A legbefolyásosabb nevek a nemzetközi kortárs művészetben

A tekintélyes nemzetközi ArtReview című szaklap – mint 2002 óta minden évben – idén novemberben is közzétette a művészeti világ legbefolyásosabb, legmeghatározóbb személyiségeinek top 100-as listáját. A névsorban művészek, galériások, műgyűjtők, kurátorok, múzeumigazgatók, művészeti vásárok igazgatói, kritikusok és aukciósházak munkatársai szerepelnek, a százalékos arányt tekintve is ebben a sorrendben.

Mátrai Erik: Gömb, 2007 © acb galéria

Komoly harc folyik a műkereskedők között a legsikeresebb művészek szerződtetéséért: minél vonzóbb feltételek felajánlásával igyekeznek magukhoz kötni a műtárgypiac keresett alkotóit. A legtőkeerősebb galériák olykor felajánlják, hogy a hagyományos bizományos értékesítés helyett megvásárolják az eladatlan műtárgyakat. A műalkotás eladási árából a szokásos 50-50 százalékos részesedés helyett akár 70-80 százalékot is kérhet a művész, nem is beszélve a hatalmas méretű, rendkívül költséges installációk és egyéb projektek előfinanszírozásáról, amelyet szintén a galériák állnak. Az utóbbi években kialakult gyakorlat szerint a jelentősebb műkereskedők művészeik múzeumi kiállításait is támogatják a csomagolás, a szállítás, a raktározás és részben a katalógus költségeinek átvállalásával. A galériák kiadásainak dinamikusan növekvő tétele a reklámra és az ügyfelek szórakoztatására rendezett partikra fordított összeg, hiszen az elvárások e téren is egyre nőnek.

Az elegáns londoni galériákban szombatonként átlagosan akár 2000 látogató is megfordul. A műkereskedők üzleti tapasztalatai szerint megéri befektetni, hiszen a művészeti világ egyik kulcsfontosságú tényezője a megfelelő kontextus megteremtése a műtárgyakhoz, és az utóbbi időszakban még a legtetemesebb költségek is körülbelül egy éven belül megtérültek.

Hazai helyzetkép – a fejlődés irányai

Ma már a magyarországi kortárs műtárgypiac szerényebb keretei között is erősödik az igény a megfelelő reprezentációra. Itthon a galériák költségei gyakorlatilag ugyanazokból a tételekből tevődnek össze, mint külföldön, de egyelőre minden csekélyebb volumenben, minden szerényebb keretek között zajlik.

Az elmúlt két évtized gyakorlatának megfelelően a magyar műkereskedők kisebb, zömmel lakás méretű kiállítótermeket működtetnek. A kisebb galériák 40, a nagyobbak átlagosan 150-200 négyzetméteres helyiségekkel rendelkeznek, amelyek általában saját tulajdonúak, ritkábban bérlemények. A hazai piac előremutató változását, a kortárs műkereskedelem jövedelmezőbb voltát, erősödő potenciáját jelzi, hogy az utóbbi években újonnan megnyílt galériák szinte kivétel nélkül méretesebbek, 200-300 négyzetméteres kiállítótérrel és raktárral is rendelkeznek. Ez a lépték persze még mindig nem elegendő a jelentősebb külföldi művészek kiállításainak befogadására. Ha a hazai műkereskedők nyitni akarnak a nemzetközi piac felé, akkor e téren is tovább kell lépniük. A mai művészek videóval, hangokkal, mozgó szerkezetekkel dolgoznak, nyilvános akciókat kezdeményeznek, installációkat építenek, digitális információkat használnak fel – gyakorlatilag minden elképzelhető médium lehetőségeit beépítik műveikbe. Ezek bemutatása gyakran igazi kihívást jelent a galériatulajdonosoknak. Ezt felmérve a hírek szerint néhány budapesti kortársgaléria – többek között a Vintage, a Kisterem, az acb és a Knoll – fontolgatja, hogy megfelelő feltételek esetén közösen bérelne és megosztana egy 1000-1500 négyzetméteres kiállítóhelyet. Az épület keresése folyamatban van.

Ma már nálunk is előfordul, bár még nem megszokott, hogy a galériahelyiség kialakítását belsőépítészre bízzák a tulajdonosok, sőt néhány műkereskedő vállalkozása arculatának megtervezésére is hajlandó költeni. Egy átlagos méretű belső tér kiállítóteremmé alakítása 2-4 millió forinttól kezdődik. A galériák havi működtetésére: a rezsire, az alkalmazottak bérére, a weboldal fenntartására, a kiállításrendezésre (meghívók, megnyitó, szállítás, csomagolás) a kisebb galériák 500-600 ezer, a nagyobbak 1-1,5 millió forintot költenek havonta.

Ez az összeg nem tartalmazza az alkalmi, „extra” kiadásokat, tehát a külföldi vásárok, a katalógusok és a különleges partik, preview-k költségeit, amelyek további milliókat emésztenek fel. Egy közepes méretű és jelentőségű nemzetközi vásáron való részvétel 2-3 millió forintba, egy szerényebb katalógus 600 ezer, a komolyabb 2-3 millióba, egy 20-30 főre méretezett fogadás legalább 120-150 ezer forintba kerül. A hazai galériák különböző szinteken és mértékben hajlandók beruházni, de a helyszínek és az események rangja nálunk is emelkedő tendenciát mutat, ami azt jelzi, hogy a befektetések itthon is egyre inkább megtérülnek – vagyis a műkereskedők egyre több műtárgyat értékesítenek.

Spengler Katalin

A cikk a Műértő című lap decemberi számában jelent meg.