„Senki ne számítson rá, hogy a február 1-jétől átlagosan közel a duplájára dráguló budapesti tömegközlekedés színvonala javulni fog (...) A fővárosban közlekedők 82 százalékát ma a Budapesti Közlekedési Vállalat szállítja, a vállalat járművein utazók száma pedig egy év alatt körülbelül 1,6 milliárd. (...) A februári áremelés része a támogatások leépítésével fémjelzett gazdaságpolitikának. (...) A főváros tömegközlekedése 1988-ban már 5,3 milliárdos fenntartási juttatásban és 5,2 milliárdos menetdíj-kiegészítésben részesült – az előbbit a Fővárosi Tanács, az utóbbit a költségvetés folyósította. A költségek 15 százalékát – nem egészen 2 milliárd forintot – fizették az utasok. (1989. február 4.)”


ÁRFOLYAMOK:









Megcsinálták! Ezt is! Mindegy, hogy tudták, merték, tették vagy nem értettek hozzá, vagy csak sodródtak, minket biztos, hogy legyőztek! 20 esztendő alatt megsokszorozták a menetdíjakat, zsugorították a járatsűrűséget /nálunk mindenképpen, hisz a hév már csak óránként jár/, Budapesten lakó családomhoz, igaz a Duna túlpartjára közel két óra alatt sikerül tömegközlekedéssel eljutni, oszt igazán csudálkoznak, ha inkább autóba kényszerül, aki megteheti, s aki nem, az dühös és bliccel. Bérletemet az említett távolságra, ami legalább három járművet jelent, oda-vissza 6x mutogatom minimum, ám nem ritka, hogy 8x, átlag kéthavonta veszek műanyag tokot, de ez a legkevesebb ebben a pocsék télben, koszos és ritka járműveken. <br>Botrányos kutyaólakkal díszítik a jegyváltó helyek környékét, persze a csúcsidőkben nem igazán szaporítva az árushelyek számát, s komolyan mondom, világ röheje, hogy a számlát kérő szerencsétlen a kőúkorszaki kézi számlatömb kitöltését állja végig, a többi nyomorulttal együtt, mert 2009-ben egyetlen csomóponton sem rendelkeznek számítógépes számlázásra alkalmas számítógéppel. Tökéletesen mindegy, hogy jogszerűen és teljesítésigazolással rendelkező tanácsadói szerződések révén mennyit tulajdonítottak el, vagy versenyképesítettek el, már eme apró momentum ékes bizonyíték arra, hogy sem a tulajdonos főváros, sem a vállalat mindenkori vezetői nem voltak alkalmasak, megbízhatóak és a dolog csak attól működött, hogy a villamos-busz-hév vezetők, műszakiék és a többi dolgozó tudta, tudja a dolgát. <br>Mi meg örülhetünk, ha ritkán is, de jár, aminél persze ennyiért sokkal több járna.<br>