A legbefolyásosabb nevek a nemzetközi kortárs művészetben

A tekintélyes nemzetközi ArtReview című szaklap – mint 2002 óta minden évben – idén novemberben is közzétette a művészeti világ legbefolyásosabb, legmeghatározóbb személyiségeinek top 100-as listáját. A névsorban művészek, galériások, műgyűjtők, kurátorok, múzeumigazgatók, művészeti vásárok igazgatói, kritikusok és aukciósházak munkatársai szerepelnek, a százalékos arányt tekintve is ebben a sorrendben.

Artemio: Cím nélkül. 2008; neoninstalláció © Műértő

 Szomorúan nyugtázhatjuk a tényt, hogy Kelet-Európa műgyűjtőit mindösszesen az 54. helyen az orosz Roman Abramovics és Dasa Zsukova, illetve a 67. helyen az ukrán Viktor Pincsuk képviseli. Nem meglepő módon a művészeti világ legbefolyásosabb személyeinek több mint a fele (55) amerikai, egyötöde (21) pedig brit. A teljes lista egynegyedét évek óta a galériatulajdonosok birtokolják, 2008-ban az első tíz hely közül mindjárt négyet is: a második helyen Larry Gagosian (Gagosian Gallery, London, New York), az ötödiken Iwan Wirth (Hauser & Wirth Gallery, London és Zwirner & Wirth Gallery, New York), a hatodikon Jay Jopling (White Cube Gallery, London), a hetediken pedig David Zwirner (Zwirner & Wirth) áll. A sort a brit képzőművész, Damien Hirst vezeti.

Akár hiszünk az ilyen listák jelentőségében, akár nem, mindenképpen el kell ismernünk, hogy a galériatulajdonosok – és nem csupán a top 100-as névsor helyezettjei – kulcsfontosságú szerepet játszanak a művészeti világ szálainak mozgatásában. Befolyásukat természetesen annak is köszönhetik, hogy a kortárs műtárgypiac árai az elmúlt években igen magasra emelkedtek – mindenekelőtt nemzetközi viszonylatban, de a kisebb léptékű hazai műkereskedelmet is ugyanez a tendencia jellemzi. A jövőt illetően lehetséges persze, hogy a válság – még nem tudni, milyen mértékben – visszaveti a piacot, de az is előfordulhat, hogy a bizonytalanná vált pénzügyi beruházások helyett egyre többen döntenek úgy, hogy műtárgyakba fektetnek jelentősebb tőkét. Ez esetben a galériatulajdonosok tekintélye még jobban megszilárdulhat.

Nemzetközi standardok – növekvő elvárások

A presztízsért, a sikerért, a hatalomért persze meg kell dolgozni. Az elmúlt években a műtárgypiac gyors ütemű fejlődése világszerte arra késztette a műkereskedőket, hogy egyre több pénzt költsenek galériáik fenntartására és működtetésére, illetve a reprezentációra. A rekordösszegekért kínált műtárgyakat az árhoz méltó módon és környezetben kell tálalni, nem is beszélve arról, hogy a fokozódó kereslet láttán a művészek is mernek „nagyot álmodni”, s nemritkán hatalmas méretű és/vagy komoly mennyiségű alkotással kívánják a gyűjtői igényeket kielégíteni. Az egyre nagyobb új üzlethelyiségek megszerzése, a renoválások, a vásárlóközönség szórakoztatása, a katalógusok kiadása, a számtalan művészeti vásáron való részvétel, a műtárgyak biztosítása és szállítása hatalmas összegeket emészt fel. A költségek ugrásszerűen megemelkedtek az erős piac következményeként, amely ugyanakkor biztosítékot is jelentett az üzletbe visszaforgatott tőke viszonylag gyors megtérülésére.

A költségtételek közül a legjelentősebb természetesen a galériának helyet adó ingatlan megszerzésére vagy bérlésére és átalakítására, felújítására fordított összeg. A vezető New York-i és londoni galériák nemritkán mintegy ezer négyzetméteres vagy annál is jóval nagyobb földszinti vagy többszintes üzlethelyiségekben működnek, borsos bérleti díjakat fizetve. New Yorkban például egy körülbelül 1800 négyzetméter nagyságú hely bérleti díja évente félmillió dollár, de ennél nagyobb térrel rendelkező galériák is vannak a városban. A helyiségek kiállítótérré alakítása is sokba kerül, hiszen a rendőrségre bekötött riasztórendszer és a megfelelően tervezett és kivitelezett világítás kiépítése miatt egy-egy helyiség átalakítását az alapoknál kell kezdeni. A legjelentősebb brit és amerikai galériák belső tereik megtervezésével gyakran bíznak meg olyan sztárépítészeket, akik részt vettek – például – a világ nagy múzeumainak építésében, és ez szintén erősen megdobja a költségeket. A galériák arra törekednek, hogy kiállítótermeikben a múzeumokhoz hasonló körülményeket és feltételeket teremtsenek a műalkotások befogadására. A szakemberek számításai szerint a kortárs műkereskedelem fővárosaiban egy üzlethelyiség galériává alakítására szerényebb igények esetén is minimum 900 dollárt fordítanak négyzetméterenként.