Fejbe csapott közszolgálat

Nagy Gergely írása (HVG, 2009. szeptember 19.) a Szíven szúrt ország című filmemből kiindulva két témát érint. Az egyik, hogy a meggyilkolt Marian Cozma emlékére készült, hangsúlyozottan fikciós dokumentumfilm jó-e (Nagy Gergely szerint nem), a másik, hogy vajon jó ötlet volt-e a közszolgálati televíziótól, hogy ezt a filmet bemutatta Marian Cozma születésnapján (Nagy Gergely szerint ez sem). A HVG cikke hézagmentesen illeszkedik a szóban forgó filmet ledorongoló írások sorába. (A szerző elegáns kifejezése szerint „éles vita” követte a bemutatót: nos, semmilyen vita nem volt, sem éles, sem életlen. A nézők könnyeztek, a kritikusok őrjöngtek.) Annyiban feltétlenül igazuk van a filmet elmarasztalóknak, hogy én sem szívesen forgattam le, és nem is néztem meg szívesen. Jobb megint egy százezres nézőszámot produkáló kellemes vígjátékba belefogni. Aminthogy a közszolgálati televíziónak is vélhetően kellemesebb lett volna valami mást műsorra tűzni. Mindenkinek jobb lett volna bármi mást tenni.