Varázslatos ékszerek nyomában

A Galerie Olga Biró a kortárs ékszerművészet egyik legfontosabb európai központja. A csaknem két évtizedes múltra visszatekintő galéria egyszerű környezetben, a luxust és a high-tech dizájnt szándékosan nélkülöző helyiségben működik, ahol csak az ékszerek kerülhetnek a figyelem középpontjába.

Véletlenszerű rövid látogatásom alkalmával a német ékszerművészet egyik legkiválóbbjával, Gerd Rothmann-nal és a pforzheimi egyetem professzorával, Andi Guttal, valamint az egyik legjelentősebb helyi gyűjtővel futottam össze. A pezsgést a galéria alapítója, a magyar származású Olga Biró generálja, aki a világ legkülönbözőbb pontjain tűnik fel, épít kapcsolatokat, Ausztráliától Tallinnig rendez kitűnő kiállításokat, múzeumi projektekben vesz részt, de saját városában sem elégszik meg a galéria terével. A kortárs ékszer nagyköveteként, elkötelezett népszerűsítőjeként tartják számon világszerte, München városa kitüntetéssel ismerte el tevékenységét. Mindig visel ékszert, ezért gyakran itt, Budapesten is megszólítják az emberek.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kortárs ékszerrel?

Olga Biro: Művészettörténetet és etnológiát tanultam a müncheni egyetemen. Az etnológia szakon különösen kedveltem a híres magyar professzor, Vajda László óráit, akinek témája Szibéria és a táltos sámánizmus volt. A táltosok kellékei között fontos szerepet kaptak az ékszerek, ennek kapcsán kerültek először az érdeklődési körömbe. Időközben Münchenben nagyon izgalmas dolgok folytak, akkorra bontakozott ki az az új művészeti ág, amelyet ma kortárs ékszernek nevezünk.

Kik azok a művészek, akikkel már a kezdetekkor kapcsolatba kerültél?

O. B.: Sokat tanultam Hermann Jüngertől, aki harminc éven át volt a müncheni művészeti akadémia ékszertanszékének vezetője - sajnos ma már nem él. Elutaztam Amszterdamba, hogy megismerkedjek Gijs Bakkerrel. Claus Bury mesélte - aki ma már hidakat tervez, nem ékszereket -, hogy a hatvanas években Németországban még nagyon erősen élt a háború utáni depresszió, rossz volt a hangulat. Egy közös kiállításuk miatt Gerd Rothmann-nal és Manfred Nisslmüllerrel Londonba utaztak, és ez az utazás a szürkeségből a miniszoknya, a Beatles, a zene és a vad szabadság világába fantasztikus, ihlető élménnyé vált számukra. A kortárs ékszertervezés meghatározó művészei ebben az időszakban forradalmi módon szakítottak a hagyományos ékszerrel, művészi önkifejezésükben a polgárpukkasztó szándék is hangsúlyt kapott. Kezdetben persze kevesen, leginkább más művészeti ágakban alkotók érdeklődtek az új műfaj iránt.

Karl Fritsch: Gyűrű Fotó: Műértő

Milyen indíttatásból hoztad létre a galériát?

O. B.: A galériát 1992-ben nyitottam meg Münchenben. Nagyon csúnyán hangzik a neve németül: Kunststoffschmuck, magyarul ez azt jelenti: műanyag ékszer. Nagyon tudatosan választottam ezt a szót, pontosan azt fejezi ki, amit bemutatni szeretnék: hogyan foglalkoznak korunk művészei korunk anyagával. Az ékszertervezésben a hatvanas évek végén kezdődött és mára teljesedett ki az a mozgalom, amely a tárgy értékét nem a benne felhasznált anyagnak tulajdonítja. Ellenkezőleg, minél értéktelenebb az anyag, annál nagyobb a lehetősége a művésznek a transzformációra. Én éppen ezt akartam megjeleníteni, ezért deklaráltam - a világon elsőként - már a galéria nevében is az állásfoglalásomat.

Értéktelen anyagból értékes ékszer: ez nyilván sokak számára érthetetlen.

O. B.: A Deutsche Bank düsseldorfi központjában szerveztem egyszer egy műanyagékszer-kiállítást, főként Peter Chang műveit mutattam be. A bankigazgató nehezen értette meg, hogy a műanyag ékszerek sok esetben drágábbak, értékesebbek, mint az arany vagy ezüst ékszerek. Az ékszerművészek által készített tárgyak értéke nem az anyagtól függ. Az egyik legelismertebb fiatal tervező, Lisa Walker gyakran fölteszi a kérdést, mi tesz egy művet értékessé. Hazájában, a kortárs ékszer egyik fontos bázisának számító Új-Zélandon például biztosan nem az arany, Európában azonban ez az elvárás még erősen él. Aranyból is készülhet persze kortárs ékszer, de a műkereskedelmi árát nem ez befolyásolja.

Mégis milyen tényezőktől függ például egy műanyag ékszer műkereskedelmi ára?

O. B.: Ugyanazoktól, mint a képzőművészetben, hiszen az ékszer a vizuális művészetek egyik ága. Tehát elsősorban a műalkotás minőségétől és a művész referenciáitól. Azok az ékszertervezők, akikről mi most beszélgetünk, világszerte ugyanazokon az egyetemeken tanulnak, ahol más vizuális művészek. A különbség köztük csak annyi, hogy az ékszertervezők megmaradnak a kis formánál, amelynek persze ugyanúgy helyt kell állnia egy kiállításon vagy a testen, mint a festménynek a falon.

Népes nemzetközi vásárlókör mozog a galériád körül, Münchenben hány gyűjtőre számíthatsz?

O. B.: Münchenben én tíz komoly gyűjtőt ismerek, akinek a számára garanciát jelent a galéria tevékenysége.