A műtárgypiac követni fogja a jó műveket

Galériáját 1997 óta vezeti. Azóta ugyanazon a helyen, változatlan profillal, a kortárs és a történeti fotográfiát egyforma elhivatottsággal bemutatva működik a Vintage. Pőcze Attila, galériatulajdonos a kortárs fotópiac alakulásáról és saját stratégiájáról nyilatkozott a Műértő című folyóiratnak.

A cikk utánközlés, a Műértő című folyóiratban megjelent írás rövidített változata.


- Hogyan kezdődött a Vintage Galéria története?

- Három évig ösztöndíjas voltam a kecskeméti fotómúzeumban. Kiállítások rendezésével, fotósok anyagainak és az archívumnak a rendezgetésével foglalkoztam. Aztán megnyílt a Mai Manó Ház félemeleti kisgalériája, ahol rövid ideig Dénesfay Krisztinával együtt dolgoztunk, aki máig segít nekem a munkában. Akkor már tudtam: saját galériát szeretnék. Körülbelül egy évig tartott, míg fölkészültem erre, közben vettem és el is adtam műtárgyakat..

- Azért nyitottál fotógalériát, mert rést láttál a műkereskedelmi piacon, vagy inkább a fotó iránti elkötelezettség volt számodra a döntő?

Pőcze Attila, galériatulajdonos Lassú piacépítés © Műértő-Németh András Péter

- Akkoriban nem volt még műkereskedelmi piac, de nem is erről az oldaláról közelítettem meg a kérdést. A galéria az álmok megvalósításának terepe.
A közvetlen piacorientált műkereskedelem nem az én utam. A mai napig ragaszkodom ahhoz, hogy jó dolgokat mutassak be a lehető legalkalmasabb pillanatban, és az általam jónak tartott művészeket, műveket fogadtassam el. A piac majd követi a jó műveket és a jó gondolatokat.

- Tehát kemény piacteremtést folytatsz?

- A kilencvenes évek elején a fotográfiának nem volt hagyománya a hazai műtárgypiacon. Az elmúlt tíz évben azonban az intézmények és a néhány magánkezdeményezésből létrejött galéria munkája - és persze a fotó megerősödése a nemzetközi műtárgypiacon - meghozta a gyümölcsét.

- Hogyan változott ezzel párhuzamosan a galéria koncepciója?

Tóth József:Lássátok feleim;1967 © Vintage Galéria

- Már az induláskor sem neveztük magunkat fotógalériának. Akkor is látszott ugyanis: a kortárs fotográfia egyre inkább egyenrangú partnerként válik a képzőművészet részévé. Az első időkben hangsúlyozottan fotográfiai indíttatású alkotók munkáit mutattuk be. Mára döntően képzőművészek fotói vagy a technikai médiumok körébe tartozó munkái jelennek meg nálunk. Ezt azonban nem nevezném koncepcióváltásnak. Egyszerűen arról van szó, hogy a kortárs művészetből engem a mai művek érdekelnek, és az alkotóknak ez a köre, generációja hoz létre ilyen képeket. Tehát számomra csak az a fontos, hogy -- akár fotográfiai, akár képzőművészeti indíttatásból -- mai művek szülessenek, amelyek később is értékállónak bizonyulnak. A nemzetközi színtéren is megfigyelhető: a hagyományos értelemben vett fotográfia nem változott meg igazán. Sokkal inkább a nyolcvanas évek művészetére emlékeztet, ezért nemcsak számomra kérdés, hogy mennyire hitelesen mai képet mutat. A nyolcvanas években még relevánsnak tűnt egy fotóval kapcsolatban a kompozícióról és az esztétikáról beszélni, ma a koncepció sokkal fontosabb. A legjelentősebb nemzetközi kiállításokon is az olyan képzőművészeti indíttatású alkotók vannak jelen, amilyenekkel a Vintage foglalkozik. Nem elsősorban a médium számít. Tíz évvel ezelőtt csak festészetre gondoltunk, ha kortárs képzőművészetről beszéltünk. Ma már nem kérdés, hogy a festészet mellett például a videó, a tapéta, a print vagy a fotó is ide tartozik.

- Az elmúlt években a Vintage művészköre is átalakult.

- A galéria léptéke miatt legfeljebb tíz művésszel tudok együtt dolgozni. Igyekszem mindent személyesen intézni, az alkotókkal és az ügyfelekkel való kapcsolattartástól a művek kiválasztásán át a kiállítások rendezéséig. Ez egyfajta korlátot is jelent, de számomra nagyon érdekes, és összehangoltabbá teszi a galéria munkáját. Jelenleg Beöthy Balázs, Bozsó András, Csontó Lajos, Eperjesi Ágnes, Gerhes Gábor, Gyenis Tibor, Németh Hajnal, Szabó Dezső és Szacsva y Pál tartoznak a Vintage körébe. Közülük csak Bozsó klasszikusan fotóindíttatású alkotó. Csontó eredetileg sokszorosító grafikai tanulmányokat végzett, Eperjesi az Iparművészeti Egyetemen tanult, Szabó Dezső és Szacsva y festő. Ma már azonban mindannyian szinte kizárólag fotókat, videókat, printeket készítenek.