A műtárgypiac követni fogja a jó műveket

Galériáját 1997 óta vezeti. Azóta ugyanazon a helyen, változatlan profillal, a kortárs és a történeti fotográfiát egyforma elhivatottsággal bemutatva működik a Vintage. Pőcze Attila, galériatulajdonos a kortárs fotópiac alakulásáról és saját stratégiájáról nyilatkozott a Műértő című folyóiratnak.

- A kortárs képzőművészet felé történt nyitással párhuzamosan előtérbe került a galériának a történeti fotó iránti elkötelezettsége is.

- A Vintage két fő érdeklődési köre a két háború közötti modern magyar fotográfia és az Európai Iskola. Az Európai Iskola alkotóinak munkásságát eleinte a kollázsok, montázsok felől közelítettük meg, ma már ezen a területen is a teljességre törekszünk. Jakovits József kollázsaiból rendeztünk például kiállítást, melyen a szobrait is bemutattuk. Bálint Endre kollázsműveit rajz- és tárgykollázsaival együtt állítottuk ki.

- Milyen szempontok, megfontolások állnak ennek az érdeklődésnek a hátterében?

–A kortárs művészet számára tehát a XX. századi művekkel lehet kontextust

Németh Hajnal: LifeStyle-Less VI/I; 1998 © Vintage Galéria

teremteni - akár a nemzetközi műtárgypiacon, akár a hazai gyűjtők számára. Azok, akik kezdetben az ötvenes évekig érdeklődtek a XX. század művészete iránt, fokozatosan eljutottak a hatvanas, majd a nyolcvanas évekig, s ma már sokan közülük a kortársra is nyitottá váltak. Ezt a komplexitást meg kell őrizni. Mint magánember én sem szeretnék a lakásomban, az életteremben kizárólag kortárs műveket látni.

- A történeti magyar fotográfia iránt nagy az érdeklődés a nemzetközi műtárgypiacon. Itthon is fogékony rá a közönség?

- Igen, bár a nemzetközi színtéren a fotográfiát már a hatvanas--hetvenes évek óta komoly műtárgynak tekintik, és nálunk ez a folyamat csak az elmúlt évtizedben kezdődött. Ezt a hátrányt sok kiállítással, publikációval, a művek megismertetésével lehet behozni. A galéria gyűjtőköre főként a saját generációmhoz tartozik, legnagyobb részük nem kizárólagosan fotográfiát gyűjt, de az iránt is nyitott. Általában a kortárs iránt érdeklődnek, ugyanakkor azonban amolyan „kiszögellési pontként” kiválasztanak egy-egy modern alkotót, akinek műveivel komplexebbé teszik a gyűjteményüket.

- A Vintage idén ismét sikeresen szerepelt a Paris Photo nemzetközi kiállításon és vásáron.

- Az első években légüres térben mozogtunk ezen a vásáron. Egy távoli ország ismeretlen alkotóit képviseltük. A folyamatos, kitartó jelenlét és munka azonban meghozta eredményét. Ma már vannak referenciái a Vintage által képviselt modern alkotóknak, egyéni és csoportos kiállításokra hívják a műveiket, majdnem ismert művészekké váltak. Közvetlen érdeklődés jelenleg elsősorban a modern magyar fotográfia iránt nyilvánul meg, de ez azt jelenti, hogy a kortárs művészet elfogadtatása is lehetséges a jövőben. A Paris Photóra minden évben úgy készülök, mint egy kiállításra. Olyan anyagot rendezek össze, amely önmagában érdekes, amely felvázol egy képet arról a korszakról, amelyet bemutatok, s amelyben az egyes művek párbeszédben állnak egymással. Katalógust készítek, amely referenciaként is szolgál. Próbálok kívül helyezkedni az itthon, a szakmában kialakult értékrenden, és megérteni, hogyan láthatja egy külföldi a magyar művészetet.