Anyegin prózában

Cikkük (HVG, 2010. január 23.) Vladimir Nabokov angol nyelven megjelent Anyegin-fordításának német fogadtatását ismerteti, ami nekem Karinthy műfordítás-paródiáját juttatja eszembe, amikor is az ide-oda fordítások végén az A Tisza-parton című Ady-versből („Jöttem a Gangesz partjairól”) végül a Herz-szalámit hirdető reklámvers lesz. Nabokov Anyegin-fordításának egyik legmeglepőbb eredménye, hogy a mesterséges intelligencia világhírű kutatója, Douglas R. Hofstadter (magyarul a Goedel, Escher, Bach című műve olvasható) annyira fölbosszantotta magát rajta, hogy az általa más fordításokból is ismert és rajongva szeretett Anyegin kedvéért megtanult oroszul, és – Nabokovval ellentétben – az eredetihez hű formában fordította le Puskin verses regényét. A Nabokov-fordításról vallott nézeteit Hofstadter egyébként a műfordításról szóló 600 oldalas, különleges tanulmánykötetében, a Le Ton beau de Marot (In Praise of the Music of Language) című, 1997-ben megjelent művében osztotta meg olvasóival. A könyvnek (amelyben Clément Marot 16. századi francia költő egyetlen versének több mint 50 fordítását elemzi) már az alcíme is hirdeti, hogy Hofstadter szerint a költői forma (a nyelv zenéje) szorosan hozzátartozik a tartalomhoz, nem lehet róla úgy leválasztani, ahogyan azt Nabokov teszi, amikor a tartalom pontossága oltárán feláldozza a forma és így a költészet varázsát. Hofstadter (aki egy szláv nyelvet már korábban is tudott, fiatal atomfizikus korában egy évig Lengyelországban dolgozott) 1999-ben adta közre Eugene Onegin. A Novel in Verse. By Alexander Sergeevich Pushkin. A Novel Versification by Douglas Hofstadter című és alcímű, csillogó Anyegin-strófákban megírt, már az alcím szójátékával is a Puskin-mű és a fordítás szellemére utaló, vibrálóan eredeti és a mai olvasó számára jól fogyasztható, bőséges jegyzetapparátussal ellátott, filológiailag is alapos műfordítását.