Meg volt írva

Karácsony hetében megjelent, gazdag és színvonalas számukban (HVG, 2009. december 26.) Kálvin és a predestináció felcím alatt közölt írásukat szeretném kiegészíteni a világgazdaság szempontjából érdekes adalékkal. Max Weber híres művében (A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme) az eleve elrendelés tanának elterjedését a kapitalista fejlődés morális előfeltételének tekintette. Szerinte a predestináció kilátástalanságával – tehát azzal, hogy hiába teszünk jót, mert már születésünk előtt eldől, hogy a pokolra vagy a mennybe jutunk – bátran szembenéző korai protestánsok között az számított erénynek, hogy „üdvözülésügyi” érdektelenségük dacára töretlenül hittek Istenben, tisztességesen éltek és példás módon viselkedtek. „A kegyelmi állapotban lévő protestáns élete racionális keretben zajlik. Az a gondolat, hogy a rendszeres és módszeres munka megvéd a kísértéstől, az időfecsérlés pedig bűn, elvezetett a hivatás gondolatán alapuló racionális életvezetés elterjedéséhez, ami végső soron a kapitalizmus kialakulását segítette elő.” (Az idézet a Wikipédiából származik.) Lehet persze, hogy a fenti gondolatok sokak szerint idejétmúltak, és – hogy év végi számuk egy másik írására utaljak – a „Bukott kapitalizmusteóriák” közé valók.