legnagyobb kerékkötője most az, hogy az energia nem mindig akkor termelődik, amikor felhasználják. Seamus Garvey és csoportja azt próbálja gazdaságosan megoldani, hogy a szelesebb időkben keletkező fölös elektromossággal nagy nyomású levegőt pumpáljanak a tengerfenéken, 600 méter mélyen rögzített, vízhatlan zsákokba. Szélcsendben az onnan kiengedett levegő áramfejlesztőket hajtana meg. Az oda-vissza átalakítások persze energiaveszteséggel járnának, ám számításaik szerint egyetlen ilyen, 20 méter átmérőjű ballon a legnagyobb szélturbinák által 14 óra alatt termelt energiát tudna raktározni. A módszer emlékeztet arra, ahogyan a hagyományos erőművek közelében vizet szivattyúznak föl egy víztározóba, majd csúcsidőben pedig leeresztik, részben újra fölszabadítva a ráfordított energiát. Az elmúlt évtizedekben több helyen már sűrített levegővel is próbálkoztak, de eddig többnyire szárazföldi üregeket, például bezárt sóbányákat használtak. Az utóbbiakkal szemben a víz alatti megoldás előnye, hogy a mélyben az állandó nagy nyomás miatt nincs szükség nagy teherbírású, szilárd falú tárolóra. A brit kutatók most a Skóciától északra található Orkney-szigetek közelében kezdtek kísérletezni. A kanadai Hydrostor cég a nyáron a jóval sekélyebb Ontario-tóba telepít hasonló, busznyi méretű energiazsákokat.