Az 1980-as évek közepén Kádár Jánosék úgy döntöttek, hogy némi életet lehelnek a hazai látszatparlamentbe. Elrendelték tehát, hogy ha törik, ha szakad, minden egyes választókerületben legalább két jelöltet muszáj indítani, hadd legyen verseny. Ez adta az apropót a HVG-nek, hogy 1985 áprilisában szóra bírjon egy „korát megelőző” képviselőt, aki még 1971-ben nem a Hazafias Népfront színeiben jutott be – az Országgyűlésbe.


ÁRFOLYAMOK:








