HVG

A természet annyi forrással áldotta meg Budapestet, hogy itt még az állatkerti víziló sem reumás, az ő medencéjébe is jut a gyógyvízből. A termetes fürdővendég szállásadójának, vagyis a Fővárosi Állat- és Növénykertnek a szolgáltatója ugyanis nem más, mint az önkormányzati tulajdonban lévő Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH), amely a kilenc fővárosi gyógyfürdőből hetet birtokol - köztük a három legnagyobbat, a Széchenyit, a Gellértet, valamint a Lukácsot -, és ő működteti a kincstári tulajdonban lévő Rudast és a Király fürdőt is.

A boldog békeidők eme patinás fürdőiben az 1930-as években még vörös kókuszszőnyegen szolgálták fel a pezsgőt a pincérek a gyógyulni vágyóknak, és a főváros több mint harminc városban önálló külképviselettel népszerűsítette a budapesti gyógyvizeket. Az elmúlt fél évszázadban azonban alaposan elavult a fürdők infrastruktúrája, leromlott a szolgáltatások színvonala, és megcsappantak a cég pénzügyi lehetőségei is. Bár a török kori Rudas vagy a szecesszió hangulatát idéző Gellért mindmáig unikális kínálatot jelent a fürdőkultúra hívei számára, fejlesztések hiányában nincs elegendő vonzerejük sem a fapados légi járatokkal Európa városai között válogató külföldi turisták, sem a vidéki wellness-szállodákba elcsábult budapestiek számára.

A sokmilliárdos fejlesztésekbe azonban egy veszteségeit harmadik éve halmozó vállalatnak kellene belevágnia, amelyet egyre kevésbé képes támogatni költségvetési hiánnyal küszködő tulajdonosa is. Az elmúlt években az önkormányzat még pótolta a gyermek- és nyugdíjaskedvezményeket, ami 2006-ban 120 millió forintot jelentett a több mint 5 milliárd forint árbevételű BGYH-nek, az idén azonban a tulajdonos már csak 150 millió forint visszatérítendő támogatással járult hozzá a különféle pályázatokhoz szükséges önerőhöz. Ez annyit lehetővé tett ugyan, hogy a cég idén októberben újabb 1,1 milliárd forintot nyerjen el az állami költségvetés turisztikai célelőirányzatából szerzett tavalyi 2,2 milliárdhoz, és ha a Lukácsban nem is, de a Széchenyiben és a Gellértben folytassa a felújításokat, ám a remélt uniós támogatás egyelőre várat magára.

A főváros arra számított, hogy mindhárom fürdő kiérdemli a kiemelt projekt címet, és az Új Magyarország fejlesztési terv első két évében, 2007-2008-ban fürdőnként 1 milliárd forinthoz jut hozzá - pályáztatás nélkül. A kormány azonban a projekteket júliusban továbbfejlesztésre javasolta, novemberben pedig a döntést - a városrehabilitációs programokkal együtt - jövő januárra halasztotta. Igaz, a fürdők meglehetősen mondvacsinált érveket sorakoztattak fel, miért kerüljék meg a versengő megméretést. A Széchenyinél például az a magyarázat, hogy "pályázatos formában nem egyszerű megvalósítani" vandálbiztos műszaki megoldásokat, mert a kivitelezők a költségkímélés miatt "egyre érdekeltebbek lesznek az olcsóbb, kevésbé tartós elemek beépítésére". Időközben a fővárosi intézmények között szétosztható keret is zsugorodott, miután a javaslatokat felterjesztő Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács október elején 3,25 milliárd forintban limitálta a fürdők támogatását, ám abba a városligeti műjégpálya felújítását is belekalkulálta, noha az az eredeti tervek szerint egymagában elvitte volna ezt az összeget.

Marad tehát a magántőke bevonása, ami profitorientált turisztikai beruházások esetén kézenfekvő megoldás, csakhogy az elmúlt évek tapasztalatai szerint ez a módszer sem kecsegtet gyors megtérüléssel. A BGYH két ingatlanos befektetővel, Valkó Csabával és Prekuta Bálinttal már hat évvel ezelőtt megalapította a Rác Nosztalgia Kft.-t az azonos nevű fürdő felújítására és egy ahhoz kapcsolódó szálloda megépítésére, ám az eredetileg 2006 októberére ígért épületegyüttes a pillanatnyi állás szerint leghamarabb 2008 végére készülhet el. A késedelmet a HVG érdeklődésére Prekuta koncepcióváltással magyarázta, mondván, rájöttek, hogy egy átlagos színvonalú, négycsillagos gyógyszállóval nem tudják felvenni a versenyt a gomba módra szaporodó wellnesshotelekkel. Így inkább luxusszállodát építenek egy olasz üzemeltető bevonásával a három szinten megújuló és a tehetős közönség számára is nyitva maradó műemlék fürdő szomszédságában; a fürdővállalatnak pedig tartósan 25 százalékos részesedése marad a gyógykomplexumban.

A beruházás elhúzódása mellett azonban a kockázatot is csak részben sikerült átterhelni a magánszférára, hiszen az újabb tervek alapján 7,5 milliárd forintos befektetésből 5,5 milliárdot az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) hitelez, miután a korábbi 3,3 milliárd forintos szerződést éppen a napokban toldja meg egy újabb, 2,2 milliárd forintos kölcsönnel. Más kérdés, hogy a megtorpant fürdőépítés közepette a befektetők sem tétlenkedtek: Valkó egyik cége, a Graviton Invest Kft. tavaly a fővárossal közösen megalapította a Budapesti Városfejlesztési és Városrehabilitációs Zrt.-t az óbudai gázgyár műemlék épületeinek helyreállítására, az MFB pedig beszállt egy másik Valkó-érdekeltség budapesti, Lánchíd utcai szállodaépítésébe, illetve a szintén általa jegyzett Bükkszéki Gyógy- és Sporthotel Kft.-be. Akadozik a Lukács fürdővel szemben tervezett új szálloda megépítése is, miután barlangászok megtámadták a BGYH és az autóversenyző Szalai Balázs közös cégének, a Malomtó Török Fürdő Kft.-nek az engedélyezési terveit, mivel szerintük a hotel egy hévizes barlang járatait veszélyezteti (HVG, 2007. június 9.).

A bonyodalmak nem szegték a kedvét a BGYH júniusban kinevezett új vezérigazgatójának, Ferenci Tibornak. "Gyógyfürdő csak gyógyszállóval együtt lehet rentábilis" - vallja a kilencvenes években az MFB-t is megjárt, privatizációs és projektfinanszírozási gyakorlattal egyaránt felvértezett közgazdász, aki a Rudas és a Dagály mellé álmodna hotelt, a Gellértnél pedig már ki is írta a pályázatot a BGYH tulajdonában lévő szomszédos telekre, amelyre a vevőnek legalább négycsillagos, 150 szobás szállodát kell építenie. Az ellenzék rosszallását kiváltó ingatlanüzlet a BGYH számára kihagyhatatlan, mert ha az év végéig nem folyik be a minimálisan 1,52 milliárd forintban megszabott ár, a cég nem tudja kitömködni az üzemi szinten az idén már csaknem 1 milliárd forintos hiányát, miközben a pályázatok többségéből eleve kizárják azokat a társaságokat, amelyek három éven át veszteségesen gazdálkodnak.

Márpedig uniós forrás segítségével szeretnék létrehozni azt az európai balneológiai kutatóközpontot is, amely az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézettel együttműködésben tudományos eszközökkel igazolná a vizek gyógyító hatását (ami korántsem mellékes, mivel a társadalombiztosítás - idehaza és külföldön egyaránt - az igazolt gyógyhatáshoz köti a támogatást). Mindazonáltal az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ebben az évben olyannyira drasztikusan csökkentette a gyógykezelések támogatását, hogy a fürdővállalatnak több százmillió forintot kell hozzátennie a betegek ellátásához. Ezért van szükség olyan fizetős szolgáltatásokra, mint amilyen a Rudas felújított törökfürdőjében múlt szombaton újraindult mozifürdőzés - a fiatalokat megcélzó Cinetrip - vagy a fürdőpláza víziója a Széchenyiben. Utóbbi megvalósításához Európa egyik legnagyobb fürdőjéből kitelepítenék a 700 négyzetméteres mosodát, hogy a helyén szépség- és relaxációs szolgáltatásokat indítsanak. A padlástérben pedig, ahol a múlt század elején az urak szórakoztatására még lőtér működött, az energiarendszer környezetbarát korszerűsítésének jegyében termálvízzel fűtött pálmaházat alakítanak ki.

SZABÓ YVETTE