Utána az özönvíz

Saramago legújabb regényéről szóló írásukba (HVG, 2009. október 31.) becsúszott egy hiba: az 1922-ben született írót mintegy tíz évvel megfiatalították, Saramago ugyanis valójában 87 éves. Az író egyik magyarországi fordítójaként és tanulmányozójaként a cikk több állításával is vitatkozhatnék. Saramago nem minden vallás ellen támad, privilegizált helyzetet foglal el nála a katolikus vallás mint a legközelebbi rossz. Ez a regénye saját szavai szerint (Jornal de Letras, 2009. október 21. – november 3.) az Ószövetség, illetve az ószövetségi Isten bírálata, leginkább pedig azé a mentalitásé, amely ezt a vérengző istenképet megformálta. A nagy író becsületére legyen mondva, a legutóbbi időkig – talán félve az elmúlástól (lásd: alteregója a halál szeretője lesz, remélve, hogy így megmenekül a haláltól) és attól, hogy esetleg találkozik a Jóistennel, aki a keblére öleli és megkérdezi tőle, hogy is van ez, José fiam – nem támadt direkt módon a vallásra és az Istenre. Csak finom iróniával illette a vallásos rendszerek túlbuzgóságát (lásd A kolostor című regénye körmenetjelenetét).