A Fekete Gyula kapcsán megjelent rövid és hosszabb írásaikban (HVG, 2010. január 23., január 30.) sajnálatos módon kissé egyoldalúan mutatták be a matuzsálemi kort megélt írót. A 90-es évekbeli szereplései alapján könnyű a maga rögeszméihez ragaszkodó, vén öregként ábrázolni őt. Egyszer azonban érdemben ki kellene mondani, hogy sok érzelmi elemmel tarkított véleménye a népesedés kérdésében számos tekintetben igaznak bizonyult. Az egyre inkább a feje tetejére álló korfa, a recsegő-ropogó nyugdíjrendszer, a mind kevesebb aktív munkavállaló, a vidéki kisvárosokat és falvakat hihetetlenül túlterhelő szociális ellátórendszer szoros összefüggésben van a Fekete által sokszor szóvá tett, meg nem született több százezer gyermekkel.


ÁRFOLYAMOK:








