2007. február 07., szerda
A szocialista-liberális kormány és politikai, szakértői háttere fő gyengesége a stabilizációs és a gazdasági fejlődési program közötti kapcsolatok megértésének vagy megvilágításának szánalmasan alacsony szintje. Pedig nem kell feltalálni a spanyolviaszt. A fejlett gazdaságokban rendelkezésre állnak tanulmányozható példák.
Ezt a tartalmat csak regisztrált és bejelentkezett felhasználóink láthatják!
Ha még nem regisztrált látogatónk, kérjük kattintson ide és a megjelenő oldalon végezze el a regisztrációs folyamatot.
Amennyiben már rendelkezik regisztrációval, akkor
ide kattintva bejelentkezhet e-mail
címével és jelszavával és megtekintheti a zárolt tartalmat.
Kedves Feri,<br>több ponton sem értek egyet veled. <br>Szerintem a szerző elsősorban más problémákat lát:<br>- pénzt akarnak kivonni az ágazatból<br>- több, saját belső logikára épülő modellek elemeiből tetszés szerint válogatnak<br>- ezeket a modelleket nem tanulmányozzák át rendesen<br>- nem vonják be az érintetteket, sőt azokat ellenségként kezelik.<br><br>Bár az utolsó kettő probléma valóban lassíthatja az átalakulást, de ezek hiányában szinte garantált a kudarc. <br>Gyakran segíthet az ösztönös és gyors cselekvés az üzletben, de egy ekkora rendszer átalakításához, pláne úgy hogy szinte minden ország az eü problémáival küzd (a példaként említett Amerika például vissza akar térni az egybiztosítos modellhez) időre van szükség. Hogyan akarunk valamit megreformálni, ha azt sem tudjuk igazán mit akarunk? Természetesen nem azt mondom, hogy most éveken át gondolkozzunk, de a 2 hét alatt összerakott csomag sem vezet semmire. Mit fogunk csinálni akkor, ha mondjuk 1 év után kiderül, hogy az ún. reform alapjaiban rossz? Akkor nekiállunk egy másiknak? Érdemes lehet visszaemlékezni a miniszterelnök szavaira: “talán az első egy-két lépést látom”. Szerintem ez az ami a mai helyzetet jellemzi, és ez fog nagy valószínűséggel kudarchoz vezetni. <br><br>Szintén alapvető hibának tartom az érnitettek véleményének figyelmen kívül hagyását. Egyrészt, ha ellenségként kezeljük őket, vagy legalábbis nem vonjuk be őket a folyamatba, az konfliktushoz és ellenálláshoz vezet (ahogy ezt láthatjuk is). Másrészt, mivel ők élnek és dolgoznak ezen a területen, biztos sok jó tanáccsal tudnának szolgálni. Persze mindig lesznek negative hangok, sőt így is úgy is lesz ellenállás. De éppen ez egy jó vezető dolga: bevonni az érintetteket, felhasználni tanácsaikat, minimalizálni a konfliktusokat és az ellenállást, sőt inkább érdekelté tenni őket. <br><br>Talán egy kicsit távolinak tűnik, de szerintem nem az: az Európai Szervezeti Kiválóság Modell vagy az Amerikai Malcolm Baldrige Kiválóság Díj is alapvető szerepet szán az érintettek bevonásának és az alulról jövő kezdeményezéseknek. A legtöbb sikeres cég büszke arra, hogy még a legalsóbb szinteken lévőket is bevonja a változtatásokba, és hogy mennyit profitál ezen érintettek javaslataiból, tanácsaiból. A két díj másik alapvető tétele, hogy a siker minden érintett fél elégedettségével kezdődik. Ezért is gondolom nagyon rossz alaptételnek/feltételezésnek azt, hogy az orvos/ápoló az átalakítások vesztese lesz. Ha ez valóban így történik, akkor sikerről biztosan nem beszélhetünk majd. <br><br>Talán itt vissza is kanyarodhatunk a vezető kulcs szerepéhez: egy vezető attól jó vezető, ha az érintetteket meggyőzi a változtatások szükségességéről, bevonja őket, felhasználja tudásukat, figyelembe veszi igényeiket, mert így a változtatások tényleg mindenki sikeréhez fognak vezetni. <br><br>Talán ez már inkább politika, de szükségesnek tartom megjegyezni: kicsit visszataszító, hogy azok érvelnek az idő hiányával, akiknek meglett volna a lehetőségük a változtatásokat időben elkezdeni. Remélem nem így van, de a nagy rohanás inkább azt a célt szolgálhatja, hogy a nagy tempóban senki ne vegye észre, hogyan tűnek el megint állami vagyonok.<br>