Feltételes megálló

A BKV-sztrájk mérlegéről szóló írásuk (HVG, 2010. január 23.) kétségbe vonja, hogy a társaság személyi ráfordításainak a mértéke valós probléma lenne. Mit is mutatnak a tények a bérköltségek felfutásáról? Az átlagos bruttó keresetek nominálisan közel 10 százalékos ütemben növekedtek 2002 és 2008 között, ami nemcsak a nemzetgazdasági átlagot, hanem a versenyszféra bérdinamikáját is meghaladta. Még tavaly, a súlyos gazdasági recesszió esztendejében is, amikor a társaság már a fizetőképtelenség közelébe került, a béreknél 5,7 százalékos növekményt könyvelt el – pedig ez az érték nemzetgazdasági szinten fél százalék volt, és a versenyszektorban is (ahová a BKV semmiképp sem sorolható) csupán 4,3 százalék. És akkor még nem is említettük a sztrájk fókuszába került béren kívüli juttatásokat – az erre jutó ráfordítások, különösen a 2004-ben elfogadott új kollektív szerződés nyomán, 1,5 milliárdról mintegy 3,9 milliárd forintra ugrottak a vizsgált időszakban. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a hazai hasonló profilú társaságok többnyire jelentősen alacsonyabb bérköltséggel tudják ellátni feladataikat. Egy közelmúltban készült összehasonlítás e tekintetben 30 százalékot meghaladó eltéréseket is kimutatott a BKV hátrányára a buszágazatban. Talán ennyi elegendő annak az állításnak az igazolására, hogy a személyi ráfordítások megzabolázása nélkül nem állítható pénzügyileg fenntartható pályára a fővárosi tömegközlekedési vállalat. Mindez pedig visszavezethető a BKV finanszírozási környezetére. A szakszervezetek erős érdekérvényesítő képessége, a vállalat kiszámítható gazdálkodását szétziláló, a következményekkel mit sem számoló populista iniciatívák, de a rendőrségi hírekben szereplő korrupciós történetek is egy tőről fakadnak – amit látunk, az a puha költségvetési korlát és a monopolhelyzet különös kombinációja. Ennek a világnak a pénzügyi válság drámai módon megálljt parancsolt. Olyan korlátokat kell teremteni, amelyek eltántorítják a szereplőket a fedezetlen számlák kiállításától vagy kicsikarásától. Ennek egyik eszköze a versenyhelyzet megteremtése lehet – ez a sztrájk egyik legfontosabb tanulsága.