Závada: mindkét részről iszonyúan békülni kéne

Nem csak a németek követtek el háborús bűnöket és népirtást a 2. világháborúban, sok más nép tagjai is, magyarok is, csak "hagyomány" mindent a németek nyakába varrni.<br>

Félreértettél Bratyi.<br>Én sem csúszni-mászni óhajtok, hanem kompromisszumot keresni, ugyanúgy mint minden értelmes ember.<br>Pusztán arra akarom felhívni a figyelmet, hogy nem csak velünk történtek igazságtalanságok.<br>

Én nem tudom panem et circenses, hogy melyik nemzethez tartozol, de kikérem magamnak, hogy magyarként az én nevemben ezt mondd: <br>" Szívesen ismétlem magam: a mi feladatunk elsősorban a szembenézés és bocsánatkérés mindazokért a hibákért, bűnökért, amit nemzetként a velünk, mellettünk együtt élő más nemzetek ellen követtünk el. A a büszke és beképzelt magyarkodás helyett az alázat ideje van itt."<br>Nem tudom, ti milyen bűnöket követtetek el a szlovákok ellen, de magyarként a nagy önkorbácsolásban én nem óhajtok osztozni sem veled, sem antifasisztával. Békülni és jó viszonyt fenntartani a szlovákokkkal igen, de megalázkodni, csúszni-mászni -nos, ezt átengedem nektek.<br>

Panem nyugtass meg , csak provokálsz, ugye?<br>Megpróbálok higadtan válaszolni, míg valaki dühében hülyeségeket ír. Szóval, volt egy sok nemzetiségű ország, legyen a neve Magyar Királyság. Ezt az országot az I. vháboru végén megtámadták a cseh gárdisták és a részben szlovákok részben 20 egyéb nemzetiség által lakott északi részt magukhoz csatolták. Erre a nagyhatalmak áldását is megkapták, utólag. 38-ban szintén a nagyhatalmak most előzetesen , visszaadták a főleg magyarlakta részeket. Az igaz, hogy a csehek demokratikusabbak voltak, mint a szétcibált Magyarország. 45 után Benes dekrétum netto náci doktrina. A 68 pedig nem egy önálló döntés volt. Szerintem nem megalázkodás, hanem kompromisszum kell.<br>

Az előző hozzászólásomon kívül meg szeretném még azt is említeni, hogy az utóbbi 70 évben bizony mi voltunk azok, akik kétszer is fegyveres erővel támadtuk meg a mai Szlovákia területét. Először, a bécsi döntések kapcsán, 1938-ban, amikor visszavettük a Felvidék egy részét. Képzeljük most mindezt el Csehszlovákia szempontjából. Egy hozzájuk képest (Csehszlovákia valódi demokrácia volt a két háború közt) fél-feudális fasizálódó, kirekesztő (numerus clausus), szomszédos ország (kérem a tisztelt megbotránkozó olvasómat, ha nem hiszi, olvassa el Illyés Gyula: A puszták népe c. szociográfiáját), semmibe véve szuverenitásukat megtámadta őket (akárcsak az USA Irakot pár éve), és elfoglalta területe egy részét. Másodszor pedig szintén tevékeny közreműködésünkkel j1968-ban, amikor ismét magyar katonák léptek a szomszédos szuverén Csehszlovákia területére. <br>Ellenvetésként persze rögtön ott lehet, hogy a bécsi döntések csak Trianon igazságtalanságát orvosolták. Ezzel az érveléssel csupán az a gond, hogy míg számunkra a Trianon előtti a legkedvezőbb állapot, addig pl. Törökország számára az 1868 előtti helyzet, Mongólia számára a tatárjárás kora, Szerbiának nagy Szerbia, Romániának Nagy Románia, Oroszországnak a Szovjetunió - sőt a Varsói Szerződés, stb... Naná, hogy minden nacionalista azt szeretné, hogy az esetleges restauráció eredményeképpen saját törzse a legnagyobb, legerősebb, leghatalmasabb lehessen - hiszen (és itt ismét a tipikus nacionalista érvelést próbálom követni) saját és csakis saját fajának/törzsének/fajtájának elhivatott és természetfeletti küldetése van az egész világ felé (pontosan ezért szentháborúzik évtizedek óta Amerika is, mindegy hogy hol a világban). Mindent visszaállítani azonban nem lehet. Ugye mi sem szeretnénk, ha a jogss igazságtétel pl. a honfoglalás előtti állapotot célozná... <br>Szívesen ismétlem magam: a mi feladatunk elsősorban a szembenézés és bocsánatkérés mindazokért a hibákért, bűnökért, amit nemzetként a velünk, mellettünk együtt élő más nemzetek ellen követtünk el. A a büszke és beképzelt magyarkodás helyett az alázat ideje van itt.<br>