A köztársaság válsága

Meglepő volt, hogy év végi kettős számukban (HVG, 2009. december 26.) az elmúlt húsz évet elemző írást nem valamelyik munkatársuk jegyezte, hanem az SZDSZ első elnöke, akinek ugyan 1989 előtt bátor ellenzékiként elévülhetetlen érdemei voltak a rendszerváltás kiharcolásában, de sajnos ezt követően párttársaival együtt a köztársaság általa igen jól leírt válságának előidézésében is. Kis János hosszú elemzésében a helyzetet döntő többségében igen pontosan határozza meg, csak éppen az okok fejtegetésében és főleg a kilábalást célzó javaslataiban téved. A sorok között bújó szemlélet egyértelmű választ ad arra, miért is tűnhet el a rendszerváltásért a legtöbbet tévő párt a politika süllyesztőjében. Tökéletesen igaza van abban, hogy hazánkban elmaradt a szembenézés a történelmi sorsfordulókkal, például a „történelmi középosztály” részéről. Pontosan fejtegeti a narancsosok és a szegfűsök súlyos felelősségét a köztársaság válságában. Csak mintha kimaradt volna a kék madarak történelmi szerepének értékelése. Az írásból azonban pontosan kiderül, mi is vezetett a szerző egykori pártjának szörnyű vesszőfutásához. Nem csak a merev ragaszkodás a l'art pour l'art szabadságjogokhoz, amelyek szűkítését szerinte hiba volna megtenni a szélsőjobb margóra szorítása érdekében. Igaza van, hogy a nyílt rasszizmust el kell utasítani, de elveti és álmegoldásnak tekinti a szociális kártya vagy a „segély helyett közmunka” jellegű programot is. S itt próbál egy jobbhorgot (pardon: „liberális horgot”) bevinni az MSZP-nek és az MDF-nek is. „Lila értelmiségieink” még mindig szajkózzák a romák és egyéb hátrányos helyzetben lévők segélyezésének egyedül üdvözítő megoldását. Pedig hal helyett halászhálót, akár közmunkát kellene inkább biztosítani, és mindenekelőtt felzárkóztató oktatást, napi és heti iskolákkal, a tehetséges diákok támogatásával, egy szélesebb roma értelmiség kialakításával. Kis János megismétli a „nemzetegyesítő” gondolatoktól való elhatárolódását is, újabb muníciót biztosítva a liberálisok elleni további (elő)ítéleteknek. Mert nem a kettős állampolgárság biztosításával van baj, hanem azzal a fideszes hátsó szándékkal, hogy a több millió határon túli magyar szavazati jogával akarják bebetonozni magukat a hatalomba. Miért ne kapjanak határainkon túli testvéreink magyar állampolgárságot is, persze szavazati jog nélkül, és a társadalombiztosítást is ott élvezhessék, ahol fizetik... A liberális gondolkodónak és társainak el kellene gondolkodniuk azon, hogy éppen a fentiek miatt vesztették el támogatóikat, másrészt ez is közrejátszott a turbómagyarkodó, rasszista és egyéb veszélyes nézetek elterjedésében.