Dugóban levesporról álmodni

A politikai kommunikáció abszurditására hívta fel a figyelmet a 2006-os választások idején a Kétfarkú Kutya Párt plakátjaival. Közben pedig szerethető vizuális jelekkel rakta tele Szegedet. Plakátokat, reklámokat ír és rajzol át, táblákat és utcai emblémákat fogalmaz újra, néha egyedül, néha társakkal. Eszközei a festék, a fénymásoló, a komputer, a sablon, fegyvere a humor. Szociálisan érzékeny street-art? Nem illeti semmilyen különös névvel. Bevándorló a Tisza-parti városban, és kívülálló a művészeti színtéren. A Műértő Kovács Gergellyel beszélgetett.

© mkkp.hu

Műértő: A street art egyre kiterjedtebb színtér Magyarországon. Kapcsolatban vagy ezzel is?

K.G.: Ha személyesen a többséggel nem is találkoztunk, de persze ismerem, amit a többiek csinálnak. Ebben körülbelül ki is merül az együttműködésünk. Az az igazság, hogy mindenki annyira más dolgokkal foglalkozik, mint én, hogy nemigen tudnánk együtt dolgozni, és vonattal különben is még mindig öt óra oda-vissza az út. Budapesten én se társadalomkritikát, se humort nem látok, ellenben az ottani dolgok jóval dekoratívabbak, mint nálunk. Másrészt én mereven elzárkózom a pénzkeresettől, ami az ottani srácokról nem mondható el.

Műértő: Érdekel a mai művészet? Azaz: jársz-e kiállításokra? Illetve érdekel-e az, hogy a művészeti színtér hogyan értékeli a munkádat?

K.G.: Szerettem volna, ha érdekel… Megnéztem sok mindent pár évvel ezelőtt, de sajnos nem nagyon tetszettek. Például kifutok a világból a röhögéstől, mikor meghallom, hogy mennyit érnek itthon az öreg avantgárdok képei, meg hogy van, aki négyzetméterre árulja, közben meg egy nagy hakni az egész. Egy átlagember szerintem nem tud felsorolni három élő festőt, és amíg azokat fogja a szakma ajnározni, akiket most, addig ez nem is változik. Természetesen abszolút nem érdekel, hogy ez a bizonyos színtér hogyan értékel engem. De hát miért is érdekelne, ha nem nekik csinálom?

Műértő: Egy interjúban a weboldalad vendégkönyvére hivatkozol. Valaki ezt írta: „racionálisnak beállított világunk igazából teljesen irracionális és embertelen”. Te is így gondolod?

© mkkp.hu

K.G.: Jó szöveg, nem? Egyetértek vele, persze. A bolond a normális, az ártatlan a bűnös, és a szép a csúnya, ahogy mondani szokták. A létező legracionálisabb politikai és gazdasági rendszer igazából a gazdagok uralmát jelenti, az ő hatalmukat a racionális jog védi, racionálisan lassan elpusztítjuk a Földet, és éppoly racionális az is, hogy a levesporos reklámban olyan boldogan vigyorognak a dugóban a jóképű autósok, mintha annál kellemesebbet már el sem lehetne képzelni, mint egy dugóban levesporról álmodni. Minden oké.

Műértő: „Társadalmilag aktív” dolgokat csinálsz; olvasol efféle társadalomkritikai irodalmat?

K.G.: Én Boris Vianon, Kurt Vonneguton meg Philip K. Dicken nőttem fel, gondolom, ezek hatása letagadhatatlan.

Műértő: Megkeresett már a műgyűjtői területről bárki? Nem tudom persze, mennyire „gyűjthető” a munkád, hiszen helyhez van kötve.

K.G.: Nem kerestek még. De ahogy te is mondod, ezek „gyűjthetetlenek”. Fénymásolt lapokról meg stenciles munkákról van szó, de én különben sem adnék el semmit. Nevetséges dolog volna sorszámozott papírokat árulni, amiken van öt mondat gépelt szöveg. E-mailben szokták elkérni a plakátokat, én meg bármit szívesen elküldök. És persze az utcáról is haza lehet vinni a dolgokat, nekem ez a legszimpatikusabb gyűjtési mód. Ki kell bontani a falat, én így csinálnám.

Műértő: Hogyan dolgozol: milyen sűrűséggel és milyen módszerrel? Tudatosan készülsz vagy improvizálsz?

K.G.: Változó lelkesedéssel, de azért az elmúlt három évem nagy része ezzel telt el, leszámítva az előző telet, amikor nem nagyon csináltam semmit. Könnyen el lehet tölteni baromi sok időt ezzel; először is meg kell rajzolni az ábrákat gépen, kinyomtatni, kivágni a sablont, a matricát, elkészíteni a táblákat, majd el kell menni este kirakni, ha elég lassan csinálod, akár egy egész nap rámegy pár táblára. Mostanában az visz el rengeteg időt, hogy a táblákat, amiket azóta leszedtek, felfestegetjük a nagyobb maradandóság céljából.