Boncasztalon a háború

A háborús sebészet megreformálása várható attól, hogy kórboncnoki alakulat vizsgálja a 2004 óta Afganisztánban és Irakban elesett amerikai katonák holttestét. Az áldozatokat nemcsak felboncolták, ami korábbi háborúkban még nem volt mindennapos, hanem a katonai orvoslás történetében példátlan módon a halottakról a hagyományos röntgengépekénél részletgazdagabb, számítógépes rétegfelvételeket készítettek. Ez különösen hasznosnak bizonyult a súlyos égési sérülések esetében, de a háromdimenziós képek abban is segítettek, hogy a legapróbb gránátszilánkot is megtalálják a holttestekben. Ez hozzájárult a sisakok és a repeszek ellen védő mellények modernizálásához. Az adatbázisba eddig körülbelül háromezer áldozat került be. További példa az elemzésekből, hogy a mellkasi sérüléseknél a tüdő összeomlásának megakadályozására a mellkas falán keresztülvezetett öt centi hosszú csövek az életveszélyesen sérült katonák közül csak azoknak segítenek, akiknek az átlagosnál nem nagyobb a mellkasuk. A felcserek a csövet mindenesetre nyolccentisre cserélték, bár még nem egyértelmű, hogy ez mennyit javít a helyzeten. Ennek a kórboncnoki munkának is tulajdonítható, hogy a mostani háborúkban sokkal több amerikai katona épül föl a sérüléseiből, mint például a vietnami háború idején. Igaz, a legkorszerűbb eljárásokat ugyanazok az orvosok nem alkalmazzák sem az ellenség, sem a polgári sebesültek kezelésekor. A háborús sebészet közel-keleti tapasztalatairól tavaly vaskos szakköny is megjelent, jóllehet a katonai cenzorok mindent latba vetve megakadályozták volna. Attól tartottak, hogy a szörnyű sérülések képei a háború ellenzőinek malmára hajtják a vizet.