Európa vizsgázik

Vajon a 2009-es év és Barack Obama elnöksége új korszakot hoz a transzatlanti kapcsolatokban, vagy megmaradnak a régi ellentétek, amelyeket a gazdasági válság csak még tovább mélyít? Vajon a válság a nacionalista és önző érdekeket kelti újra életre, megbénítva ezzel a régóta várt közeledést? Ma még túl korai ezeket a kérdéseket megválaszolni. Még ha az európai baloldal balszárnya csatlakozik is az amerikai demokraták liberális szárnyához, és együttesen kritizálni kezdik Obamát azért, mert túlságosan is centrista kormányt alakított, az Amerika-ellenesség még így is csillapodni fog Európában. Aligha valószínű, hogy a Bush-korszakhoz vagy akár Clinton elnökségének néhány évéhez hasonlóan európaiak tömegei vonulnak majd az utcára, hogy az Egyesült Államok „lényege” ellen tiltakozzanak – ami az ő szemükben mindig az, amit éppen Amerika tesz. Az USA-ról alkotott kép alapvetően módosult november 4-e után Európában, az Obama-korszak diplomáciája pedig feltehetően megerősíti majd ezt a változást. Ugyanakkor a transzatlanti kapcsolatokban – mivel ezek valójában a globális rendszer részei – botor dolog lenne egyetlen embertől remélni a változást, bármilyen kiváló férfiúról van is szó. Az alapvető problémák nem tűnnek el egy csapásra, és folyamatosan alakulnak ki újabbak is.